kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Tényszerűen a növények hatásairól

Pusztuló növényvilágunk okán egyre sűrűbben lángolnak fel a szenvedélyes viták a környezetvédők és a hivatásos fapusztítók között. A vita tárgya: a növényzet nélkülözhetetlen életfeltétel, vagy sajnálatos akadály a városépítés útjában. A viták sok esetben nélkülözik a tárgyszerűséget, ezért elengedhetetlen, hogy szó essék a növények hatásáról a tények tükrében.
Ezek a hatások kémiai, fizikai és érzékszerveinken keresztül érvényesülő rekreáció együttes folyamataként jelennek meg.
Kémiai folyamatok
Környezeti hatásánál fogva a foto-szintézis folyamatát kell meghatározónak tekinteni. A fotoszintézis kiinduló folyamatához 6 szén-dioxid-molekula, 6 vízmolekula és 2704 kilojoule energia szükséges. A bonyolult kémiai reakciók végén az eredmény 6 cukormolekula és 6 szabad oxigénmolekula. A cukormolekula a növény testépítésére, tehát gyarapodására szolgál, míg a felszabaduló oxigén a légkört dúsítja. A folyamat fontos eleme a transpiráció, vagyis a levegő párásítása.
Levegőnk állapotát figyelembe véve, a legfontosabb hatásnak a szén-dioxid feldolgozását kell tekinteni. 1 hektár 70—80 éves erdő fennállása alatt 900 tonna szenet von ki a levegőből. Egyetlen fa életműködése alatt 20 millió köbméter levegőt képes kémiailag megtisztítani a szén-dioxidtól. Egy idős fa évi oxigénproduktuma közel 200 kg, vagyis több mint egy ember évi felhasználása. Egy autó évi oxigén-felhasználása 5000 kg, azaz ezt már 30 fa tudná pótolni.
Budapesten a fák és az autók sajátos helycseréjének vagyunk a tanúi. Miközben évente legalább 2000 fa pusztul el, addig évente ennek tízszeresével, azaz 15—20 000 darabbal nő az autók száma. A fiatal, asszimiláló felülettel alig rendelkező fák elültetése ellenére reménytelenül nő az olló, amelynek felső szárát az oxigént fogyasztó, szén-dioxidot termelő kapacitás, míg az alsó szárát az oxigént termelő, szén-dioxidot feldolgozó növényállomány alkotja.
A közlekedési lobbi által bőségesen terjesztett adatok közül mindig kimarad, hogy 1 kg üzemanyag elégetése — amelyhez 17 kg levegő szükséges — 12—14 köbméter szennyezett levegőt produkál. Noha a Worldwatch Institute, valamint a Hedelbergi Környezet- és Jövőkutató Intézet kimutatta, hogy évente 11—15 millió hektár trópusi őserdőt irtanak ki, amely tény már a Föld ökológiai egyensúlyát veszélyezteti, saját hazai tapasztalataink is megteszik a magukét. Kegyetlen emlékeket hagynak maguk után az erdőpusztítással és a városi zöldfelületek könyörtelen beépítésével.
Fizikai folyamatok
A fizikai hatások sokrétűek, szinte tálcán kínált lehetőségek a kedvezőtlen környezeti ártalmak részleges kivédésére.
Elsőként említendő a növények képessége a légszennyező anyagok kiszűrésére. 1 m 2 levélfelület több mint 1 kg szennyezőanyag kiszűrésére képes a vegetációs időszak alatt, ami különösen hatékony, ha a fák és a cserjék forgalmas útvonalak mentén helyezkednek el. A korom, a por és a hozzá kötődő ólom, valamint gáznemű szennyeződések, mint a szén-hidrogének, nitrogén-oxidok, kén-dioxid és a szén-monoxid visszaverődnek a légzőszervek zónájából. Jelenleg kevés helyen működik ez az élő védőfal, mert az utakat kísérő növényzetet úttartozéknak minősítették, ezzel sorsukat a közlekedési szakemberekre bízták.
A növényzet különösen zárt állományban képes a hatékony szűrésre. 1 hektár erdő évente 70—100 tonna szennyezőanyagot közönbösíthet.
A zöldfelületek szerepe kettős, mert egyfelől rajtuk nem keletkezik légszennyezés, másfelől a beépített felületeken előálló szennyezés ellen védelmet nyújtanak. Ezt a védelmi funkciót nem csupán a fák és cserjék töltik be, hanem a pázsitfűfélék is, mert sűrű térállásuk miatt (30-40 ezer szál/m 2 ) nagyobb asszimiláló felülettel rendelkeznek, mint azt gondolnánk.
Így válik érthetővé a környezetvédők azon követelése, hogy 1 négyzetcentiméter zöldfelület se váljon mohó építkezések áldozatává.
A növényzet jelentős szerepet tölt be a klimatikus viszonyok alakításában is. Nyári melegben a növények transpirációja (párolgása) 5—6 fokkal is lehűtheti a környezetet, kellemessé téve a parkokban való tartózkodást. A lehűtött levegő helyet cserél a házakon, utakon felmelegedett, ezért könnyebb levegővel. Az így előidézett fuvallat kifújja a port és egyéb szennyeződést a város levegőjéből. A klímaszabályozás fontos eleme, hogy a növényzet a napfénysugárzás egy részének visszaverésével, más részének hőenergiaként való felhasználásával, valamint az éjszakai visszaverődő sugárzás fékezésével kiegyenlített hőmérsékleti körülményeket teremt.
A fák közismert árnyékhatása is kiszámítható. Figyelmen kívül hagyva a legmagasabb beesési szöget (június 21-én 66 fok) és a legalacsonyabbat (december 21-én 20 fok) átlagosan tangens 48 fok, azaz 1,11 szorzóval kell számolni. Ily módon az 1 hektár parkterületen 90—110 darab 40—60 éves fával számolva, mintegy 35%-os árnyékfelület várható. Ez a nap- és árnyékkedvelők számára egyaránt kedvező arány.
A fizikai folyamatok közül végül, de nem utolsósorban kiemelendő a növények zajvédő funkciója. Kísérletek bizonyítják, hogy a növényzet a betonfalnál is hatékonyabban véd az egészséget károsító zaj ellen. A zajvédő betonfalak a védett oldalon keveset használnak, az utakon viszont a zajt felerősítik, a közlekedők számára jelentve elviselhetetlen megterhelést. Növényzet esetében más helyzet alakul ki, mert nem csupán a levéllemezek rugó-effektusa érvényesül, hanem a levelek közti légrétegek szigetelő, elnyelő hatása is. Zöldterületen az eddigiekhez még hozzászámítandó a levelek zizegéséből származó, úgynevezett elfedő zaj, ami inkább nyugtató, mint terhelő.

