kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Zaj — csend — környezet

Az embereket egyre nagyobb mértékben terhelő zaj a fejlődő ipar kísérőjelensége. Környezetvédelmi felmérések szerint a lakosság a zajt a legtöbb iparilag fejlett országban az életminőség rosszabbodásaként érzékeli. A zaj zavaró hatásának megítélése azonban egyénenként igen eltérő lehet. Ennek oka a zaj szubjektív jellegében keresendő.
A zaj: kellemetlen zavaró hang. A hang egyidejűleg fizikai, fiziológiai és pszichológiai jelenség. Utóbbi azt jelenti, s ez az élmény lehet kellemes, hordozhat információt (pl. a beszéd, vészjelek) vagy lehet kellemetlen, zavaró és ez esetben nevezzük zajnak. Hogy a környezetünkben szinte állandóan jelenlévő, megannyi forrásból származó, különböző jellegű, erősségű hang közül ki mit tart zavarónak igen sok tényezőtől függ (a hang erősségétől, spektrumától, az egyén és a zajforrás viszonyától, a háttérzajtól, stb.).
Nehezíti a probléma kezelését, hogy a zaj mértékegysége, a decibel (dB) logaritmikus mennyiség. 1 dB zajszint változást észre sem veszünk, 2-3 dB füllel már jól érzékelhető, 6 dB-nyi növekedés viszont már négyszeres, 10 dB tízszeres hangenergia emelkedést jelent, ugyanakkor mintegy 10 dB növekedés akár kétszeres hangosságérzetet okoz. Emellett az azonos intenzitású, de eltérő frekvenciájú (magasságú) hangokat nem egyformán hangosnak halljuk, fülünk a mély hangokat kevésbé erősnek érzékeli, mint a magasabb (500 Hz fölötti) hangokat.
Az emberek zajérzékenysége eltérő, vannak akik számára már aránylag alacsony szintek is elviselhetetlennek tűnnek, mások viszont a repülőterek szomszédságában is tudnak aludni, s az egész problémát mondvacsináltnak tartják. A zaj elleni védelem lehetőségeiről is megoszlanak a vélemények: míg a zajérzékeny emberek szerint a hatóságoknak pénzt és energiát nem sajnálva, akár a szükséges fejlesztések elmaradásának árán is csökkenteniük kell a zajt, mások úgy ítélik, a zaj a civilizált társadalom szükséges kísérője, csökkentése ellenkezik a fejlődés érdekeivel.
Egyik szélsőséges tábornak sincs igaza: jogi és gazdasági intézkedésekkel, műszaki eszközökkel, megfelelő emberi magatartással a zaj jelentős mértékben csökkenthető, és amennyiben az intézkedés megfelelő időben történik a szükséges mértékű zajcsökkentés gazdaságosan megvalósítható. Ahhoz azonban, hogy környezetünkben a zaj ellen sikeresen vegyük fel a harcot, ismernünk kell forrásait, azok kibocsátását (emisszió) és az okozott terhelést (immisszió), valamint ezek egészségügyi következményeit.
A zaj emberre gyakorolt hatása már évtizedek óta ismert. A zaj alattomosan hat: miközben látszólag hozzászokunk, és az egészségi károsodás szervezetünkben alig észrevehető, idegrendszerünket azonban mindenképpen károsítja. Az alacsony szintű 35 dBA fölötti zaj zavarja a nyugodt alvást, 55-65 dBA erősségű zaj fejfájással, fáradtságérzettel járhat, 65-75 dBA zaj fiziológiai hatású, ronthat vagy hajlam esetén kiválthat egyes betegségeket (magasvérnyomás, gyomorfekély, keringési zavarok), az erős, 85-90 dBA fölötti hangok a hallásmechanizmust támadják, halláskárosodást okozhatnak.
Az OECD Környezetvédelmi Bizottsága 1987-90 között részletes jelentést készíttetett hat tagországban (Ausztrália, Franciaország, Hollandia, Japán, Németország és Svájc). Ennek alapján megállapítja, hogy a zajterhelés jelenlegi helyzetét és irányát tekintve nincs okunk optimizmusra, és ennek legfőbb oka a növekvő közúti és légi forgalom.
Ezt a megállapítást más országok és a hazai felmérések eredményei is alátámasztják. Ausztriában pl. egy, a lakosság 1 %-ra kiterjedő reprezentatív felmérés szerint a megkérdezettek 50%-a nyilatkozott úgy, hogy a zaj zavarja, ezen belül 70-72% a közlekedést jelölte meg első helyen. Magyarországon ez az arány a Környezetvédelmi Intézet 1989-90-ben végzett vizsgálata szerint 57 és 70%. Franciaországban a zavaró zaj forrása városokban 80%-ban a közlekedés.
