kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A magyar természet- és környezetvédők tatai találkozója

Drága barátaim!
Kiutasító formulával hagytam el Magyarországot 1987-ben, azóta burgenlandi magyar lettem. Természetvédőként élek Ausztriában. Minden erőmet, figyelmemet, pénzemet arra áldozom, hogy az ausztriai és nyugati tapasztalatokat Magyarország számára hasznosítsam. Rövid leszek, mert biztosan másoknak is sok a mondanivalójuk. Csak a következőkre szeretném vázlatosan felhívni a figyelmet.
1. A környezetvédelem terén most a természetvédelmi teendők a legsürgősebbek Magyarországon. Az erdők, rétek, mezőgazdasági területek magánkézbe vagy önkormányzati kézbe adásával ugyanis gyakorlatilag lehetetlen lesz új természetvédelmi, tájvédelmi területeket létesíteni — de még a régiek megóvása is nagy nehézségekbe fog ütközni. A tulajdonosok ugyanis — érthető módon — a legnagyobb anyagi hasznot akarják húzni birtokaikból ipari, állattenyésztési és vendéglátó ipari létesítmények létrehozásával; intenzív haszonelvű műveléssel; az erdők lélektelen faipari üzemmé alakításával; lápok, nedves rétek lecsapolásával; a patakok ,,szabályozásával''; a mezőgazdasági területek vegyszerezésével stb. Álljon itt elrettentő példaként, hogy a gazdag és jó ideje demokratikus Ausztriában, az Alpok országában még egyetlen nemzeti park sem jöhetett létre — elsősorban a magángazdálkodók és az önkormányzatok ellenállása miatt. Egy húsz éve nemzeti parknak kiszemelt területen (Hohe Tauern) kitették ugyan előlegben a ,,nemzeti park'' táblát, sőt a térképre is rákerült a név, ám még sokáig nem, vagy sohasem válhat ez a terület nemzeti parkká az intenzív gazdasági tevékenység miatt, s amiatt sem, mert az ellenérdekelt gazdasági csoportok, lobbik és befolyásuk alá vont politikusok éppen a védelemre kiszemelt vidékeket aszfaltozzák, építik, művelik tönkre a legsietősebben, hogy a védelmi szándékot értelmetlenné tegyék.
Gondoljuk azt is végig, hogy ha az említett ellenérdekek s a belőlük eredő ellenállás kisebb volna, akkor is gyakorlatilag lehetetlen egy védelemre érdemes terület sok tulajdonosával megállapodni: egyikük hajlandó egyezkedni, másikuk nem, egyikük reális, másikuk irreálisan magas kártérítést követel. De ki fizeti ki a sok, akár reális kártérítést is? Eddig még a gazdag Ausztria sem volt erre képes. Tehát most, még az erdő és mezőgazdasági területek magánkézbe és az önkormányzatok kezébe adása előtt kell tiszta helyzetet teremteni. Nemcsak azért, mert ezután a lépés után a természetvédelem kiterjesztése új területekre a gyakorlatban kivihetetlenné válik, hanem azért is, hogy a különféle területek tulajdon- és bérleti jogára pályázók idejében megtudhassák, mely területek természetvédelem alá helyezése várható, s e körülményhez alkalmazkodhassanak.
Most kell föllépni a Vendvidék, az őrség, a Kőszegi-hegység és a Tiszahát szigorúbb védelem alá helyezéséért, valamint a Rába legalább Alsószölnök és Szentgotthárd közötti szakaszának megóvásáért. E páratlan értékű területek a határsáv megszűntével sokkszerűen kiszolgáltatottá váltak. Döbbenet most látni, hogy a demokrácia pusztítja el azokat az értékeinket, melyeket a diktatúra akaratán kívül épségben őrzött meg.
Sürgősen kezdeményezni kell azt is, hogy a Dráva partját és ártereit nyilvánítsák nemzeti parkká, hiszen a Loire-on kívül a Dráva Nyugat- és Közép-Európa utolsó ősállapotú folyója. Szigorú védelmet érdemel többek között a Bodrog és a Túr folyónk, valamint a Szentendre és Budakalász között elterülő szép Duna-ártér.
Most kell a környezetvédelmi és tájvédelmi jogszabályok, szankciók szigorítását és a szakemberek által listára gyűjtött területek védelem alá helyezését kezdeményezni. E kérdésben két-három hónapos késés is végzetes lehet.
2. Általában a környezetvédelemmel kapcsolatban az ökoszociális adórendszerre szeretném fölhívni a figyelmet. Ezzel a módszerrel lehet a legeredményesebben fölvenni a harcot létfeltételeink védelmében, ha időben bevezetik. (Lásd a Demokrata folyóirat 1989. 7-8. számát .)
3. A lehető leghangosabban meg kell kérdezni, hogy demokratikus pártjaink és alkotmányunk miért nem ismeri el ALAPVETő jogként az ép természeti környezethez, azaz a létforrásaink épségéhez való jogunkat, és miért nincs szó ezen alapvető jog arányos, független, intézményes garanciájának megalkotásáról (pl. vétójoggal is rendelkező, a legfőbb ügyészhez mérhető jogkörű szószóló beiktatásáról)?
Miért nem ismerik el pártjaink és alkotmányunk a leginkább kisemmizettek, a minden érdekvédelemtől és képviselettől megfosztottak, a jövő nemzedékek jogát az ép környezethez, az emberhez méltó élethez?? Miért nem esik szó jogaik intézményes biztosítékairól? Nevezhető-e jogállamnak az az állam, amely létalapjaink és gyermekeink létalapjainak arányos védelmét zárja ki, felejti ki a jogállamiság fogalmából??
Ám a legeslegsürgősebb feladat a természetvédelmi szempontok érvényesítése. Teljes bizonyossággal állíthatom, hogy a magyar természetvédelem utolsó nagy lehetőségei ezekben a hónapokban zárulnak le végleg, de legalábbis hosszú évtizedekre. A formális demokrácia, a magánbirtokosi rendszer, a helyi önkormányzatok és gazdasági érdekeik, valamint az ország rossz gazdasági helyzete így együtt egy-másfél éven belül kíméletlenül lehetetlenné tesznek minden új természetvédelmi kísérletet, sőt, a meglevő pozíciók megtartása is igen-igen nehéz lesz. Bizony, még gazdagabb országokban is így történt.
A demokrácia nem demokrácia arányos környezet- és természetvédelmi biztosítékok nélkül, mert az ilyen féloldalas ,,demokráciában'' a részérdekek csak a közös érdekek rovására érvényesülhetnek. Létünk alapjaihoz, a természethez való alapvető jogunk elismerése nélkül a demokrácia és jogállam fedezet nélküli papírpénz csupán.
Burgerland, 1991. január 17.
Kiszely Károly (Demokrata, 1991. 3. szám)



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.