A rekreáció folyamata
A rekreáció kifejezés az újjáteremtés, felüdülés szavakból került át a szakirodalomba. A zöldfelületeket, parkokat, jóléti erdőket nevezik rekreációs területeknek.
A rekreáció folyamata a látás, hallás, szaglás érzékszervein keresztül játszódik le oly módon, hogy az érző idegek anatómiai kapcsolatban vannak az idegközponttal, ahová az ingereket továbbítják.
A látás érzékszervére, a szemre a művi környezetben merev, függőleges és vízszintes vonalrendszerek hatnak, míg egy parkban a növények szbálytalan formái ennek kellemes ellentétét alkotják. Hasonlóan pihentető változatosságot jelent a zöld szín. Megnyugtatóan hat a pihenő, játszó emberek látványa, amely ellentétet képez a városban észlelt rohanással szemben.
Jótékony hatások érik hallóidegeinket is. A már említett elfedő zaj, a levelek zizegése, a víz csobogása (szökőkút vagy vízesés), a madarak csivitelése feledtetik a közlekedés és más mesterséges zajkeltő eszközök lármáját.
Szaglószervünket a város mefisztói, kénköves bűze helyett virágzó növények illata lengi körül. Hársvirágzáskor tonnányi méztömeg vagy bodza édeskés illata, a jezsámen, az egynyári vagy évelő virágok felől áradó parfümfelhő, a levágott pázsit kumarin illóolaja terjeng a levegőben. Ezek az élmények úgy hatnak a fáradt idegrendszerre, mint sebre a gyógyító balzsam.
A zöldfelületek esetében egyedileg megállapítható értékképző a táji érték és a városképben betöltött pozitív szerep. Ezek a tényezők a lakható város nélkülözhetetlen elemei, amelyekkel nap mint nap szembesülünk. A zöldfelületek különböztetik meg a tájat a kő- vagy homoksivatagoktól.
Az eddig tárgyalt elemek a passzív rekreáció hatáscsoportjai, míg a sport, játék vagy séta az aktív rekreáció eszközei.
A kémiai és fizikai folyamatokkal szemben a rekreációs folyamat nem számszerűsíthető annak szubjektív elemei miatt. Ám számszerűsíteni lehet a rekreációt élvező sokaságot oly módon, ahogy azt forgalomszámlálásnál alkalmazzák. A számlálástechnika módszereivel megállapítható minden zöldfelület átlagos évi látogatottsága.
Könnyű belátni, hogy a növények számokban kifejezhető hatása alapján megállapítható a növények eszmei értéke is, ám ez meghaladná ennek az írásnak a kereteit.
Befejezésképpen ismertetem a Gellérthegyen és Tabánban végzett vizsgálataim eredményét.
A növények oxigéntermelése évenként 368—400 000 kg, szén-dioxid feldolgozásuk közel 500 000 kg, közel 1 milliárd köbméter levegő tisztítására képesek, szennyezéslekötő kapacitásuk pedig 3800 tonna. A látogatók száma évente másfél millió fő, a növényzet eszmei értéke pedig 2,3 milliárd forint, 1994. évi áron.
Mindezt azért kellett papírra vetni, hogy az építkezéssel járó beruházások hasznának tervezésénél a mérlegnek ne csupán egy, hanem két serpenyője legyen. A jelenlegi mérlegelések ugyanis gyermekien egyszerűek. A telek ára, az építkezés, valamint az üzemeltetés költségeit viszonyítják az elérhető haszonhoz, és a két tényezőből kiszámítják a megtérülési időt. Nem mérik a környezetre ható károkat, nem számolnak a közlekedés vonzataival és az ehhez kapcsolódó pótlólagos károkkal: az egészségügyi következményekkel, az elpusztított növényzet értékével. Ez utóbbiak részben ingyen vannak, másrészt a költségek nem a beruházót, hanem a társadalmat terhelik.
a Budapesti Városvédő Egyesület alelnöke

Radó Dezső dr.


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.