Az OECD jelentés sajnálattal állapítja meg, hogy a legtöbb országban nincs összhang a közvélemény igénye és a környezetvédelmi politika között. Ennek oka a zaj természetéből fakad, mivel a többi környezeti ártalommal összehasonlítva kevesebb mérési adat áll rendelkezésre, a legtöbb probléma helyi jellegű, a csendes területen lakók a kérdésben nem érdekeltek. Fokozza a nehézséget, hogy a határozathozóknak nincs elég ismeretük a zajproblémák felismeréséhez és megoldásához, nem tekintik azokat veszélyesnek, mivel a zaj egészségromboló hatása közvetlenül nehezen mutatható ki, nem okoz súlyos, közvetlenül kimutatható baleseteket.
A közlekedési zajnak kitett lakosság szempontjából nemzetközi szinten is kezd elterjedni a "fekete, szürke és fehér foltok" meghatározása. Fekete foltoknak azokat a területeket nevezik, ahol a lakóépületeket érő zajterhelés nappal meghaladja a 65-70 dBA-t. Az ún. szürke zónákban élőket 55-65 dBA, míg a fehér folttal jelölt csendes területeket kevesebb, mint 55 dBA terheli.
Budapesten a zaj egyenértékű Á-szintje pl. nappal a Rákóczi úton 72 dB, a Bocskai úton 74-75 dB, a Ferenc körúton 78 dB, de egy csendes mellékutcában is eléri a 63-65 dB-t. A főútvonalakon a zajszint — az éjfél utáni 2-3 órától eltekintve — éjjel sem csökken, 68-73 dBA alá. Egy-egy teherautó elhaladása a járdán 85-90 dBA zajt okoz. Figyelembe véve, ogy egy átlagos csukott ablak 20-25 dB zajcsillapítást jelent, a zajszint lakásokban sem mondható ideálisnak.
A zaj elleni védelemben (röviden: zajvédelemben) leghatékonyabban a megelőzéssel lehet eredmény elérni (közlekedés és várostervezés). A már meglevő rossz zajhelyzetet többféle módon lehet utólag javítani:
— Olyan intézkedésekkel, amelyek a zajforrás kibocsátását csökkentik, pl. csendesebb gépjárművek, repülőgépek a közlekedésben; zajszegény gépek, berendezések, technológiák az iparban, mérsékelt zajú gépek a lakóhelyeken és annak környékén.
— A zajforrás és a zaj ellen védendő területek között a hang terjedését korlátozó eszközökkel (zajárnyékoló falak, dombok, épületek, a homlokzatok fokozott hanggátlása).
— A forgalom szabályozásával (sebességcsökkentés, a tehergépkocsi-forgalom korlátozása vagy kitiltása). Ide sorolható a gépjárművek, elsősorban a tehergépkocsik rendszeres zajellenőrzése.
A hatékony és gazdaságos zajcsökkentés érdekében azonban nem mindegy, hogy ezek közül az intézkedések közül hol, mikor és melyiket alkalmazzák. Pl. a csendes aszfalt a közlekedési zajt 3-5 dB-lel csökkenti az autópályán, de városi forgalomban, ahol a gépkocsik legfeljebb 50 km/ó sebességgel haladnak, gyakorlatilag hatástalan. Vagy: a tehergépjárművek kitiltásának egy-egy beépített útszakaszról csak akkor van értelme, ha a forgalmat lakatlan vagy iparterületen áthaladó útra tudják átterelni, különben a terelőút melletti lakosok zajhelyzete válik esetleg kritikussá.
Vannak még olyan lehetőségek is, amelyekkel a környezeti zaj költségmentesen csökkenthető. A megfelelő járművezetési stílus — amellett, hogy üzemanyag megtakarítással jár — csökkenti a gépkocsik zajkibocsátását. A zajrendelet előírásainak betartása, a zajos létesítmények engedélyezésének körültekintő ügyintézése, a zajszegény gépek fejlesztésének és gyártásának gazdasági ösztönzése, a gépjárművek zajellenőrzése mind a környezeti zaj mérséklését segíti. A csendes termékek gyártásának és forgalmazásának gazdasági eszközökkel történő ösztönzése (pl. adó- vagy hitelkedvezmények) várhatóan szintén a zaj csökkenését okozná. Továbbá, ha a lakosság, az önkormányzatok, az ipari és kereskedelmi szakemberek kellő ismerettel és odafigyeléssel foglalkoznának a környezeti zaj kérdésével, a jövőben biztosan csendesebb, nyugodtabb és ezáltal egészségesebb környezetben élhetnénk.
Póta Györgyné



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.