"Amikor betegségekről van szó, sokat hallanak a hormonokról. Tudják, hogy van cukorbetegség, pajzsmirigytúltengés, törpeség, óriásnövés, stb. és hogy ilyenkor a szervezet szabályozó anyagaival, a hormonokkal van probléma. Azt azonban kevesen tudják, hogy e betegségekben a hormonokkal egyenértékű szerepet játszanak a receptorok. A sejt rendelkezik apró, fehérjékből álló jelfogókkal, amelyek a hormon által adott jelet veszik. Igy a kettő összefügg egymással: ha a szervezetben hormon termelődik, akkor kell hozzá jelfogó is. Ha a hormonból van kevés, az nem kisebb probléma, mint ha a jelfogó, a receptor nem elég, mert hiába létezik az adott hormon, a sejt nem tud rá reagálni, ha nem tudja venni a jelet. Tehát bármelyik hiánya vagy túlsúlya betegséghez vezet.

A jelfogók valamikor a születés körüli időszakban alakulnak ki akkor, ha találkoznak a hormonnal. Azért van ez általában a születés körül, és nem előbb mert az anyák szervezetében rengeteg hormon van, és ha ezekkel találkoznának, akkor ehhez állítódnának be, ehhez fejlődnének ki. Születés után tehát van egy receptorérési fázis, amikor a jelfogónak a hormonnal találkoznia kell, mert e nélkül nem tud normálisan kifejlődni. Élettani körülmények között egy szervezet saját hormonja és a saját — még éretlen — receptora találkozik, és a hormon hatására a receptor befejezi érését. Előfordulhat azonban, hogy olyan anyagok vannak jelen a szervezetben, amelyek a hormonhoz hasonlítanak, de nem maguk a hormonok, és ezek is tudnak kapcsolódni az akkor még nem teljesen szelektiv jelfogókhoz, így életre szólóan megváltoztatják azok működését. Ennek következtében a sejt válasza egy későbbi időpontban a normálistól eltérő lesz.

A hormonok különféle fajtájúak, vannak közöttük fehérje típusúak, mint a cukoranyagcsere hormonja, az inzulin, és vannak az úgynevezett szteroid hormonok, amelyek például nemi működésünket szabályozzák. Ez utóbbiak nem a sejt felszínén lévő receptorokhoz kötődnek, hanem a sejt belsejében levőkhöz. Ezek a hormonok nemcsak azért rendkívül fontosak, mert alapvető életfolyamatainkat szabályozzák, hanem mert nagyon hosszan tartó hatásuk van.

Szteroid alapvázzal azonban nemcsak a steroid hormonok, hanem bizonyos aromás szénhidrogének is rendelkeznek. Ezek a környezetükben lévő szennyezőanyagok, amelyek az autók kipufogógázaiból és a gyárakból kerülnek ki, a szemétégetés következtében jutnak a levegőbe, vagy növényvédő szerek szennyezőanyagaiként a szervezetünkbe, tehát a benzpyrén, a metilkolantrén, a dioxin, stb. az úgynevezett aromás szénhidrogének, mind ilyen vázzal rendelkeznek. Ha ezek abban az időszakban, amikor a receptor beállítódik, kerülnek be az élő szervezetbe, az éppen érő receptorokat befolyásolni tudják, és azok működését elrontják, eltérítik, mert kötődni képesek hozzájuk, de nem a normális hormon molekulára történik meg a beállítódás.

Az aromás szénhidrogének a születés körüli időszakban többféle úton kerülhetnek a fejlődő magzatba, csecsemőbe. Bejuthatnak a terhes nő szervezetébe és akkor egyrészt a méhlepényen áthatolva a géneket befolyásolni tudják úgy, hogy késői rákképződés alakulhat ki, másrészt befolyásolhatják az érésben levő receptorokat, amelyek csak később kapnák meg a megfelelő információt. A szteroid receptorokhoz kötődve így megakadályozzák, hogy a receptor érése helyes útra terelődjék. Ennek eredményeként felnőtt korra a receptorok kötési képessége és a sejtek (szervek) válaszkészsége megváltozik, kóros irányba tér el.

