kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Konferencia a bevásárlóközpontokról

A Buda-környéki bevásárlóközpontok várható környezeti és szociális hatásai címmel tartott konferenciát a Levegő Munkacsoport szeptember 21-én a BME Vásárhelyi Kollégiumában. A verőfényes, szép őszi nap ellenére lelkes nemzetközi társaság jött össze, hogy meghallgassa a konferencia előadóit és délután vitázzon a hallottakról.
Az első előadó, Schuchmann Péter, a PESTTERV általános igazgatóhelyettese a bevásárlóközpontok regionális összefüggéseiről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a bevásárlóközpontok kérdését nem lehet önállóan felvetni: mindig az egész térségről kell beszélni, az egész területfelhasználást kell értékelni. A hely, ahova a bevásárlóközpontokat tervezték, nagy kiterjedésű terület főközlekedési utak közelében, a Bécs—Budapest tengely mentén. Az előadó történelmi összehasonlítást tett, mondván, hogy a középkorban a városok a folyók mentén, azok átkelőhelyein jöttek létre, míg napjainkban a nagyberuházások autópályák mentén és azok találkozási pontjainál létesülnek. Az előadó véleménye szerint ez a terület nem érékes zöldterület, mert csak gyom nő rajta, a beépítés tehát nem jár fakivágással. A tőke pedig azért akar itt beruházni, mert látja a gyors visszatérülés lehetőségét. A nagyberuházás megindítja a települések fejlődését, és infrasturktúrájának kiépítését is lehetővé teszi.
A bevásárlóközpontok feltételeinek megfogalmazása a tervező feladata. Tehát hozzá kell járulni az egész település fejlődéséhez, biztosítani kell a megközelítés biztonságát, tehermentesíteni kell az új nyomvonalakat, az M0 autópálya átadását korábbi időpontra kell hozni, meg kell teremteni az egész térség közlekedési rendszerének biztonságát. Átfogó környezetszabályozásra van szükség. Ez eltérő a tájvédelmi körzetekben, a természetes vegetációjú területeken és az autópályák közvetlen közelében. Ilyen nagyberuházás során vizsgálni kell a bioaktív felület csökkenését és az erdőtelepítés által növekedett zöldterület arányát.
A bevásárlóközpontok építése környezetvédelmi szempontból nem okozhat problémát Biatorbágyon és Törökbálinton, mert lakott területtől távol esik. Az előadó szerint a nemzetközi példák azt bizonyítják, hogy szükség van nagyberuházásokra, a kérdés csupán az, hogy ezen a területen kell-e három bevásárlóközpont vagy esetleg egy is elegendő. Ezek a problémák majd politológiai kutatás témái lehetnek a jövőben.
A második előadó Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere volt. Véleménye szerint a Levegő Munkacsoport tagjai ,,másképp gondolkodnak''. Rosszul teszik fel a kérdéseket. ők egyszerűen elvetik az ilyen nagyberuházásokat a környezeti ártalmakra hivatkozva, ahelyett, hogy azon gondolkodnának, hogyan lehetne megoldani őket. A beruházások elvetése pedig a gazdaságot tenné tönkre. A polgármester szerint a bevásárlóközpont megépítése Budaörs részére számos előnnyel jár.
A tervezett bevásárlóközpont területe az M1—M7 autópálya mellett található. Nagysága 29 hektár. A város előírta a beruházóknak az fatelepítést és zöldterület kialakítását, amely elválasztja majd az létesítményt a lakóteleptől. A parkoló mellett 3 m magas zajvédő dombot létesítenek. A parkolót is fásítják, ez megoldja a szennyezett levegő szűrését. A bevásárlóközpont alatt is lesz parkoló, és az onnan kijutó levegőt szűrőberendezésen keresztül bocsátják ki a szabadba.
