A környezet és a rend védelme szépen hangzó jelszó, de az a sok kínnal-keservvel elfogadott intézkedés, amit Ausztria például a közúti közlekedésben hozott, együttesen valóban valami rendkívülit teremtett. Hangyamunka, de érdemes ezeket a rendszabályokat csokorba gyűjteni.

Itt van mindjárt a legújabb, a még csak készülő szabály, azokra a régi autókra, amelyek nincsenek katalizátorral felszerelve. Velük a környezetvédelmi miniszter és az autókereskedők frissiben hozott rendelkezése szerint még három esztendeig kíméletesen bánnak, de aztán 1995-től nincs irgalom, azaz az 1983-as építésű autók nem kapnak már forgalmi engedélyt. 1996-ban az 1984-es születésűeknek is el kell hagyni a mezőnyt, és így tovább. Ezzel válna teljessé az az 1987-ben elindított akció, amely az autókereskedőket — kétévi szoktatás időt engedve — arra kötelezte, hogy kizárólag katalizátorral felszerelt új autókat értékesítsenek.

Az autókat tehát fokozatosan hozzábékítik a környezethez. De az sem tűrhető, hogy a kiszolgált, értékét vesztett gépkocsikat a tulajdonosok otthagyják az út szélén. Európában elsőként megállapodtak egymással a kormány és az autókereskedők, hogy az utóbbiak kötelesek az utolsó használótól visszavenni a pusztulásra ítélt gépkocsit, s a legkorszerűbb technikájú megsemmisítésről is gondoskodniuk kell. A kereskedők áldásos gyűjtőtevékenységükért 600 schillinget számíthatnak fel, kivéve ha a roncsautó beszolgáltatója új kocsit vesz tőlük. Az osztrákok külön büszkeségére a begyűjtési kényszer egész Európában példátlan méretű. 1993-tól arra kötelezik a kereskedőket, hogy az elaggott fridzsidereket, kiszolgált televíziós készülékeket is befogadják, nem engedve, hogy ezeket csak úgy kidobják a tulajdonosok. De vissza kell venni a neonfénycsöveket, a szárazelemeket is.

A kelet-európai autósözönnek kitett osztrákok két mozgó ellenőrző állomással vették fel a küzdelmet az özönvíz előtti buszokkal. Most újabb öt kontrollállomással akarják hadállásaikat erősíteni, de most már a személyautókkal is felvéve a harcot.

Gondoskodik a kormány a tiszta környezetről a sebesség korlátozásával is. Szintén példa nélkül áll Európában az a szeptembertől érvényes rendelkezés, amely Graz egész területén 30 kilométerben szabja meg a legnagyobb sebességet. Hamarosan a bécsi belvárosban is hasonló rend lesz, s tervezik a gyorsforgalmi utakra is a sebesség korlátozását. Szaporítják az alkoholszondázást, a rendőrök nemcsak akkor vizsgálják a vezető leheletét amikor az ittasság gyanúja felmerül, hanem csak úgy rutinból is. Duplázni készülnek a büntetések összegét, hogy fussa az ötszáz új közlekedési rendőrre. Ennyit a személyautókról. A kamionok szelídítése köztudottan jó ideje tart, hangos, bűzös, súlyos járgányok az osztrák tranzitutakon éjszaka már nem közlekedhetnek.

Amelyik jármű — akár kicsi, akár nagy — nem felel meg az előírásoknak, jobban teszi, ha kihúzódik az út szélére és leáll. De csak ott ahol szabad. Különben csattan a kerékbilincs.

Földvári Zsuzsa

(Pihenő NAPI, 1992. október 2.)