Különösen jelentős, hogy ezek a szénhidrogének nemcsak a születés körül, de jóval később, még a serdülő korban is tudják befolyásolni azoknak a sejteknek a receptorait, amelyek akkor is fejlődnek. Van ugyanis számos olyan sejtünk, melyek a fejlődésüket a születéskor sem fejezik be. Ilyenek például a vérképző szervek sejtjei. Ezek a sejtek felnőttben is a születés körülinek megfelelő szinten vannak, Így receptoraik befolyásolhatók. Az említett anyagok hatására tehát ekkor a különböző szteroid receptorokkal kapcsolódó hormonok nem tudják kifejteni hatásukat, mint ahogy ez normális receptorfejlődés esetében történik.

További probléma, hogy nemcsak a receptorokra tudnak hatni ezek az anyagok (és a szteroid hormonok), hanem azokra az enzimekre is, amelyek őket átalakítják és lebontják. Van a szervezetnek egy, a sejteken belül elhelyezkedő enzimrendszere, amely specifikusan ezeknek az anyagoknak a bontásával, átalakításával foglalkozik. Az aromás szénhidrogének abban a formában, ahogy bekerülnek a szervezetbe, nem rák keltőek. Ezzel szemben ebben a rendszerben átalakulva rákkeltő hatásuk lesz. Ha a születés körüli időszakban megtörténik az aromás szénhidrogén hatás, akkor ez az enzimrendszer erősebben fog működni, tehát többet fog átalakítani, ennek következtében a szénhidrogének hatása is erősebb lesz, emiatt a későbbieken a rákkeltő hatás is súlyosabb lehet.

Ezek az anyagok, sajnos, mindenkibe belekerülnek, felnőttbe, gyermekbe, magzatba egyaránt. A csecsemőkbe azonban sokkal több kerül be, mint amennyi a felnőttbe, mert a csecsemőt olyan szintben toljuk az utcán, vagy olyan szintben sétáltatjuk, ahol ezek az anyagok földúsulnak, mert a talajhoz közel sokkal több van belőlük, mint ott, ahol a felnőttek feje helyezkedik el. A csecsemő tehát, aki a fentiek értelmében amúgy is sokkal érzékenyebb ezekre a szennyezőanyagokra, többet is kap belőlük. Bár a következtetéseket jelen pillanatban még csak állatkísérletek alapján vonhatjuk le, ahol rövid idő alatt vizsgálhatók a késői hatások, valószínűnek látszik, hogy az említett születéskörüli expozíció következményei később emberben is megmutatkoznak."

"A szénhidrogének körébe sokfajta vegyület tartozik. Megkülönböztetjük a nyílt láncú szénhidrogéneket, valamint az aromás szénhidrogéneket, amelyek közül kiemelt figyelmet érdemelnek a rákkeltő policiklusos aromás szénhidrogének (rövidítve: a PAH-ok). A legfontosabb PAH-ok a táblázaton láthatók. A legismertebb közülük a benz/a/pirén (más néven 3,4-benzpirén).

A PAH-ok a tökéletlen égés termékei. Szilárd hordozókon, azok felületére tapadva jutnak ki a környezetbe (tüzelés, kipufogógázok, egyes ipari technológiák). A kijutott PAH-oknak mintegy 85%-a az egészen finom, 5 <F128>mm-nél kisebb porrészecskéken halmozódnak fel. Ezek a finom porrészecskék igen veszélyesek, mivel lejuthatnak az alsóbb légutakba is, míg a durvább részecskék csak a felsőlégutakig jutnak el, s onnan kilökődnek.

A rákkeltő és mutagén anyagok jelenléte elvileg nem engedhető meg a környezetben, a gyakorlatban azonban a mennyiségük nem csökkenthető nulla szintre. Ezért valamilyen határértéket meg kell adni. Ez nálunk 1 nanogram köbméterenként, az NSZK-ban pedig 10 ng/m3. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) "kockázatot" határoz meg ezekre a vegyületekre, amely azt mutatja meg, hogy ha egy anyagból 1 mikrogramm van egy köbméter levegőben, akkor 70 éven át történő belélegzés esetén 100 000 lakosból várhatóan hányan betegszenek meg pl. daganatos betegségben.

A PAH "kockázata" 9 000, ami azt jelenti, hogy 100 000 lakosból 1 mg/m 3 esetén 9 000 fő, 10 ng/m3 esetén 90 fő, 1 ng/m3 esetén 9 fő, betegszik meg.

Az egyes országok maguk döntik el, hogy mekkora "kockázatot" vállalnak."

