— A közúti közlekedéshez képest milyen a vasúti közlekedés biztonsága?

— Hogy ezt bemutassuk, először néhány számadatot mondanék. A közúti közlekedés során — ha az 1990-94-es időszakot vizsgáljuk — 37 ezerről 27 ezerre csökkent a sérültek és 2400-ról 1600-ra a meghaltak száma. A vasúti közlekedésnél évek óta átlagosan kb. 550 fő a sérült, és 150 fő körüli a meghalt személyek száma. Ha a kettőt egymáshoz viszonyítjuk, a sérültek aránya a közúti közlekedéshez képest átlagosan 2%, valamint 6 és 9% közötti a meghaltak aránya. Tehát a vasúton sokkal kevesebb a személyi sérüléssel járó baleset, de azok a balesetek, amelyek bekövetkeznek, a vasút természetéből adódóan sokkal súlyosabbak. Gondoljunk az útátjárós balesetekre, a vonatról leesőkre vagy tiltott helyen közlekedőkre, amelyek során általában nagyon súlyos csonkolásos vagy halálos sérülés a következmény.

— Melyek a fő okai a személyi sérüléses baleseteknek?

— Az útátjáróban következik be általában 20%-uk, a többi 80% egyéb figyelmetlenség eredménye. Az összes esemény egyharmada tiltott helyen közlekedésből, több mint egyharmada mozgó vonatról le- és felugrásból adódik. Vonatot megközelíteni, vonatról leszállni, vonatból kiesni, vonatra fölugrani, vagy a vonat előtt átmenni, nem ismerve azt, hogy a vonat milyen gyorsan megy és milyen fékútja van, magyarul a vonat mozgásjellemzői ismeretének a hiánya is nagyon sok elütést eredményez. Beszélnem kell a szándékos cselekményekről is, a dobálásokról, rongálásokról, amelyek szintén sok balesetet okoznak.

— Mennyire biztonságos maga a vasúti közlekedés?

— Ha az utas ismeri a fent említett veszélyforrásokat, tehát mozgó vonatra nem ugrik föl, menet közben nem nyitja ki az ajtót, az előírt helyen közelíti meg a vonatot és az előírt módon hagyja el, figyelembe veszi azokat a táblákat, figyelmeztetéseket, amelyek az ő biztonságát szolgálják, akkor a vasút rendkívül biztonságos. Ez abból a technikai és a technológiai rendből adódik, amely a vasúti közlekedés sajátja kell hogy legyen, a helyenként még fönnálló technikai elmaradás ellenére. Ami a közlekedő vonatok biztonságát illeti, vannak olyan évek, amikor senki nem hal meg, és van, amikor egyetlen baleset tömeges szerencsétlenséget okoz. A szajoli vagy a turai baleset például — sajnálatos módon — nagyon nagy számú sérültet és halottat eredményezett, de az utolsó öt évet vizsgálva három éven keresztül egyáltalán nem volt közlekedő vonatnál olyan baleset, amely halálos utassérülést eredményezett volna. Az utassérülések száma 1 és 120 közé esett (a 94-es volt a legrosszabb év az elmúlt 25 évben).

— Mi a helyzet az útátjárós balesetekkel?

— Ezeknek az eseteknek a túlnyomó többségében — több mint a 95%-ában — a közúti közlekedő magatartása idézi elő a balesetet. (Sajnos, időnként természetesen vannak vasúti mulasztások is. Ilyen volt a legutóbbi tragikus kutasi baleset, és részben ilyen volt a pörbölyi baleset is.) 1995-ben 99 járműütközés volt, ezek közül 71 esetben jól működő fénysorompóval biztosított útátjáróban történt a baleset. Egy eset volt, amelynél vasúti mulasztást állapítottak meg, mivel a közúti jármű vezetője is vasutas volt. A többi pedig nem biztosított útátjárónál következett be. Sajnos, a közúti közlekedési morál az útátjárókban is érvényesül, és mivel itt sokkal súlyosabbak a balesetek, mint a közutakon általában, ezért nagyon sokszor és helytelenül ezeket vasúti baleseteknek tekintik. Én azt mondom, ezek olyan közúti balesetek, amelyek vasúti útátjáróban történnek. Tudniuk kell a közúti járművezetőknek, hogy az esetek túlnyomó többségében az ő magatartásuk dönti el, lesz-e baleset vagy sem. Ennek példája a húsvét hétvége, amikor négy útátjárós ütközés volt, ezek közül három tragikus következménnyel. Mind a négy baleset jól működő fénysorompóval biztosított útátjáróban történt. Természetesen a MÁV törekszik az ilyen jellegű balesetek megelőzésére is, a biztosító-berendezések folyamatos korszerűsítésével.

