|
Terméskiesés a földfelszíni ózon miatt
Miközben a magaslégköri ózon egyre fogy, a földközeli növekszik, ugyancsak súlyos károkat okozva. A földközeli ózon a gépjárművek és ipari üzemek, erőművek által kibocsátott nitrogén-oxidból és szénhidrogénekből keletkezik a napsugárzás hatására.
Az ózon az úgynevezett nyári szmog legfontosabb összetevője. Nem csupán az ember egészségét veszélyezteti, hanem a növényzetet is károsítja. Több év óta tapasztalják, hogy a földközeli légrétegekben — különösen a növények fejlődésének időszakában — egyre nagyobb ennek az agresszív gáznak az aránya. Az Egyesült Államokban sok millió dollárra becsülik az emiatti veszteséget.
Németországban e jelenséget négy év óta vizsgálják behatóan. Kísérleti kamrákban tavaszi búzát, tavaszi sörárpát, tavaszi káposztarepcét és bokorbabot az egész tenyészidő tartamára a napjainkra jellemző töménységű ózon, és más károsító gázok hatásának tettek ki. Már az első eredmények is mutatták, hogy az ózonnak ma átlagosnak mondható töménysége gátolja a növények fejlődését, megrövidíti élettartamukat, gyöngíti ellenálló képességüket a gombafertőzésekkel szemben és módosíthatja a termés minőségét. Különösen érzékenynek mutatkoznak az ózonra a búza, a bokorbab és a repcefajták. Ha a tavaszi búza olyan levegőben fejlődik, amelyben köbméterenként átlagosan 120 milligramm ózon van s újabban május és szeptember között ennél gyakran nagyobb , a hozama 10-15 százalékkal kisebb, mint a kevesebb ózont magába foglaló levegőn fölnevelt növényeké. (Az ózontöbblet hatása azonban nem okvetlenül jár együtt látható kárral, s azt gyakran nem is veszik észre.)
(Frankfurter Allgemeine Zeitung)
|