Irodalmi adatok szerint 2,5 mg-os összterheléstől kezdve növekszik meg a tüdőrák-megbetegedési arány statisztikailag is kimutatható módon.

"Szeretném elmondani mindenekelőtt, hogy én az onkológiai intézetben egészségügyi statisztikával foglalkozom. A rák a környezetszennyező hatásoknak nagyon sokszor a végállomása. Magyarországon azt lehet mondani, hogy egyre többször a végállomása. Pillanatnyilag Magyarország az ötven adatszolgáltató ország közül a legmagasabb daganatos halálozású ország, és ez meredeken emelkedik tovább. Ezt a mutatót a szomszédos Ausztriában is sikerült csökkenteni, pedig az 1970-es évek közepén Magyarország és Ausztria daganatos halálozása egy szinten helyezkedett el.

Azokban a daganatféleségekben, ahol a levegőszennyezés az előidéző okok között szerepel, azt látjuk, hogy a fiatalabb korosztályok halálozása az elmúlt 15—20 évben nagyon intenzíven megemelkedett. Ez azt jelenti, hogy a 40—50 éves korosztálynál háromszorosára, hatszorosára emelkedett a halálozás az elmúlt húsz év alatt.

Azok a gyerekek, akik pici korban találkoznak a levegőszennyezéssel lent a föld szintjétől 60 cm—1 m magasságban, és folyamatosan itt élnek a városainkban (a lakosság 44%-a él erősen szennyezett levegőjű területen) rendszeresen járnak különféle orvosi rendelőkbe allergia miatt, asztma miatt, állandóan kapják a gyógyszereket, az antibiotikumokat, amelyek az immunrendszerüket a továbbiakban nem segítik, hanem bénítják. Ha ez a gyerek rágyújt 15 évesen, esetleg elmegy autófényezőnek vagy bútorasztalosnak, és 30 éves korában tüdőrákot kap, akkor ezen nem lehet csodálkozni.

Miért a fiatal korosztályoknál látjuk a halálozás ilyen mértékű, sokszorosára történő emelkedését? Nyugodtan feltehetjük azt a hipotézist, hogy mivel a rákkeltő hatások annál intenzívebben hatnak, minél fiatalabb életkortól, minél tartósabban és minél több oldalról érik a szervezetet, ezért a negyvenéves korosztály az, ahol ez először mint halálozás megjelenik, hiszen az 50—60 évesek gyerekkorukban igazán intenzív környezeti rákkeltőknek nem voltak kitéve.

Ha ezt a gondolatot folytatjuk, és feltesszük magunknak a kérdést, hogy a ma gyerekei mit várhatnak, amikor majd harmincévesek vagy negyvenévesek lesznek, akkor ezt még végiggondolni is mindannyiunk számára igazán nehéz, mert nagyon fekete jövőt jósolhatunk a gyerekeinknek. Én ezért is azt gondolom, hogy nagyon-nagyon-nagyon az utolsó órákban vagyunk, hogy harcot indítsunk végre azért, hogy egészséges környezetben éljünk. A rákkeltő hatásoknak a kémiai karcinogének csak az egyik oldala. A másik oldal a szociálisan egyre rosszabb állapot. Magyarország lakosságának egyre nagyobb tömege él rossz szociális körülmények között. A stressz pedig bizonyítottan immunbénító hatással bír.

Ha ezeket a hatásokat összeadjuk, akkor csak arra lehet számítani, hogy az elkövetkező időszakban a halálozás — amiben egyébként is világelsők vagyunk — meredeken meg fog emelkedni.

Pillanatnyilag a lakosság egészségi állapotára széles körben az jellemző, hogy tulajdonképpen egy betegségmegelőző állapotban él, és hajszálon múlik, hogy ez mikor billen át valódi betegségbe.

Évente több mint harmincezer embert temetünk el rák miatt. A különféle légúti megbetegedések: az asztmák, a krónikus gyulladások szintén Magyarországon aratnak a legnagyobb számban.

