A főváros különböző emissziós forrásainak összegeit az 1. táblázat mutatja. A szén-monoxid, a szén-hidrogének, a nitrogén-oxidok és az ólom esetében az emisszió fő forrása a közlekedés, míg a kén-dioxid, valamint a korom és por kibocsátásáért elsősorban az ipar és a kommunális fűtés a felelős.

Az imissziós helyzet vizsgálatánál elsősorban a talajközeli légszennyező anyagokat vették figyelembe. (Tehát az immisszió ebben az esetben gyakorlatilag azt jelenti, hogy az utcán járva mit szívunk be.) Amint azt a 2. táblázat mutatja, a legtöbb mérgező anyag a közúti közlekedés miatt éri szervezetünket. (Az ipar és a kommunális fűtés kibocsátása nagyobb térben terjed szét és felhígul, tehát kevésbé hat közvetlenül az emberi szervezetre, de a környezetvédelem általánosabb szempontjait is tekintve ez már korántsem megnyugtató.)

Az egyes járműfajták részesedését a légszennyezésben a 3. táblázat mutatja. Jól látható, hogy a személygépkocsik bocsátják ki a szén-monoxid, a szén-hidrogének és az ólom döntő többségét, valamint a nitrogén-oxidok és a formaldehid jelentős részét, míg a tehergépkocsikból származik a korom, a kén-dioxid és a formaldehid legnagyobb része. Az autóbuszok szennyezőanyag-kibocsátása egyes összetevők esetében szinte elhanyagolható, és semmelyik anyagfélénél sem haladja meg az összkibocsátás 14—16 százalékát.

A fenti adatok Budapest egész területére vonatkoznak, azaz az egyes útvonalakon a különböző járműfajták károsanyag-kibocsátásának aránya jelentősen eltérhet az átlagos mértéktől.

A főváros légszennyezésének közel fele keletkezik a pest-budai nagykörúton belüli területen, ami a főváros területének még 5%-át sem éri el(!).

A belső területeken, a sűrű autóbuszforgalmú utakon az autóbuszok is jelentős légszennyezést okoznak. Ezeken a helyeken (például a Rákóczi úton) a nitrogénoxidok 11—24, a kéndioxid 25—52, a formaldehid 15—22 és a korom 55—81 százalékát bocsátják ki (az autóbuszok okozta szén-monoxid, szén-hidrogén és ólom terhelés jelentéktelen).

A csúcsórákban, amikor a napi forgalom mintegy 10 százaléka bonyolódik le, 8—9-szer nagyobb a károsanyag-kibocsátás, mint egy ,,átlagórában'', amikor a napi forgalom 4,2 százaléka (100/24) jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy a csúcsórai mintegy 2,5-szeres forgalom mellett — a kedvezőtlen forgalmi körülmények hatására — mintegy 3—4-szer nagyobb fajlagos károsanyag-kibocsátás jön létre.

A Budapesten átmenő forgalomból (amely futásteljesítmény-részarányát tekintve csupán 6,5 százaléka az összforgalomnak) származik a szén-monoxid 7,6, a szén-hidrogének 5,9, a nitrogén-oxidok 9,2, az ólom 8,6, a kén-dioxid 14,6, a formaldehid 15,4 és a korom 18,2 százaléka.

Budapesten 73 üzemanyagtöltő állomás található, amelyek 1990-ben összesen 920 millió liter üzemanyagot forgalmaztak. Az üzemanyagtöltő állomások 30%-a a Hungária körút—Duna, 11%-a pedig a budai körút—Duna közötti területen helyezkedik el. Tehát 40%-uk az amúgy is leginkább szennyezett belső kerületeket terheli. A tárolótartályok feltöltésekor és a gépkocsik tankolásakor — megközelítőleg fele-fele arányban — évente mintegy 1800 tonna benzingőz kerül a főváros légterébe. Ez a gépjárművekből származó éves szén-hidrogén-kibocsátás 12%-a.

A tanulmány részletesen ismerteti az ipari és kommunális légszennyező anyagok összetevőit és területi megoszlását is.

A tanulmány megállapítja, hogy ,,Budapest levegőszennyezettsége mára elviselhetetlenné vált,'' majd a különböző tendenciákat elemezve arra a következtetésre jut, hogy ,,hathatós ellenintézkedések nélkül ezen tendenciák egészségkárosító hatásai beláthatatlanok.''

Budapest levegőszennyezettsége. Helyzetfeltáró tanulmány. Készült a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, valamint a PHARE Iroda megbízásából. Témavezetők: dr. Monigl János, Steiner Ferenc, dr. Tajthy Tihamér, dr. Várkonyi Tibor. Szerkesztő: dr. M. Szilágyi Kinga. Fővárosi Levegőtisztaság-védelmi Kft. (1142 Budapest, Rákospatak u. 70-72. Telefon: 251-5000), Budapest, 1991. június.