kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Siófoki látogatás
PARK A PARKOLÓBÓL

Országszerte egyre élesebben jelentkezik az a gond, hogy az egyre növekvő autóforgalom feldúlja a városok nyugalmát, egyre nagyobb zajjal jár és egyre több helyet követel magának. Vannak olyan önkormányzatok, amelyek rájöttek, hogy ha meg akarják óvni a polgárok életkörülményeit — ami kétségkívül legfontosabb feladatuk —, adminisztratív eszközökhöz kell nyúlniuk a gépjármű-forgalom visszaszorításának érdekében. Szeretnénk hírt adni az ilyen irányú kezdeményezésekről. Bizonyára sokkal több ilyen intézkedés született már, mint amennyiről tudunk, ezért ezúton kérjük Olvasóinkat, hívják fel figyelmünket az általuk ismert jó példákra, hogy egymás sikeréből tanulhassunk és lelkesedést meríthessünk. Ezúttal Siófokra látogattunk el, ahol egy régi parkoló helyén egy szép parkot láthatunk, a strandolóknak nem kell többé autózúgást hallgatniuk, és amire a városvezetés a legbüszkébb — és joggal —, egy gyönyörű természetvédelmi terület bontakozik ki a város határában.
Dr. Pongor Tamással, a városi önkormányzat jegyzőjével, valamint Szebényi Béla mezőgazdasági főmunkatárssal beszélgettünk.
— Hogyan jött létre a vasútállomás előtti park?
Pongor T.:—A vasútállomás előtti tér korábban egy teljesen elhanyagolt terület volt — kb. 3/4 hektár —, és autóparkolóként működött. A jelenlegi parknak csupán egy nagyon kis része volt zöldterület. A városi önkormányzat korábbi képviselőtestülete két és fél évvel ezelőtt határozta el, hogy itt egy parkot fog létesíteni. Hozzáteszem, hogy a terület hasznosítására többféle elképzelés is volt, például egy nagy, emeletes autóparkoló benzinkúttal. (Ez nem a rendezési tervben szerepelt, csupán a vállalkozók szerették volna létrehozni.) A vita végeredménye az lett, hogy nem parkolóházat létesít a területen az önkormányzat — ami pedig némi pénzt is hozott volna —, hanem parkot. E park létesítésének eredetileg becsült költsége 40-45 millió Ft volt, de a szokásos mechanizmusok miatt végül 70 millió Ft lett. Emellett néhány siófoki polgárral komoly vitáink voltak, akiknek a közelben vendéglátóipari és kereskedelmi érdekeltségeik voltak. ők úgy látták, hogy az lenne az érdekük, hogy autóparkoló legyen továbbra is a téren. Némi kompromisszumot is kellett kötnünk, mert a MÁV- és VOLÁNBUSZ-állomások mellett valamennyi autóparkolóra szükség volt — 85 autó elhelyezésére biztosítottunk lehetőséget —, de a terület túlnyomó részéből park lett, szobrokkal, zenepavilonnal, tavacskával és fákkal.
— Mi motiválta az önkormányzatot, hogy a park mellett döntsön?
Pongor T.: — A város központi részén kevés a zöldterület. Ennek városszerkezeti okai is vannak, de persze az alapvető ok, hogy nem mindig volt olyan a szemlélet, hogy a zöldterületek nagyságát kell növelni. A képviselőtestület ezen szeretett volna változtatni, és ugyanakkor szeretett volna valami olyat létrehozni, aminek a lakosság nagy része örül. îgy is történt. Ez a terület volt a város talán legelhanyagoltabb része. Mivel sok betonépület van itt, legalább az üres területeket meg kell hagynunk zöldnek.