— Mit tesz a vasút a balesetek csökkentése érdekében?

— A vasút természetesen nemcsak a belső technológiai és a műszaki okok miatt bekövetkező balesetek számát szeretné csökkenteni, hanem azokat is, amelyek nem az ő hibájából adódnak. Ilyenek azok az utasbalesetek, amelyek a vonatból kiesésből, a vonatra fel- és leugrásból, tiltott helyen közlekedésből, vagy az útátjárókon következnek be, vagy esetleg felsővezetéki áramütéses balesetből erednek. Ezen a területen azonban, sajnos, mi csak propagandaeszközökkel tudunk élni. Már készítettünk néhány ezzel kapcsolatos anyagot. Kívánatos lenne, hogy ezek minél nagyobb számban elkerüljenek az iskolákba, megtanítsák a fiatalokat meg a felnőtteket is vasúton közlekedni, elkerülni a vasúti veszélyeket.

Sajnos, a vasútnál is vannak műszaki gondok. Még 50-60 éves berendezések is üzemelnek, amelyek korszerűsítésre szorulnának. Ezeknél a berendezéseknél az embernek a szerepe lényegesen nagyobb, mint egy korszerű berendezésnél. A biztonság két oldala, a technikai-technológiai oldal és az emberi oldal együtt garantálja csak a biztonságot. Nekünk a vasúton mind a két oldallal törődni kell. A technikai fejlesztés természetesen javítja a biztonságot, de emellett az ezeket a berendezéseket kiszolgáló személyzet szakképesítése, munkafegyelme és tevékenységének megfelelő színvonala legalább annyira fontos, mint a korszerű technika. Hadd említsek ezzel a technikai problémával összefüggő két balesetet. Az egyik a szajoli baleset, ahol ugyan egy megbízható, megfelelő konstrukciójú berendezés működött, de nem volt igazán korszerű. Ilyen esetben a munkát végző dolgozókra nagyobb arányú felelősség hárul, mert az ő ellenőrzési műveleteik tudják garantálni a berendezés megbízható működését. Itt bizonyos ellenőrzési műveletek elmaradtak, ez eredményezte a tragikus balesetet. A kutasi balesetnél pedig az érkező busz egy nyitott sorompót talált. Ez a sorompó nem jelzőfüggéses berendezés, a szolgálatot teljesítő vasutasnak kell ezt működtetnie, és ez lehetőséget ad az emberi mulasztásra. Sajnos, vannak még ilyen sorompók Magyarországon — bár ezeknél a berendezéseknél hála Istennek ritkák a balesetek. Ez is azt mutatja, hogy a vasúti közlekedésnél is a megbízható emberi tevékenység ugyanolyan fontos, mint a közúti közlekedésnél. A technikai fejlesztés, az emberi szakképesítés fejlesztése és a technológiai fegyelem egyformán fontosak a biztonság javítása érdekében.

— Milyen gondokkal küzd még a vasút?

— A vasúti közlekedés biztonságát befolyásolják még az idegenek által elkövetett szándékos cselekmények is. Ilyen a vonatdobálás, amely, ha betörik az ablak, súlyos szem- és fejsérülést eredményezhet, de sajnos volt már ennek halálos következménye is. Ilyenek a különféle színesfém tartalmú pályatartozékot képező jelzőtáblák és oszlopok, vagy a különféle biztosító-berendezések működését, energiaellátását biztosító kábelek ellopása. A különféle biztonsági berendezések rongálása vagy idegen tárgyak vágányra helyezése sérülést, siklást vagy egyéb problémát okozhatnak. Az összes eseménynek, ami a vasúton bekövetkezik — anyagi kár, veszélyeztetés stb. —, a 80%-a ezekből adódik. Az utóbbi évben a lopások száma háromszorosára nőtt. Ez rendkívül tragikus helyzetet eredményez, és nagyon sok üzemzavart is okoz. Ilyenkor a berendezés kezelését az embernek kell átvennie a gép helyett, és ez csökkenti a biztonságot. Ezért is nagyon fontos, hogy ezek a szándékos cselekmények rendőri úton, jogi úton, valamint a mi belső munkánkkal — technológiai és konstrukciós változtatással — csökkenjenek. Sajnos, mivel a vasút egy teljesen nyílt üzem, nincs körbekerítve, bárhol hozzáférhető, tulajdonképpen csak az átlagos állampolgár jó hozzáállása segíthet: ha idegent lát a pálya mellett és úgy véli, hogy az szabálytalankodik vagy valami biztonságot sértő eseményt követ el, akkor jelezze az első rendőrnek vagy vasutasnak — ez lenne a mi kérésünk.