Ez a nagyberuházás lehetővé teszi majd a város elmaradott infrastruktúrájának fejlesztését. Budaörs jelentősen növelheti ivóvíz-, csatorna-, gáz- és úthálózatát. A nagyberuházás a város költségvetéséhez évente 100—150 millió Ft-tal járul hozzá (a város éves költségvetése 650 millió forint). îgy a város áttérhetne a széntüzelésről a környezetbarát gáztüzelésre, a csatornahálózat kialakítása pedig csökkentené a talajvízszennyezést. A telefonhálózat fejlesztése sok felesleges utazástól kímélné meg az embereket. A többszintes parkoló lehetővé teszi, hogy a kamionokból történő árukirakodás zajmentesen történjen a létesítmény alatt. A forgalom nem terhelné a főváros közlekedését sem, főleg, ha meghosszabbítják a metró vonalát a Budaörsig. Az eddigi közlekedési problémákat az általános motorizáció okozta, a bevásárlóközpont függetlenül katasztrófális a főváros közlekedése, többek között a BAH-csomópont környékén is.
Az előadás után több felvetés hangzott el. Felmerült a kérdés, hogy ki jelölte ki ezt a területet, kik igénylik a bevásárlóközpontot. A polgármester azt válaszolta, hogy a beruházó tőkés bizonyára felmérte a lakossági igényt, különben nem vállalna kockázatot. A FIDESZ Zöld Frakció képviselőjének felvetésére, hogy a bűnözés többszörösére növekedésével jár egy ilyen létesítmény az volt a válasz, hogy ennek megoldása a rendőrség feladata. Továbbá meg kell nézni a szociális szempontból pozitív oldalt is, hiszen így 600 munkahely teremtődik meg Budaörsön. (Arra kérdésre nem kaptunk választ, hogy ezzel egy időben hány munkahely szűnik meg Budapesten, különösen a kiskereskedelemben.) Fontos még, hogy a bevásárlóközponthoz kapcsolódóan két felüljáró megépítése beköti a gazdasági vérkeringésbe a Kamaraerdőt is.
A konferencia harmadik előadója, Palovics Lajos biatorbágyi polgármester felvázolta a bevásárlóközpont létesítésére vonatkozó engedély kiadásának történetét. Eszerint az engedélyt a környezetvédő szakhatósági előirások birtokában adták ki. Eddig más nem tiltakozott, még a helyi környezetvédő szervezetek sem. A biatorbágyi terület nagyon elmaradott. A bevásárlóközpont beruházója segítségével kívánják megoldani a település közművesítését és munkaerőgondjainak csökkentését. A bevásárlóközpont tehermentesítené a fővárost, megállítván a Budapestre csak bevásárolni igyekvő dunántúliakat. Az előadó kéri, hogy egy leendő agglomerációs terv elkészítésében vegyenek részt a környezetvédők.
A negyedik előadó, a törökbálinti önkormányzat képviselője, őszintén elmondta, hogy kettős szorításban élnek az önkormányzatok, a környezetvédők és a gazdasági érdekek szorításában. A bevásárlóközpont Törökbálinttól ÉNy-ra esik, így a szél befújja a településre a szennyezett levegőt. Nem lát garanciát arra, hogy a beruházás során kiépítik a település közműhálózatát. A közlekedés gondjait egy elővárosi gyorsvasút kiépítésében látná megoldhatónak.
A konferencia első külföldi előadója dr. John Roberts, a brit Munkáspárti árnyékkormány ,,közlekedési miniszterének'' tanácsadója, a Transport and Environment Studies igazgatója volt. Nemzetközi tapasztalatok alapján azt elemezte, miért nem jók a városon kívüli bevásárlóközpontok. A városon kívüli bevásárlóközpontok eltüntetik a városközpontokat, így csak az autótulajdonosok tudnak bevásárolni, az emberek gépkocsihoz vannak kötve, a szolgáltatások is a városon kívülre kerülnek. Az előadó szerint kétféle bevásárlás van. A napi bevásárlást a lakóhelyhez közel kell megoldani. Az egyszeri bevásárlásokat, amikor nagyobb értékű árukat vásárolnak (pl. bútorokat, háztartási gépeket) minta után házhozszállítással kell lebonyolítani.
