A nap és a szél munkába állítása
A Föld Napja Alapítvány minden évben lefordítja és kiadja a Worldwatch Intézet jelentését a Világ helyzetéről. Az alábbiakban rövid ízelítőt adunk az 1995. évi kiadásból.
Amikor a világ hét leggazdagabb országának képviselői 1994 júliusában összejöttek szokásos évi gazdasági csúcstalálkozójukon, az egyik legvitatottabb kérdés az volt, hogyan lehetne Ukrajnának segíteni, hogy lezárhassa a hírhedt csernobili atomerőművet. Az ukrán kormány kompenzációra tartott igényt, például arra, hogy segítsenek neki pótolni a reaktorok lezárásával kieső áramot. Az atomlobbyk nyomására a francia és német kormány sürgette a Nyugatot, hogy finanszírozza több más ukrajnai atomerőmű befejezését.
Erre az USA kormánya több javaslatot is letett az asztalra, köztük programokat, amelyekkel hatékonyabbá kellene tenni Ukrajna iparát és építészetét. Bár a jelenlévő diplomaták alig mutattak érdeklődést a legtöbb ilyen elképzelés iránt, az amerikai hivatalnokoknak további javaslataik is voltak, melyekkel megkacagtatták európai kollégáikat: egy amerikai vállalat kész volt arra, hogy több ezer szélgenerátort telepítsen az ukrajnai Krím- félszigeten, ami a hivatalnokok adatai szerint olcsóbb lenne, mint néhány atomreaktor befejezése.
Ez a jelenet legalább két oldalról is árulkodik arról, hogyan áll a szél- és napenergia-hasznosítás helyzete napjainkban. Egyfelől kezdenek gazdaságilag versenyképesek lenni a világ számos táján sokszor jóval olcsóbbak, mint az atomerőművek vagy más úgynevezett hagyományos technikák. A Világcsúcson résztvevő három államban Németországban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban már jókora szélerőművek vannak, a többiben pedig épülnek, vagy rajzasztalon fekszik a tervük. Másfelől ezeket az új energiaforrásokat még mindig lebecsüli a politikusok többsége, nem is szólva sok ágazati szakemberről.
Jóllehet két évtizede foglalkoztatja a tudósokat, vállalkozókat és fantasztákat, a nap- és szélenergia sohasem kapott akkora részesedést az energiapiacon, mint amekkorában támogatói reménykednek. Nem meglepő, ha sokan legyintenek a hetvenes évek mámorító reményeire, s úgy döntenek, hogy ezek az ,,új'' energiafajták nemigen találtak helyet a modern világban.
1994 azonban új fejleményeket hozott, amelyek azt sugallják, eljött a nap- és szélenergia ideje, és már versenyre tud kelni a fosszilis energiahordozókkal. Nagy szélgenerátor-beruházásokat jelentett be India, Kína, Németország és Argentína hogy csak néhányat említsünk , ami virágzásnak indítja a szélturbina-gyártást. Ugyanakkor Srí-Lankától Svájcig otthonok tízezreit szerelnék fel napelemekkel, hogy áramot termeljenek velük. Nagyvállalatok seregei köztük az Enron, a Westinghouse és a Siemens ismerték el, hogy növekszik a megújuló energiák piaca, amikor arról számolnak be, hogy újabb összegeket fektetnek be a nap és szélenergia-hasznosító technológiákba.
Ezek az energiaforrások ragyogó, huszonegyedik századi képet festenek elénk, ezt tapasztalta Hazel O'Leary, az USA energiaügyi minisztere is, amikor energiatermeléssel foglalkozó üzleti körökből álló küldöttséget vezetett Indiába 1994 júliusában. Szemben az addig megszokott minisztériumi küldöttségekkel, amelyek a szénre és az atomenergiára összpontosítottak, ők a Clinton-kormány értékrendjét követve főleg a nap- és szélenergia hasznosítási módjaira hívták fel a figyelmet. Az O'Leary miniszterasszonyt kísérő vállalatigazgatók, különösen a magánszféra részéről, ahol felvirágzóban van a szél- és napenergia piaca. Az út végére több programban megállapodtak, s egy amerikai vállalat irodát nyitott Új-Delhiben.
Mivel a világ vezetői olyan problémákkal birkóznak, mint a városi légszennyezés, a savas eső és a globális éghajlati változás, növekszik a késztetés, hogy az emberiség átálljon a világ két legbőségesebb energiaforrására, amely közel 1000 milliárd hordó olajjal egyenértékű, amely napsugárzás formájában ér a Föld légkörébe, és szél formájában áramlik tova.
Kalifornia aranyszínű dimbes-dombos vidékén és Észak-Európa lapos síkságain új energiagépek bújnak elő a földből. Kisebb-nagyobb füzérekben fényes, fehér 20-30 méter átmérőjű turbinák merednek elénk, mint óriási repülőgép-légcsavarok. Dániában 1994-ben már mintegy 3600 szélturbina üzemelt és termelte az ország villamosenergiájának 3 százalékát. Kaliforniában még több van belőlük 15 ezer, s ezek s ezek annyi áramot állítanak elő minden évben, mint amennyi San Francisco teljes lakossági fogyasztása. A világon összesen nagyjából 20 ezer szélturbina működött 1993 végén, és 3000 megawattnyi áramot termelt.
A nyolcvanas évek elején a szélgépek fajlagos költsége általában 3000 dollár/kilowatt volt, és több mint 20 centbe került egy kilowattóra, amelyet velük állítottak elő (1993-as dollárban). Az évtized végére nagyobbak lettek a gépek, jobb volt a hatásfokuk, és költségeik, a felszerelést is beleszámítva, körülbelül 100-1200 dollár/kilowattra estek, 6 méter/másodperc átlagos szélsebességgel és egy penny/kilowattóra karbantartási költséggel számolva ez azt jelenti, hogy az USA-ban a kilencvenes évek elején üzembe helyezett szélturbinákkal 7-9 centbe kerül egy kilowattóra előállítása, szemben az új földgáz- vagy széntüzeléses 4-6 centes árával.
Christopher Flavin
A Világ helyzete 1995. megrendelhető a Föld Napja Alapítványnál
1519 Budapest, Pf.411.
Telefon: 06-23-422577
380 Ft-ért.
|