Az ún. "Lágymányosi Kislakótelep" helyi önkormányzati képviselője 1993-94-ben úgy döntött, hogy a 60-as évek elején épült, Ybl-díjas, gyönyörű parkokkal tarkított lakótelepre alkalmazni kell az Országos Építésügyi Szabályzatban leírtakat, vagyis a lakásszámmal azonos számú gépkocsiférőhelyet kell létesíteni, annak ellenére, hogy a 70-es évek előtt épült városrészekben még a foghíjbeépítéseknél sem volt kötelező alkalmazni ezt az azóta bevezetett szabályt, mivel fizikai képtelenség lenne.

A szóban forgó lakótelepen 3000 lakás van. Ezek tulajdonosainak és bérlőinek körülbelül egynegyede rendelkezik gépkocsival, és a lakások, valamint a környék színvonalát tekintve, ez az arány nemigen fog növekedni. Ennyi autó pedig bőven elférne az utcákon és a Hamzsabégi úti park mentén lévő felszíni parkolósoron.

Miért látta mégis másképpen a képviselő?

Az egyik ok a Skála Áruház szomszédsága. Az áruház 400 férőhelyes fizetőparkolóját sem használják ki teljesen, a vásárlók jelentős része szívesebben választja az ingyenes parkolást a lakótelepen. Itt parkol a lakótelepen épült AGROBER irodaház dolgozó- és ügyfélgárdája is.

Ezek tehát a fő okok, amelyek miatt autóktól agyonzsúfoltnak tűnik ez a kedves látványú, szerény lakosság által lakott környék.

Másik, hosszú távon fenyegető veszély: településrendezők központilag megalkották az ún. "kapcsolati sáv" fogalmát. Vagyis, ahol a külterületről érkező autósok tömeggarázsokban (P+R) leraknák gépkocsijukat, és átszállnának a tömegközlekedési eszközökre, a védendő Belváros felé.

Az elvvel nem is volna baj, ez önmagában helyes. Csak jól meg kellene gondolni, hogy hol legyen a kapcsolati sáv. Csupán azért, mert a tömegközlekedés nem rendelkezik megfelelő vonalhosszúságú viszonylatokkal, nem lehet a P+R parkolókat például a XI. kerület lakótelepei mellé (vagy alá) kényszeríteni. Az okok nyilvánvalóak. Itt is emberek laknak, még többen, mint a belső városrészekben, és olyan kis légterű lakásokban, hogy az őket körülvevő zöldterület vizuális és egyéb fizikai-kémiai hatásai nélkül nem tudnának létezni.

2500 gépkocsit helyezett volna el a terv, részben a felszínen, nagyrészt pedig felszín alatti, kétszintes garázsokban, 30-40 éves fákkal teli parkok feláldozásával, mondván, hogy azok "visszapótlása" megoldható a garázs betonfödémje fölé terített 2 m vastag földrétegen...

A garázsférőhelyek a képviselő szerint körülbelül félmillió forintba kerültek volna. Ezt csak a környező intézmények tudnák megfizetni, akik vendég- és bejáróforgalmuk számára biztosítanák a parkolóhelyet.

1994 nyarán értesültem ennek az RRT-nek (Részletes Rendezési Terv) a létezéséről, amikor már a Településrendezési Bizottság a kerületnél jóváhagyta. A tervezők kölcsönadták a terv-albumot, melyről másolatot készítve, több ízben tartottam lakossági tervismertetőt. (Az általában kisebb részvétellel zajló tervismertetőnek megvan az az előnye a lakossági fórummal szemben, hogy alkalom nyílik elemző rajztanulmányozásra, magyarázatokra, higgadt, átgondolt javaslatokra.)

Miután már az első tájékozatón nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a tervet nem a lakosság akarta, megszerveztem az aláírásgyűjtést és a reális parkolási igény felmérését. Többen is segítettek: véleménykutató cédulákat dobáltak be saját lépcsőházuk lakóinak, és összegyűjtötték a válaszokat.

Már a terv első áttanulmányozása után írásban közöltem véleményemet a kerületi polgármesteri hivatallal és a tervezőkkel, és őket is meghívtam a lakossági tervismertetőkre. A hat lakossági tervismertető tanulságát írásban közöltem az Önkormányzattal. Az összegyűlt 1200 aláírást és mintegy 400 véleménykutató cédulát kérvény kíséretében adtam át a Településrendezési Bizottságnak, az RRT újratárgyalását és elutasítását kérve.

Miután a Városrendezési Csoport összegyűjtötte a szakhatósági véleményeket, melyek többnyire elmarasztalóak voltak, a XI. kerület Településfejlesztési Bizottsága a lakosság kérése alapján újratárgyalta az RRT-t, és visszavonta a terv jóváhagyását javasló határozatát.

Ezért köszönet illeti a bizottságot és a szakhatóságokat, valamint a Városrendezési Csoportot, akiktől elvárjuk, hogy a jövőben is hasonló gondossággal mérlegeljék zöldterületeink sorsát és a lakóterületeink körüli forgalom szervezésének szempontjait és okozóit.

(Magyar Közlekedési Klub

XI. kerületi csoportja)