kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A Levegő Munkacsoport levele a miniszterelnöknek az energiaárakról

Tisztelt Miniszterelnök Úr!
A kormány rövidesen döntést hoz a villamosenergia és a földgáz áremelésének mértékéről és az ehhez kapcsolódó kompenzációról. A Levegő Munkacsoport szakértői idén júniusban elkészült tanulmányukban elemezték ezt a kérdést és konkrét javaslatokat tettek a megoldásra. (A tanulmány rövidített, népszerűsítő változatát mellékelten küldöm Önnek.) A tanulmányban a vezetékes energiahordozók termelői árainak 62%-os, lakossági árainak pedig 115%-os emelését javasoltuk, tehát mintegy kétszer akkora emelést, mint amekkorát a Magyar Energia Hivatal jelenleg javasol. Fel kell hívnunk azonban a figyelmet arra, hogy még a Levegő Munkacsoport szakértői által javasolt mértékű emelés sem tükrözi a villamos áram és a földgáz előállításának valódi költségeit.
Javaslatunkban a külpiaci árszintből indultunk ki, amit az indokol, hogy a vezetékes energiahordozók előállítása költségelemeinek 95%-a külpiaci árszintű. Ennek alapján az áremelésnek akkorának kell lennie, hogy a villamos energia és a földgáz ára elérje a külpiaci (az átlagos nyugat-európai) árszintet. Ezen felül azonban még a következő tényezőket is figyelembe kell venni a valós ár megállapításához.
1.
Az alacsony energiaárak következtében a hazai energiatermelő és -szolgáltató vállalatok eszközállománya rendkívül leromlott, sok esetben műszakilag és erkölcsileg is elavult. A több évtizedes lemaradás miatt a felújítás, a korszerűsítés költségei jóval nagyobbak, mintha e munka elvégzése folyamatosan történt volna.
2.
Az ország környezeti állapota és nemzetközi kötelezettségeink egyaránt megkövetelik az eddig elmulasztott környezetvédelmi beruházások mielőbbi végrehajtását. Erre itt csak két példát említenénk.
A kőolaj és földgáz kutatása és kitermelése során az elmúlt évtizedekben Magyarországon több tízezer mélyfúrást végeztek, viszont az így keletkezett lyukakat nem számolták fel. A biztonság megőrzése, az átfúrt rétegek épségének megtartása és a termőföld megmentése érdekében a szükséges munkálatokat mielőbb meg kell kezdeni. Ezek költségei több tízmilliárd forintra tehetők.
A hazai hőerőművek egységnyi teljesítményre vetítve 17-szer annyi kén-dioxidot bocsátanak ki, mint a hollandiak. Ezek az erőművek a felelősek az összes hazai kén-dioxid-kibocsátás 40%-áért, ami savas esőket, erdőhalált, tavak élővilágának pusztulását, épületeink, műemlékeink tönkretételét és egészségkárosodást okoz. A villamosenergiaipar korszerűsítése — az 1. pontban leírt okok miatt is — viszont 500—600 milliárd forintot igényelne az elkövetkező 15 év során.
3.
A környezeti és egészségi károk óriási költségeket, vagyonvesztést jelentenek az országnak. Elfogadhatatlan, hogy ezeket az — évi százmilliárd forint nagyságrendű — költségeket az állampolgárok attól függetlenül viseljék, hogy valójában mennyi és milyen fajta energiát fogyasztanak. Ezért az energiahordozók árába be kell építeni az ún. külső (társadalmi) költségeket, hogy azokat mindenki a felhasználással arányosan fizesse meg.
Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy a MEH mostani javaslata nem vette figyelembe vállalt nemzetközi kötelezettségeinket (Világbank, környezetvédelmi vállalásaink), amelyek teljesítése — ami a megfelelő anyagi fedezet biztosítását is jelenti — nem halasztható tovább. Az Európai Unióhoz tervezett csatlakozásunk is megköveteli, hogy közelítsünk az ott alkalmazott előírásokhoz és energiaár-szintekhez.
Különösen megdöbbentőnek tartjuk a termelői árak emelésének tervezett alacsony mértéket. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az adófizetők pénzéből — az alacsony energiaárakon keresztül — továbbra is támogassák a gazdaságtalan állami nagyvállalatokat. Mivel ezek a vállalatok a piaci szférához tartoznak és külpiaci áron értékesítenek, a gazdasági ésszerűség és vállalt nemzetközi kötelezettségeink egyaránt indokolják, hogy az energiahordozókat külpiaci áron fizessék meg. Egyébként ezen vállalatok nagy része az adós- és hitelkonszolidáció keretében jelentős összegeket kapott ugyancsak az adófizető állampolgárok terhére. Tehát tulajdonképpen azt kellene követelni, hogy ezen vállalatok a kamatokkal együtt fizessék vissza az alacsony energiaárakon keresztül és egyéb módokon kapott támogatásokat, ahelyett hogy újabb sok milliárd forint — soha meg nem térülő — támogatásban részesítenénk őket.