Szebényi B.: — Annak ellenére, hogy minden fillérre szükség van ebben a városban, nem vagyok híve annak, hogy minden négyzetmétert be kell építeni, mindent le kell fordítani forintra. Azért szavaztam én is a parkra, mert az emberek közérzete forintban nem kifejezhető. Szükség volt a városban egy ilyen zöld övezetre.
— Mit tesznek a város zöld területeinek növeléséért?
Pongor T.: — Fásítási programjaink vannak, ugyanakkor a fakivágási engedélyek nagyon komoly vizsgálat tárgyát képezik, és ahol fakivágási engedélyt adunk, ott azonnal elrendeljük a fapótlást is úgy, hogy majdnem a kétszeresét kell pótolni. 1994-ben több mint 300 fát és 1500 cserjét ültettünk itt a város központi részén. 1994-ben majdnem 2 hektárnyi területen erdőtelepítés volt, 1995-re pedig 5 hektárnyi erdőtelepítést irányoztunk elő. Sajnos, rengeteg a kártétel. Az emberek tucatjával lopják a fát és a cserjét.
Szebényi B.: — Összehasonlításként megemlíteném, hogy a Lélegzet januári számában olvashattuk, hogy a Fővárosi Kertészeti Rt. kezelésében van a főváros 2200 hektárnyi közterületének a fele. Ezen az 1100 hektáron ültettek 800 fát, tehát ez a 300-350 fa, amit elültetünk évente, nem rossz a közterületeink nagyságához képest.
Pongor T.: — Egy majdnem 300 hektáros természetvédelmi területe van a városnak. Az általános iskolák részvételével olyan kis csapatokat szervezünk, amelyek megvédik az erdőt. Több iskola részéről elhangzott az az igény, hogy legyenek kerékpárutak a területen.
— Mi a helyzet a városon belüli kerékpárutakkal?
Pongor T.: — A városban is több kerékpárút épült. Az első a két városrészt összekötő másfél kilométer hosszú kerékpárút, ami nagyban hozzájárult a balesetek csökkenéséhez. A várost átszelő fő közlekedési út mellett egy osztottpályás út megy, melynek egyik fele kerékpárút, a másik fele gyalogos közlekedésre szolgál. Ez egyelőre egy kb. fél km-es szakaszon van kiépítve, de egy további szakaszon az építkezés folyamatban van. Összesen kb. 5 km hosszú kerékpárút van a városban.
— Milyen intézkedések születtek a pihenni vágyók nyugalmának biztosítása érdekében?
Pongor T.: — A képviselőtestület már a tavalyi évben hozott egy döntést, aminek az a lényege, hogy a Balatonparthoz legközelebb eső út — a Petőfi sétány —, aminek a mentén helyezkedik el a strand, legyen sétálóutca. Ez az utca csupán 30 méterre van a víztől, ez azt jelenti, hogy a strandolók nyugalmát állandóan zavarta az autók zúgása és a kipufogógáz. Az útlezárás elég sok gonddal jár, mivel a kereskedelmi és vendéglátóipari egységek tulajdonosai ezt nyílt kihívásnak tekintik. Óriási beton virágvályúkat raktunk az útra, megfelelő táblák kíséretében. Azt hittük, ez elég lesz, de sajnos, ezeket egy nap alatt tönkreverték. Most vastag vaselemeket betonozunk be a földbe, kirakjuk a betonvályúkat is, és megbízunk egy őrző-védő kft-t ezek őrzésével.
Állandó problémáink vannak azzal a zajjal is, amit a terület vendéglátóipari egységei produkálnak, viszont jogi eszközökkel — a hiányzó jogszabályok miatt — nem tudunk ellenük fellépni. Rendszeresen az történik, hogy nyár elején megindul egy ilyen eljárás, nyár végéig a tanúk kihallgatása végére is ér, de hiába születik meg a határozat, mivel a jövő szezonban más az üzemeltető.
Az önkormányzatnak nem csupán nagy pénzeket kell ráfordítani ezekre a beruházásokra, de még az emberekkel is meg kell küzdeniük. Egy óriási változáson kell hogy keresztülmenjen az emberek szemlélete. Mi mindenesetre igyekszünk megtenni azt, amit megtehetünk, a többi már nem rajtunk múlik.

Mikola Klára


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.