Angliai felmérések szerint az emberek jobban szeretnek a lakásukhoz közel bevásárolni, mert ez gyalog vagy tömegközlekedési eszközökkel is könnyen megvalósítható. A bevásárlás során más szolgáltatásokat is igénybe tudnak venni (éttermek, szórakozóhelyek, hivatalok, oktatási intézmények, múzeumok, stb.)
Nagy-Britannia lakossága 5,5-szöröse Magyarországénak, mégis csak négy olyan méretű bevásárlóközpontja van, mint amilyent Budaörsre terveznek. Nagy-Britanniában a bevásárlóközpontok nem népszerűek. 1989-ben 26-ot javasoltak a beruházók, de a helyi hatóságok mind elutasították, s végül miután a beruházók a kormányhoz fellebbeztek, még a szabad piacgazdaság eltökélt híveként ismert konzervatív kormány is csak négyet engedélyezett közülük. Franciaországban is és Németországban is a lakosság ellenállásába ütköznek, valamint az időközben meghozott és egyre szigorúbbá váló törvényekbe ütköznek a beruházók, ezért most Magyarországon, a Cseh és Szlovák Köztársaság, valamint Lengyelország területén kívánnak nagy bevásárlóközpontokat felépíteni.
Franciaországban csak 1973-ig támogatták a bevásárlóközpontok létesítését, majd káros hatásukat belátva, törvényt hoztak az ilyen beruházások ellen. Németországban 1977-ig lehetett szabadon telepíteni, majd két törvényben is szabályozták e beruházásokat.
Az előadó amerikai példákat említett, összehasonlítva Budaörs helyzetét. Véleménye szerint ez a szituáció az atlantaira hasonlít, ahol 8 megyében 47 önkormányzat működik, és mindegyik harcol a profitért. A beruházót pedig csak a profit érdekli és nem a lakosság érdeke. John Roberts felhívta a figyelmet arra, hogy ne utánozzuk a Nyugatot. A szabadpiac csődbe ment. Arany középutat kell találni a szabadpiac és az erősen szabályozott tervutasításos piac között. A személyautók helyett tömegközlekedést részesítsük előnyben, a lakóhely legyen optimálisan ellátva. A városon belül alakítsunk ki újabb központokat, ne a városon kívül. (,,A városban decentralizáljuk, és ne a várost decentralizáljuk.'') Ne engedjük, hogy a város lakossága nagy területen szóródjon szét, mert az növeli a közlekedési távolságokat és súlyosbítja a környezeti ártalmakat. Londoni és hágai példákkal igazolta állításait az előadó. A London egyik kerületében lévő bevásárlóközpontot a vásárlók 15%-a személy—gépkocsival, 40%-a tömegközlekedéssel, 43%-a gyalog, a többiek kerékpárral közelítik meg. Hága központjában lévő bevásárlóközpontnál 25% a gépkocsiforgalom, 53% a tömegközlekedés, 9% a kerékpáros forgalom és 13 % a gyalogos forgalom aránya, míg Hága melletti (városon kívüli) bevásárlóközpontnál a következő az arány: személygépkocsi 65%, tömegközlekedés 9%, kerékpár 17%, gyalogosok 9%.
A következő előadó, dr. Domokos Györgyné egyetemi docens (Budapesti Műszaki Egyetem Fotogrammetriai Tanszék) a Buda-környéki területek légszennyezettségének alakulásáról beszélt. A rendszeresen mért adatokból kitűnt, hogy Budapest és környékének légszennyezettsége globálisan romlott 1973 óta. A három település közül Biatorbágy a legkedvezőbb helyzetű közepesen szennyezett minősítésével. Budaörs helyzete kedvezőtlenebb, mert 3 alkalommal kapott erősen szennyezett minősítést. Törökbálint helyzete az utóbbi 5 évben romlott, háromszor minősült súlyosan szennyezettnek. Az előadó szerint a fő probléma az, hogy nincs egy országos környezetvédelmi terv, amely célokat tűz ki, fontossági sorrendet állít fel, és meghatározza, hogy a háttérterhelés mellett még mi engedhető meg. Véleménye szerint az érintett térségben semmilyen beruházást nem szabad megvalósítani, amely növelné a környezet terhelését.