Fel kell hívnunk arra is a figyelmet, hogy ezek a vállalatok évtizedeken keresztül súlyosan szennyezték a környezetet és rongálták az emberek egészségét, ami jelentősen csökkentette nemzeti vagyonunkat (pl. az aluminiumipar 30 millió tonna veszélyes hulladékot "termelt", a hozzá kapcsolódó bányászat pedig tönkretette a Dunántúl karsztvizeit). Nem állja meg a helyét az az érv sem, hogy e vállalatok támogatása a munkahelyek védelmére szükséges, hiszen a nemzetgazdaság más területein ugyanakkora összegből nagyságrendileg több, hosszabb távon is fennmaradó munkahely teremthető meg.
A MEH által javasolt energiaár-emelés azt is jelenti, hogy az energiaipar privatizációja során legalább 100 milliárd forint további veszteség éri az országot (azaz ennyivel csökken a kompenzációra és energiaracionalizásra, munkahelyteremtésre fordítható összeg). Tehát a MEH javaslatának elfogadásával hatalmas ajándékot adnánk az új, külföldi tulajdonosoknak a magyar nép rovására. Ez annál is inkább így lenne, mert az új tulajdonosok rövid időn belül el fogják érni a reális energiaárak bevezetését, mégpedig anélkül, hogy bármiféle kompenzációban részesítenék a lakosságot és a közintézményeket. (Erre intő példa a pébé-gáz-szolgáltatók privatizációja.)
Szakmailag hibás a Pénzügyminisztérium főosztályvezetőjének a sajtóban megjelent azon állítása, hogy az energiaárakat nem a hivatalos árfolyamon kell a külpiaci árakkal összehasonlítani — amint azt a Levegő Munkacsoport szakértői tették az Európai Unió adatai alapján —, hanem a vásárlóerő-paritás szerint. A vásárlóerő-paritás ugyanis csak a fajlagosan magas élőmunka-tartalmú termékek és szolgáltatások esetén alkalmazható. Az energiaipar a hivatalosan meghatározott árfolyamon importál. A hivatalos árfolyammal történő számítások megalapozottságát bizonyítja az a tény is, hogy a magyar gazdaság az exporton keresztül átlagosan a hivatalos árfolyamnál drágábban termel ki egy dollárt.
Ugyanakkor a MEH által javasolt kompenzáció mértéke rendkívül alacsony. Ebből az összegből nem lehet érdemben kompenzálni a rászorulókat és a közintézményeket, és aligha lehet hatékony energiaracionalizálási programot megvalósítani.
Álláspontunk szerint szükséges a lakossági energiaárak több mint kétszeresére emelése, viszont a hazai jövedelmi viszonyok mellett ez csak tisztességes ellentételezéssel fogadható el. Ezért legalább 50 milliárd forintot kell kompenzációra fordítani, azaz a többszörösét annak, mint amennyit a MEH javasol. A közszolgáltató és a kommunális szféra, valamint az élelmiszergazdaság és a költségvetési intézmények részére az áremelést 100%-os kompenzációval kell megvalósítani.
Az energiaár-emelés révén keletkező bevételek jelentős részét az energiahatékonyság növelését célzó programokra kell fordítani a gazdaság korszerűsítése, a széles körű munkahelyteremtés és a környezet védelme érdekében egyaránt.
Értékelésünk szerint a MEH javaslata az energiafaló ágazatok követeléseit közvetíti. Félrevezeti a döntéshozókat, a gazdálkodókat és a lakosságot. Arra ösztönöz, hogy kétszeresen is pazaroljunk: azzal, ami nincs (a meg nem újuló, nagyrészt importból beszerzett energiahordozókat továbbra is mértéktelenül, ésszerűtlenül használjuk fel), és azzal is, ami van (továbbra is kihasználatlanul hagyjuk legfőbb tartalékunkat, az emberi munkaerőt, annak kreatívitását).
Úgy véljük, hogy a Levegő Munkacsoport reális javaslatot tett a villamos áram és a földgáz árának emelésére, valamint a szükséges kompenzációra (beleértve az energiaracionalizálást is). Meggyőződésünk, hogy megfelelő tájékoztatás esetén ezeket az intézkedéseket a lakosság, a közintézmények és a vállalkozók nagy többsége el tudja fogadni. Ehhez természetesen haladéktalanul el kell kezdeni egy átfogó, alapos és szakmailag korrekt tájékoztató kampányt.
A vezetékes energiahordozók árának megemelése a Levegő Munkacsoport tanulmányában javasolt szintre és kompenzációval lehetővé tenné további óriási veszteségek és károk elkerülését, hozzájárulna a nemzetgazdaság szerkezetének kedvező irányú átalakulásához, növelné a foglalkoztatottságot és hosszabb távon csökkenthetné a lakosság terheit is.
Bízunk benne, hogy érveinkkel Ön is egyetért, és így javaslatainkat támogatni fogja.
őszinte tisztelettel:
a Levegő Munkacsoport vezetője

Lukács András


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.