" Mikor egy kultúra haldoklik, az új kultúrát az a néhány ember teremti meg;

akik nem félnek a bizonytalanságtól." (Rudolf Bahro)

Egy angol férfi Budapestre költözik. Szeret kerékpározni, és hisz a kerékpározásban. Úgy véli, hogy több embernek kellene a biciklizéssel próbálkoznia saját és mindenki más érdekében. A városba érkezése megkétszerezi a hasonló módon gondolkodó emberek számát — legalábbis úgy tűnik.

Vesz egy biciklit Budakalászon és felteszi a HÉV-re, az e célra elkülönített fülkébe — amilyet Angliában nem találok, morfondírozik magában. Az ellenőr boldognak látszik, hogy kerékpárt tudhat a fedélzeten. De aztán a férfi átkerekezik csúcsforgalomban a Margit-hídon, és a sofőrök nem látszanak boldognak, hogy biciklit tudhatnak az ő útjukon. Egy BMW porrongynak használja, úgyhogy inkább a járdára menekül, ahol egy nő felvilágosítja, hogy őrült az, aki ilyen légszennyezettség mellett biciklizik. A férfi azt válaszolja, hogy épp a légszennyezettség az oka annak, hogy biciklizik. Ez zavarba hozza a nőt, de el is gondolkoztatja.

Az angol férfinak barátokra van szüksége és talál is néhányat a Széchenyi rakparton tehát nem ő az egyetlen "hívő". Itt nincs olyan sok propagandista, mint Angliában, de az elszántságuk ugyanolyan erős, és számuk is növekvőben van. S ők még nagyobb feladat előtt állnak, mivel Magyarországon az autókhoz fűződő romlott szerelem még egy korábbi, szenvedélyesebb szakaszát élik át a tulajdonosok.

Így hát felajánlja a támogatását, vesz egy kerékpáros térképet, és visszakerekezik a hídon. Ezúttal nem a járdán, hanem az úttesten, ahova tartozik. Hosszú ez az út, de most már legalább tudja, hogy nincs egyedül.

Seamus Bennet

Nagy-Britannia Kerékpár Klubjának tagja, a Magyar Testnevelési Egyetem angol nyelvi lektora