kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Freiburg mutatja az utat

Húsz évvel ezelőtt, Délnyugat-Németországban, a Fekete-erdő szélén fekvő Freiburg egy átlagos város volt 200 000 lakossal és nagyon zsúfolt közlekedéssel. Aztán néhány utcát lezártak az autók elől. Néhány bolttulajdonos panaszkodott, de többségük úgy találta, hogy forgalmuk növekedett és az emberek hamarosan még több utcáról ki akarták tiltani az autókat. Az egész így kezdődött. Freiburg azóta lépésről-lépésre haladt afelé, hogy a környezetvédelmi fejlesztések modelljévé váljon. Napjainkban pedig egy olyan várossá vált, amely az egész világból vonzza a látogatókat.
A német városok meglehetősen nagy függetlenséggel rendelkeznek. Freiburg például fel tudta használni az energia- és ivóvízszolgáltatásból származó bevételeit a tömegközlekedés magas, 40 százalékos támogatására. 1985-ben engedélyezte a helyi villamos- és vasúttársaságnak, hogy a bérletek árát 30 százalékkal csökkentsék, ezzel is ösztönözve az embereket a tömegközlekedés használatára. Egy évvel később az autósok 23 százaléka nyergelt át a tömegközlekedésre, és a 14 vállalat által üzemeltetett 90 villamos-, busz- és vonatjáratra érvényes "környezetvédelmi bérlet" használatára. A bevételek egyáltalán nem csökkentek. 1991-re a bérlet használhatóvá vált a térség összes közlekedési vállalatának járművein — ez 2600 kilométer útvonalat jelentett — és a Német Szövetségi Vasút járatain is.
Egyre több ember váltott át a tömegközlekedésre. A gyalogos közlekedés kiterjesztésével egyidőben 400 kilométer kerékpárutat építettek a város útjainak 65 százaléka mentén. Most már az összes utazás 26 százaléka tömegközlekedési eszközzel és 27 százaléka kerékpárral történik. Azt remélik, hogy az elkövetkező években a személyautókkal történő közlekedés további 33 százalékkal fog csökkenni. A szigorú parkolási díjak, a parkolóhelyek számának csökkentése, a 30 km/h-ás sebességkorlátozás a lakóterületeken és a forgalom lassítása az összes lakóterület határán a villamoshálózat további fejlesztésével együtt, az elmúlt 15 évben 20 százalékkal csökkentette a gépjárműforgalmat, 25 százalékkal mérsékelve a balesetek számát is.

Az időfüggő díjak segítettek a villamosáram-felhasználás csökkentésében, és egy, a tervek szerint 1996-ban elkészülő fűtő- és erőműrendszer a várakozások szerint 120 ezer tonnával csökkenti majd a szén-dioxid kibocsátásokat. Úgy tűnik, Freiburg jó úton halad, hogy elérje célját, és Európa legvonzóbb városává váljon. Valójában már most olyan népszerűvé vált, hogy építenie kellett egy újabb városrészt 10 000 lakos számára.
Vegyünk két testvérvárost: a németországi Freiburgot és az angliai Surreyben fekvő Guildfordot. Mindkettő virágzó régióközpont egy csodálatos vidék szélén. Egyaránt van középkori városközpontjuk, terjeszkedő egyetemük, katedrálisuk, színházuk és váruk. A nehézipar alig tette be a lábát ezekbe a városokba. Guildford — finoman szólva — zaklatottan lüktet. A városközpontot brutálisan helybenhagyták az elmúlt húsz év erőteljes fejlesztései és jelenleg az autók káosza és dübörgő forgalom jellemzi. A járókelők percekig várják sorukat, míg kapnak kilenc másodpercet az átkelésre. Surreyben vannak kerékpárosok, de nincs aki kiálljon az érdekeikért Guildfordban. Az egyetlen "sétálóutca" is nyitva áll a csúcsforgalom számára. Az autók uralkodnak.
Míg Guildford zűrzavaros módon rohan és nyüzsög, Freiburg jóízűen dorombol. A kitűnő állapotban megőrzött városközpont vonzza az embereket. A város egy teljes négyzetkilométerét (amit most növelni fognak) zárták le az autóforgalom elől, és csak villamosok, kerékpárosok és járókelők haladnak a kövezeten. Egy hatalmas nyitott piac kínálja a helyi áruk bőségszaruját. Ugyanúgy tele van áruval, mint Guildford szupermarketjei.
Elmenni Freiburgba a legtöbb angol városból — ég és föld. Egész nap lehet sétálni a városban, csöndben beszélgetve és gondolkodva. Sohasem kell látni vagy szagolni egy autót sem vagy nagyobb zajt hallgatni a katedrális harangjainak zúgásánál. Mindeközben Freiburg kétszer nagyobb Guildfordnál.
A két városról kapott felszínes benyomás mögött a helyi önkormányzatok két különböző megközelítése húzódik. Amint arra egy guildfordi képviselő rámutat, az angol városok törvényileg és pénzügyileg kötöttek, mozgásterük csak a központi kormányzat által rájuk ruházott feladatok egy szűk körére terjed ki. Guildford nem üzemeltetheti saját buszait vagy saját villamosáram-szolgáltató vállalatát. Nem tilthatja be a nagy forgalmat, viszont beadhat forgalmi jelentéseket. A német városok kivethetik saját adóikat, felügyelhetik saját közüzemeiket és üzemeltethetik saját közlekedési hálózataikat. Irónikus módon pont a háború utáni megszálló angol hatóságok voltak azok, akik megadták ezt a szabadságot a német városoknak.
John Vidal
(The Guardian)



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.