"Fenntartható Európa"

Luzern, 1994. május 24—27.

A találkozót az Umwelt für Europa — NGO Koordination Switzerland nevű szervezet (vezetője: Theresa Herzog-Zimmermann) rendezte. Célja: megkezdeni a felkészülést az 1995-ös össz-európai miniszteri konferenciára. A résztvevők között egyformán voltak kelet- és nyugat-európai aktivisták.

A munka négy csoportban folyt, négy témáról:

1.) össz-európai közlekedési rendszerek (negatív externáliák stb.),

2.) a zöld gazdaság és a foglalkoztatottság (az adórendszer átalakítása, CO 2 -adók stb.),

3.) fogyasztói és termelési struktúrák,

4.) sajtómunka, kampány.

A legfigyelemreméltóbb az volt, hogy mára már több nyugat-európai társadalmi környezetvédő szervezet számára is világossá vált, hogy a termelés, de különösen a fogyasztás jelenlegi szerkezete mellett nem lehet környezetbarát társadalmat kialakítani; azok radikális megváltoztatására van szükség. Az új kulcsszó a "fenntartható fogyasztás".

Az ötödik téma, az energiaügy megtárgyalása ezzel egy időben Agárdon, az Energiaklub rendezésében folyt. Valamennyi munkabizottság néhány oldalas összegző állásfoglalást készített a vitákról.

Varsó (Leszno), 1994. június 15—18.

Ez a szeminárium kifejezetten továbbképző-felkészítő jellegű volt. Az egy témában jártas — többnyire kelet- és közép-európai — szakértők tartották a térség aktivistáival. A holland Milieukontakt Oost-Europa szervezte.

A háttér érdekes: 1993 márciusában Luzernben egy európai miniszteri konferencia — többnyire, de nem kizárólag környezetvédelmi miniszterek részvételével — elfogadott egy terjedelmes dokumentumot, melyet a Világbank szakértői állítottak össze a közép- és kelet-európai térség szakértőinek bevonásával. Címe: Environmental Action Programme for Central and Eastern Europe (EAP) — Környezetvédelmi Akcióprogram Közép- és Kelet-Európa számára. (Ezért tartották a fent ismertetett találkozót Luzernben, és a varsóit is az 1995-ös szófiai miniszteri konferenciára való felkészülés jegyében szervezték.) A holland kormány azonban úgy találta, hogy a közép-kelet-európai országok kormányai és környezetvédelmi minisztériumai részéről semmi sem történik az e dokumentumban kidolgozott célok megvalósítására. Ezért felkérte (és pénzzel ellátta) a Milieukontakt Oost-Europa nevű holland környezetvédelmi alapítványt, hogy szervezze meg e szemináriumot, és biztassa a kelet-európai szervezeteket, hogy azok követeljék kormányaiktól a nemzeti akcióprogramok elkészítését.

A szeminárium több témával foglalkozott: közlekedés, biodiverzitás, energiaracionalizálás, kampányok stb. Valamennyi esetben az a megközelítés érvényesült, hogy mit mond az adott témában az Akcióprogram, és elősegíti-e a társadalmi környezetvédő szervezetek munkáját, hogyan kell (célszerű) azt használni, forgatni. A konferencia végén az a — túl ambíciózusnak tűnő — cél fogalmazódott meg, hogy minden ország társadalmi környezetvédő szervezetei elkészítik a Világbank által kidolgozott és a luzerni miniszteri konferencia által jóváhagyott Akcióprogram nemzeti változatait, és azt szembeállítják az egyes országok hivatalos tervezeteivel (ha egyáltalán készülnek ilyenek).

E téma kapcsán a legfontosabb információ talán az, hogy létezik egy ilyen, Közép- és Kelet-Európára kidolgozott akcióprogram. Ez elismerésre méltóan részletes, konkrétan foglalkozik a térség országainak környezeti állapotával és sorrendbe állítja a megoldandó feladatokat. Szemlélete viszont nem túl radikális: ki nem mondottan azt vallja, hogy ami jó Nyugatnak, az Kelet-Európának is jó kell hogy legyen. Tehát ne akarjuk Kelet-Európában túlszárnyalni a fejlett nyugati országok környezetpolitikáját, örüljünk, ha fel tudunk zárkózni. (Mindez azt is magába foglalja, hogy a kelet-európai "fejlődésnek" törvényszerűen a nyugati nyomvonalán kell haladnia, tehát mi sem kerülhetjük el a nyugati méretű automobilizmust és energiafogyasztást, és a szocializmus után most hozzáláthatunk a konzumidióták társadalmának építéséhez.)

Érdeklődés esetén az Akcióprogram a Levegő Munkacsoport irodájában megtekinthető.

K.K.