kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Energiaárak
A kormány a Levegő Munkacsoport javaslatait fogadta el!

A kormány 1994. szeptember 29-i ülésén úgy döntött, hogy elhalasztja a vezetékes energiahordozók (a villamos áram és a földgáz) árainak emelését. Ez a döntés egyrészt kedvezőtlen, mivel tovább folytatódnak az alacsony energiaárakból adódó, a gazdaság és a környezet számára rendkívül káros jelenségek. Másrészt igen kedvező a döntés, amely arra mutat: a politikusok is belátták, hogy az egylépcsős, a korábban tervezettnél lényegesen nagyobb mértékű áremelésnek van igazán értelme, valamint hogy a kompenzációt is csak jóval nagyobb összeggel és alapos előzetes elemzések után szabad végrehajtani.
A Levegő Munkacsoport már számos alkalommal ismertetett álláspontja, hogy a rászorulókat nem az alacsony energiaárral, hanem inkább pénzzel kell támogatni. A vezetékes energiahordozók előállításának szinte minden költségeleme világpiaci árszintű, ezért is elengedhetetlen az energiaárak világpiaci szintre emelése. Ezzel ellentétben az átlagos magyarországi kereset a nyugat-európai átlagnak mintegy tizedét teszi ki, s így az energiaár-emeléssel párhuzamosan széleskörű és folyamatos (nem egyszeri!) lakossági kompenzációra van szükség. A közszolgáltató és kommunális szféra, valamint az élelemiszergazdaság és a költségvetési intézmények részére pedig teljes mértékben ellentételezni kell az energiaár-emelés hatását.
Más a helyzet az ipari fogyasztókkal. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az adófizetők pénzéből — az alacsony energiaárakon keresztül vagy bármilyen más módon — továbbra is támogassák a gazdaságtalan és súlyosan környezetszennyező állami nagyvállalatokat. Mivel ezek a vállalatok a piaci szférához tartoznak és világpiaci áron értékesítenek, a gazdasági ésszerűség és vállalt nemzetközi kötelezettségeink egyaránt indokolják, hogy az energiahordozókat világpiaci áron fizessék meg. Egyébként ezen vállalatok nagy része az adós- és hitelkonszolidáció keretében jelentős összegeket kapott ugyancsak az adófizető állampolgárok terhére. Ez szintén ezen vállalati kör életképtelenségére utal. Nem állja meg a helyét ezzel kapcsolatban az az érv, hogy e vállalatok támogatása a munkahelyek védelmére szükséges, hiszen a nemzetgazdaság más területein ugyanakkora összegből nagyságrendileg több, hosszabb távon is fennmaradó munkahely teremthető meg.
A termelői célú energiahordozók árát haladéktalanul világpiaci szintre kell emelni, hiszen ez lehetővé tenné további óriási veszteségek és károk elkerülését, hozzájárulna a nemzetgazdaság szerkezetének kedvező irányú átalakulásához, növelné a foglalkoztatottságot és csökkenthetné a lakosság terheit.
A lakossági és a termelői célú energiahordozók árának mielőbbi megemelése a világpiaci szintre azért is alapvető fontosságú, mert csak így privatizálhatók reális áron az energiatermelő és -szolgáltató vállalatok. Szakértői becslések szerint világpiaci szintű árak esetén ezen vállalatok privatizációjából 300 milliárd (!) forinttal több folyhat be az államkasszába, mintha a jelenlegi árakon történne a privatizáció. Ebből az összegből pedig bőven juthatna mind a kompenzációra, mind pedig egy hatékony energiaracionalizálási program finanszírozására.
Ez utóbbiról nyomatékosan kell szólnunk, annál is inkább, mivel a tervezett energiaáremelés kapcsán a Levegő Munkacsoporton kívül szinte senki nem említette az energia hatékonyabb felhasználásával összefüggő környezeti és gazdasági előnyöket. Erről csak egy adatot hadd említsünk. Holland szakértők kiszámították, hogy legalább 700 ezer munkahely-év teremthető az országban, amennyiben az energiaár-emelésből befolyó pénzből a Levegő Munkacsoport által javasolt összeget energiahatékonysági beruházásokra fordítják.
Az egylépcsős, nagymértékű — kompenzációval és energiaracionalizálással összekapcsolt — áremelés nemcsak gazdasági és környezeti szempontból szükségszerű, hanem politikailag is. A világpiaci árak eléréséhez a hazai energiárakat villamosenergia-ipari, valamint gázipari szakértők számításai szerint legalább kétszeresére, a Levegő Munkacsoport szakértői szerint pedig legalább háromszorosára kell emelni. Vegyük azonban csak a kisebb mértéket. Ha most év végén mondjuk 30%-kal emeli a kormány az árakat és a jövő év végén ismét 30%-kal, akkor — csupán 20%-os inflációval is számolva — 1996 végén már legalább 70%-kal kell emelni az árakat ahhoz, hogy elérjük a kívánatos szintet. Vajon melyik kormány tenne ilyet egy évvel a választások előtt?
Az energiaár-emelések csak úgy fogadhatók el, ha a lakosság alapos és széles körű tájékoztatást kap az intézkedések okairól és következményeiről.

Lukács András


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.