,,A bevásárlóközpontok várható hatása a budai hegyvidékre'' cimmel tartottelőadást dr. Radó Dezső c. egyetemi docens, a Budapesti Városvédő Egyesület alelnöke. Megállapította, hogy a beépítések vonzzák az autóközlekedést. A bevásárlóközpontok további beruházásokat indukálnak, amelyek újabb utak megépítéséhez vezetnek, így a budai tájvédelmi körzet tönkretételéhez vezetnek. A ,,vízfej-effektus'' növekedésével is számolni kell (azaz a főváros lakossága nő. miközben az ország lakossága csökken. A bevásárlóközpontok létrehozásával a forgalmi torlódások állandósulnak a nap minden szakában. A beépítések megakadályozzák az É-i és Ny-i szél tisztító hatását. A tőke szerepe fontos, de az önkormány—zatoknak kell helyesen dönteniük, hogy mit engednek meg, és nem a tőkéé kell, hogy legyen a döntő szó.
Garamszegi László (Budapesti Műszaki Egyetem) előadásában adatokkal támasztotta alá, hogyan romlott a Kőér patak vize, hogyan szennyeződött el a talajvíz. A környezetszennyeződések hatásának tulajdonította, hogy a rákos mortalitások száma ezen a területen jóval magasabbak, mint a budapesti átlag.
Sipos Gyula, a Törökbálinti Művelődési Ház igazgatója felhívta a figyelmet arra a veszélyre, hogy mit jelent egy település életében egy közeli bevásárlóközpont. Beszélt a faluközösség felbomlásának veszélyéről, az emberek szülőfalujukhoz kötődésének megszűnéséről, a régészeti emlékek eltűnéséről. Ezek a károk az önkormányzatoknál jelentkeznek, tehát az önkormányzatoknak kell vállalni a felelősséget döntéseikért.
A következő külföldi előadó Joop G. Kalhorn a Holland Nagykövetség közlekedési tanácsosa ,,Új irányzatok Hollandia közlekedéspolitikájában'' című előadásában pontos adatokkal bizonyította, hogy milyen hibákat követtek el Hollandiában a közlekedés terén, s hogy most ezeket hogyan igyekeznek helyrehozni. Alapvető hiba volt, amikor új városok építése során azt feltételezték, hogy ott munkahelyek is létesülnek. Nem így történt, alvó városok jöttek létre, és megnövekedett a távolság a lakóhely és a munkahely között. Ez átlag 30 km Hollandiában, ami ott jelentősnek számít a közlekedési nehézségek miatt. A tömegközlekedés ugyanis nem követte a fejlődést, így az emberek kénytelenek személygépkocsit használni. Az utakon állás és a közlekedés biztonságának hiánya miatt a költségvetés vesztesége óriási. Ezért volt szükség a közlekedéspolitika megváltoztatására, hogy ne veszélyeztessük a jövőt. Elsősorban a tömegközlekedést kell fejleszteni. Csökkenteni kell a megtett távolságokat. A holland közlekedési tárca új koncepciót dolgozott ki, amely a kerékpárhasználatra és a tömegközlekedésre helyezi a hangsúlyt. Nagyon fontos a távközlés fejlesztése. Hollandiában lezajlott a célok kitűzése és a politikusok vitája, most már konkrét intézkedésekre van szükség. Az intézkedési terv szerint a nitrogén-oxidokat 75 %-kal a szén-dioxidot 10%-kal kell csökkenteni, a zajszintet 55 decibelre, a halálos baleseteket 15%-kal, a sérüléses baleseteket 10 %-kal kell csökkenteni 2010-ig. Az útadókat meg kell növelni, elsősorban csúcsidőben. Általában is meg kell drágítani a gépjármű közlekedést. Az ösztönzés érdekében 3 éves szakaszokat iktattak be, s legközelebb 1995-ben vizsgálják meg, mit valósítottak meg a célkitűzésekből.