Sajnos nagyon kevés orvos van, aki a környezetvédőkkel összedolgozik. Ehhez segítséget kell kérni, különösen az újságírókét és a sajtóét. Mi a magunk munkájában akkor láttuk, hogy a sajtónak milyen óriási hatása van, amikor hét évvel ezelőtt elindítottuk a rákellenes alapítványt, és felmértük, hogy mit tudnak az emberek a rákról és az egyéb életveszélyes betegségekről. A kérdőívekből kiderült, hogy az AIDS-ről már mindenki tudott — 1985-ben, amikor az első információk érkeztek az országba, egész Európában nem volt annyi AIDS-beteg, mint ahányan rákban halnak meg évente Magyarországon. És mégis mindenki tudta, hogy az AIDS egy életveszélyes betegség, és hogy tenni kell ellene. A rák ugyanakkor az ötödik helyre került. Tehát hatalmas lehetőség van a sajtó, a rádió, a televízió kezében, hogy az életveszélyekre felhívja a lakosság figyelmét."

"A levegőbe kerülő szennyezőanyagok egy része gáz, a másik része korpuszkuláris jellegű. A légszennyezés az első gyárak megjelenése óta fokozódik. A motorizáció terjedésével ez az ütem egyre növekszik.

Mi történik az emberi szervezetben a légszennyezettség következtében?

A levegő korpuszkuláris részecskéi bekerülnek a légutak nyálkahártyájára. A szervezet védelmező rendszere azonnal akcióba lép: a légutak csillószőrös hámja igyekszik kihajtani ezeket az anyagokat. Egy felfelé irányuló mozgással az orrnyálkahártyáig tereli a mélyebb légutakba kerülő idegen részecskéket. Amit nem sikerül így kitakarítani, azt a nyirokrendszer révén próbálja a szervezet ártalmatlanná tenni.

A légnemű részecskék, gázok bénítóan hatnak a csillószőrökre, gátolják a csillószőrök mozgását. Ezzel a nyálkahártya öntisztulása zavart szenved. Tartós környezeti ártalom esetén a sérült nyálkahártyán átjutnak a fehérje-természetű vagy a test fehérjéjéhez kötődő anyagok, és ezek allergizálják a szervezetet.

A kisgyermek már gyakran egy szennyezett környezetbe születik. Nincs ideje a védőmechanizmus kialakítására. Éppen ezért egyre fiatalabb korra tolódik el a légúti betegségek megjelenése.

A betegségek egy része allergiás jellegű. Ide tartozik a szénanátha, allergiás légcsőgyulladás, a tüdőasztma. Az allergiás betegségek mellett gakoriak a hurutos megbetegedések. Az arcüreggyulladások, torokgyulladások, légcső- és hörghurutos tünetek állnak első helyen. A tüneteket többnyire baktériumok vagy vírusok okozzák. A károkozók ugyanis könnyen megbetegítik a legyengült nyálkahártyájú szervezetet.

Az allergének igen vegyesek. Első helyen állnak a pollenek, így a virágpor, fűpollen, vadkender, kanadai nyárfa. A pollenek kötődnek a levegőben lévő koromszemcsékhez, ezzel a káros hatás hatványozódik.

A Budapest XXII. és XI. kerületi beteg gyermekeknek 5 évvel ezelőtt létesítettek egy allergológiai és pulmonológiai szakrendelést a Menyecske utcai rendelőintézetben. Az állandó vagy időszakosan gondozásra szoruló gyermekek száma 4000 körül van. Közülük évente 100—110 gyermek szorul injekciós kezelésre az allergiás betegsége miatt. Igen sok az ekzemás beteg is. Az ekzema korai megjelenése a légszennyezettségen kívül összefügg az egyéb, főleg az ételekkel bekerülő testidegen anyagokkal és a kontakt úton, direkt a bőrre ható anyagokkal is.

A születendő gyermek gyakran már az anyaméhen belül károsodik. A tünetek a már megszületett gyermeken jelentkeznek. Ez allergiás bőrjelenségekben, újszülöttkori légzészavarokban mutatkozik be. Mindez töredéke annak, amit a környezeti ártalmak okozhatnak az élő szervezetben.

A fent leírtak a jéghegy csúcsát jelentik. Még nem beszéltünk az idegrendszeri, érrendszeri betegségekről, a zajártalmakról, a rák terjedéséről.

Éppen ezért az orvosok felelőssége óriási abban, hogy felhívják az emberek figyelmét a környezeti ártalmak által okozott egészségkárosítások veszélyeire. Az orvosok feladata a megelőzésnél kezdődik. A környezeti ártalmak megelőzése az orvos feladata is. Sokkal hatékonyabb lenne, ha a gyógyításra fordított hatalmas összegek eg részét inkább a környezeti ártalmak megelőzésére fordítanánk."