Egy májusban kiadott jelentésben a Greenpeace azzal érvel, hogy az éghajlatváltozás korai hatásait már esetleg ki lehet mutatni. A tudományos jelentések és az utóbbi években megfigyelt szélsőséges időjárási események áttekintéséből egy pusztító hatásokkal járó éghajlatváltozás képe rajzolódik ki. A következőkben bemutatunk néhány példát.

1985-től 1993-ig Kalifornia a század legsúlyosabb szárazságától szenvedett. Amikor 1991 márciusában végre esett az eső, földcsuszamlásokat és áradásokat okozott, melyek nyolc ember halálát okozták. 1993-ban, amikor a szárazság véget ért, az áradások ismét földcsuszamlásokat, árvizeket okoztak, és ráadásul még gátakat is elöntöttek.

Egyre több bizonyíték van arra, hogy a mélytengeri víz néhány területen melegebb, mint néhány évtizede. A mélytengeri víz esetében minden különbség nagymértékben szignifikáns, mivel a levegő és a felszíni vizek hőmérsékletének változásaival ellentétben a mélytenger hosszú távú változásai kevésbé lehetnek természetes változások következményei.

1990-ben francia tudósok azt jelentették, hogy a Földközi-tenger mély részein a víz 0,12 °C-kal volt melegebb, mint 1959-ben. Később, ugyanebben az évben alaszkai tudósok a sarki óceán hőmérsékletének 40 százalékos emelkedéséről adtak hírt. Helyi eszkimó közösségek jelentései szerint május vége előtt a hó váratlanul eltűnt, illetve az általában biztonságos jégtáblák megmozdultak és veszélyessé vált rajtuk a közlekedés.

1991-ben észak-szibériai tudósok 1 °C-kal melegebb hőmérsékletet mértek ugyanolyan mélységben, mint 1987-ben. Egy szovjet jégtörő szerint, mely 1990-ben utat tört az északi sarkig, a jég vastagsága 20—30 százalékkal volt kisebb a szokásosnál.

Kalifornia partjainál a mérések melegedést mutatnak az elmúlt 42 évben. A felső 100 méteres vízrétegben 0,8 °C-os emelkedés tapasztalható. A melegedés még 500 méter mélyen is kimutatható.

A japán Tengeri Biztonsági Hivatal (Japanese Maritime Safety Agency) szerint az óceán hőmérséklete Japán partjainál 1984 és 1992 között 0,7 °C-ot emelkedett, és a hivatal nemrég bejelentette, hogy a globális felmelegedés jelensége a víz hőmérsékletének változásával bizonyítást nyert.

1990-ben az Egyesült Államokban öt korallszakértő tanúsította egy szenátusi bizottság előtt, hogy korábban soha nem tapasztalt mértékű korallfehéredés lépett fel a Karib-tenger több részén az előző négy évben.

A korallfehéredés akkor jelentkezik, ha a korallok eleresztik a színüket és szükségleteiket biztosító algákat, és a puha szövet fehérré válik. Ha a fehéredés folyamatossá válik, az a korallok pusztulásához vezethet. Úgy tűnik, ebben a tengerfelszín hőmérsékletének 0,5 és 1 °C közötti emelkedése a bűnös. Eddig több mint 20 országból adtak jelentést korallfehéredésről.

A bangladesi lakosok azt hitték, hogy a lehetséges legrosszabb áradásnak voltak tanúi, amikor 1988-ban a Bengáli-öbölben hatalmas viharok rekordméretű áradást okoztak, mely az ország 62 százalékát öntötte el. Legalább kétezer ember pusztult el két hét alatt, és az országban egy hónapra megállt az élet. Mindössze három évvel később egy másik, az évszázad legerősebb ciklona söpört végi Bangladesen, és 139 ezer embert ölt meg. A szélsebesség elérte az óránkénti 270 kilométert, és a jelentések hat méter magas hullámokról számoltak be.

1990-ben a Csendes-óceán térségét 16 hurrikán korbácsolta, ez az átlag kétszerese. Az Egyesült Államokban új rekordot jegyeztek fel az egy év alatt észlelt 1126 különböző tornádóval, mely az egy év alatt mért eddigi legnagyobb mennyiség. 1950, a mérések megkezdése óta csupán kétszer fordult el, hogy a szám meghaladta az ezret.

A nyolcvanas évek közepe óta tartó forró és száraz időjárás példa nélküli számú tűzvészt okozott, amelyek erdőket és otthonokat pusztítottak el szinte minden földrészen. 1990-ben 600 ezer hektár mongóliai erdő lett a tűz martaléka, és Kelet-Szibériában a szelek tüzek százaival borítottak be sokezer hektárt. 1992 nyarán több mint 18 ezer tűzvész söpört végig Oroszországon és a Balti államokon, felégetve 810 ezer hektár erdőt és mocsarat. Dél-Szibériában ezek a tüzek egybeestek az elmúlt száz év legsúlyosabb szárazságával.

A fenti események egyike sem hozható külön-külön közvetlen kapcsolatba az emberi tevékenységek által okozott globális felmelegedéssel — az azonban egyértelmű, hogy egy melegedő világban az ilyen események száma és erőssége növekedni fog, és ezeknek valóságos áldozataik lesznek.

Erre hivatkozott a téma egyik elismert szakértője, Bolin professzor is nemrégi nyilatkozatában, melyben a megemlítette, hogy a felmelegedés valószínű hatásaként egyre inkább elismerik a szélsőséges időjárást.

A Greenpeace felszólítja a kormányokat, hogy vegyék komolyan azt, ami korai figyelmeztető jelnek tekinthető, és sürgősen induljanak el egy lényeges széndioxid-kibocsátáscsökkentés irányába.

Kalle Hesstvedt (Eco)