A Margit híd budai hídfőjének két oldala (12 ezer m 2 ); a Déli pályaudvar épületétől keletre (6 ezer 400 m 2 ) és a Vérmező alatt (10 ezer m 2 ); a Clark Ádám téren a budavári sikló alsó állomásának közelében (4 ezer 500 m 2 ); a Dózsa György téren az Attila út és a Krisztina körút között (3 ezer 200 m 2 ); a Szabadság tér alatt (24 ezer m 2 ); a Roosevelt tér alatt, a Lánchíd pesti hídfője előtti tér északi részén (3 ezer 500 m 2 ); a Szent István téren a Bazilika főbejáratával szemben (3 ezer 800 m 2 ); az Erzsébet tér alatt (18 ezer m 2 ); a Vigadó tér alatt a pesti Duna-parton (7 ezer m 2 ); a Március 15. tér alatt, az Erzsébet híd pesti hídfőjének déli oldalán, a parti nyílás alatti területet is beleértve (6 ezer + 2 ezer 500 m 2 = 8 ezer 500 m 2 ).

Ez a Belvárost érintő merénylet még forgalomtechnikai szempontból is elfogadhatatlan. A belvárosi parkolók puszta léte nem taszítaná, hanem vonzaná a városrész felé tartó autókat.

A Városmajor nagyságú összterületen levő több mint ezer fa nem izgatja különösebben a terv kiagyalóit. Egyfelől azt állítják, hogy a mélyépítés miatt a fák megmaradnának, majd pedig — önmaguknak is ellentmondva — kijelentik, hogy e helyeken csupán értéktelen növényzet található. Ezer ,,értéktelen'' fa a Belvárosban!

Ahol építkezni akarnak, ott mindig ,,értéktelen'' a növényzet! Tekintve, hogy mindig akad, aki jó pénzért hajlandó minden növényt értéktelennek minősíteni, érdemes erről véleményt nyilvánítani. Tapasztalatom szerint egy városban, ahol a beton napról-napra újabb győzelmet arat, nincs értéktelen növényzet. A gyomnövény is értékesebb, mint a legdrágább díszburkolat. Ez az értéksorrend abból a tényből fakad, hogy a növény biológiailag aktív, míg a beton, az aszfalt vagy a kő nem az. A gyomfa vagy a gaznak titulált növényzet minden négyzetmétere egy vegetációs időszak alatt kb. fél kiló oxigént termel, és valamivel több szén-dioxidot dolgoz fel, nem termel port, sőt annak egy részét felületén raktározza. Puszta létével megszakítja a beton homogenitását, így csökkenti a káros vibrációt, azaz a rezgések épületekre gyakorolt káros hatását. A transpiráció révén hűti a környezetet, míg a betonon a hővisszaverődés fokozza a kánikula izzó hatását. Városunkban tehát összehasonlíthatatlanul értékesebb a növény, mint amit a faiskolai árjegyzék feltüntet.

Létezik az asszimilációs felületből leképezett eszmei érték is, ám a spekulációs érdek Budapesten nem engedi annak elismerését. A spekuláció csak értéktelen növényzetet ismer.

Ez a városvezetés nem ezt ígérte!

Az autók kiszorítását ígérte a Belvárosból, nem a növényzetét! Most ez utóbbit valósítja meg.

Erről tanúskodik a tervpályázat.

c. egyetemi docens

a Budapesti Városvédő Egyesület alelnöke