Dr. Farkas Ildikó (Országos Közegészségügyi Intézet) ismertette a budaörsi gyermekeken végzett vizsgálatok eredményeit. Megdöbbentő eredményekre jutottak: a 100 vizsgált gyerek nagy részének vizeletében olyan mennyiségben találtak a mérgező szerves anyagok jelenlétére utaló vegyületeket, hogy azok meghaladták a százhalombattai oljfinomítóban dolgozó munkásoknál mért értékeket! Ez azt jelenti, hogy ezeknél a gyerekeknél a vérképzőrendszer károsodásával és az immunrendszer sérülésével kell számolni. Az előadó véleménye szerint a szennyezés elsősorban az autópályáról jut a gyermekek szervezetébe, figyelembe véve azt a tényt is, hogy a gyermekek nagy mozgásigénye miatt légzésük szaporább, és így sokkal több szennyezőanyag jut a szervezetükbe. Véleménye szerint a budaörsi önkormányzat elsőrendű feladata lenne, hogy hozzanak intézkedéseket a légszennyezés csökkentésére. Azonkívül az emberek szervezetében rendszeresen vizsgálni kellene a környezeti ártalmakra utaló vegyületek koncentrációját.
Dr. Kiss Károly, a Világgazdasági Kutatóintézet tudományos főmunkatársa feltette a kérdést, hogy megéri-e felépíteni ezeket a bevásárlóközpontokat. Lesz-e akkora hasznuk, mint amekkora károkat okoznak az emberek egészségének romlása terén? Nem volna-e célszerűbb más jövedelemforrások után nézni, mint például a parkolási díjak radikális emelése, a szemétgyüjtés és -kezelés megfizettetése vagy termékadó kivetése a műanyagflakonos árukra. Véleménye szerint az önkormányzatok kiárusítják az országot, hogy pillanatnyi jövedelemhez jussanak.
Kard Aladár, a Fővárosi Közgyűlés képviselője elmondta, hogy rendkívüli nehézségekbe ütköznek munkájuk során. A bevásárlóközpontok hatásainak pontos megismeréséhez szükség lenne a környezeti hatástanulmány elkészítésére.
Dr. Tompai Géza, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője elmondta, hogy az 1983-ban jóváhagyott rendezési terv még érvényben van, de gyakorlatilag már elavult. Az új agglomerációs terv még nem készült el. A tervező vállalat már foglalkozik az agglomeráció problémáival is. Létre kell hozni egy regionális fejlesztő tanácsot, amely dönt a felmerülő kérdésekben, és ez a döntés legyen kötelező érvényű minden önkormányzatra.
A ,,Kultúra — Ökológia' Munkaközösség képviselői tiltakoznak az ország kiárusítása ellen. Az építészeti terveket felül kell vizsgálni. Építsünk, de ne így, páratlan szépségű természet kincsünk, a Budai hegyvidék tönkretételével.
A XVIII. kerületi környezetvédők szerint tanulnunk kellene a rossz nyugati példákból: ne kövessük el mi is ugyanazt a hibát. Sajnos Magyarországon félnek szigorú környezetvédelmi törvényeket rendeleteket hozni, mert úgy vélik, hogy az elriasztja a nyugati tőkét. Ez pedig nagyon sokba fog kerülni a következő nemzedékeknek. Be kell látni, hogy a tőkésnek a profit a fontos és nem a lakosság érdeke, a nyugati tőke azért jön ide, mert otthon már nincs lehetősége ilyen nagyberuházásokra.Javaslat történt szociológiai vizsgálatokra, hogyan robbantja szét a városközpontokat a városon kivüli bevásárlóközpont. A települések önkormányzatainak jól meg kell gondolniuk a különböző véleményeket, ne csak piaci szereplőként működjenek.
A vitát Radó Dezső zárta be azzal a megállapítással, hogy a környezetvédelem általános érdekei jelenleg háttérbe szorulnak a beruházok igen konkrét érdekeivel szemben. A környezetvédőknek olyan jogi és közgazdasági feltételek megtermtését kell szorgalmazniuk, hogy ne érje meg környezetpusztító beruházásokat létesíteni.

Bartha Emma


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.