kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A dohányzás magánügy?

A dohány- és szeszesital-reklámokkal kapcsolatos jogszabályok módosításának és a nem dohányzókat védő törvénynek az előkészületei ismét ráirányították a figyelmet a dohányzásra. Bár a dohányosok közül sokan úgy érzik, magánügyük, hogy dohányoznak-e vagy sem, de ezzel nemigen érthetünk egyet, már ha csak azt nézzük, hogy ma Magyarországon az elhalálozások egyötödének a dohányzás az oka. Becslések szerint évente 30-40 ezer ember hal meg miatta. A dohányzás mindenkit érint valahogy: van, aki maga is füstöl, vannak, akik más füstjét szívják, és mindannyian tanúi vagyunk a dohányosok küszködéseinek, egészségük romlásának — és persze fizetjük a tb-járulékot a gyógykezelésükre.
Legális kábítószer
Allen Carr — aki huszonöt éven át maga is erős dohányos volt — azt írja Nikotinstop című könyvében: "A nyugati társadalomban a dohányzás az első számú halálok. ... A társadalom egy emberként ítéli el a szipózást és a heroinfogyasztást. A dohányzással összehasonlítva ezek elenyésző problémák társadalmunkban. Évente emberek ezreinek az élete megy tönkre, mert rászoknak a dohányzásra."
Carr a dohányzást is kábítószerezésnek tartja. Olyan kábítószernek, amelynek ugyan enyhék az elvonási tünetei, de ugyanúgy függésben tartja a vele élőt, mint a heroin, és hacsak le nem szokik róla az ember idejében, előbb-utóbb halálhoz vezet. "Az egész dohányzáskérdés egy hihetetlen rejtély — írja. — Csak azért szoktunk rá, mert mások is ezt csinálják. Pedig mindenki azt kívánja, bárcsak sohasem szokott volna rá, és figyelmeztetnek, hogy csupán az időt és a pénzt rabolja. Igazából el sem hisszük, hogy nem élvezik. A dohányzás a felnőtté válást jelenti, és keményen megdolgozunk azért, hogy mi is rászokjunk. Aztán egész hátralévő életünkben gyerekeinket próbáljuk óvni tőle, és egyfolytában leszokni igyekszünk."
Érdekek és módszerek
Hogyan lehetséges hát, hogy egy ilyen szokás, amiből nem lehet semmi élvezetet nyerni — csupán megkönnyebbülést az elvonási tünetek megszüntetésekor — ennyire elterjedhetett világszerte? Ennek csak egy oka van: az agymosás. Hatalmas pénzösszegek vannak a háttérben, mind a dohánygyártásban és -forgalmazásban érdekeltek, mind az állam részéről. Az állam ugyanis — nálunk és Nyugaton egyaránt — nem kis összegeket vág zsebre a dohányáruk megadóztatásakor.
Az agymosás a legkülönbözőbb területeken zajlik. Korunk leghatékonyabb agymosodája a televízió. Hiába tilosak továbbra is a dohányárukkal kapcsolatos tévéreklámok. A közvetlen reklámozásnál hatékonyabbak azok a jelenetek a filmekben, amikor a főhős egy nehéz helyzet után elégedetten rágyújt egy cigarettára. Az ilyen jelenetek már a kisgyerekek agyában elraktározódnak, s nem kell csodálkoznunk, ha ezek után ők is minél előbb ki akarják próbálni. Ezekért a jelenetekért a dohánygyárak igen nagy összegeket készek fizetni.
A másik nagyon hatásos reklámozási eszköz az óriásplakát. A fogyasztóvédelmi felmérések szerint 60 százalékuk dohányárut és szeszes italt reklámoz, és elsősorban a fiatalokat célozza meg, hiszen ez a réteg a legbefolyásolhatóbb, mivel ekkor alakulnak ki a szokásai, szeret mindent kipróbálni, és szeretne minél több dologban "felnőttesen" viselkedni.
A szülők példája szintén nagyon befolyásoló. ők általában óvnák a gyermekeket a dohányzástól, ám ha ők maguk rendszeresen rágyújtanak, utódaik valószínűleg követni fogják példájukat.
A reklámok és a személyes példa vezetett oda, hogy Magyarországon a középiskolás diákok 35 százaléka már rendszeresen dohányzik. Mire rájönnek, hogy nem ettől lesznek felnőttek, és a dohányzás nem csak kezdetben, de később sem kellemes, csak a pénzt eszi és függővé tesz, már késő, rászoktak a cigarettára, és igen nehéz lesz leszokniuk róla.
Nehezen érthető, hogy nálunk miért most készülnek enyhíteni a dohányreklámokkal kapcsolatos jogszabályokon, amikor a máskülönben példaképként előttünk álló Nyugat-Európa egyre csak szigorúbb lesz ilyen téren. Az engedékenységnek nyilván anyagi okai vannak — tavaly a magyar kormánynak 55-60 milliárd forintja származott a dohányárukkal kapcsolatos adókból —, de ha az anyagi szempontokat nézzük, azt is figyelembe kell venni, mennyi kára származik az államnak a dohányosok gyógykezeléséből és a termeléskiesésből. S természetesen a pénz nem az egyetlen szempont. A kormány nem áldozhatja fel az állampolgárok egészségét némi — később tetemes kiadásokat eredményező — bevételért.
Rosszból is megárt a sok!
A dohányzás ártalmainak részletes ismertetése nem célja ennek a cikknek, hiszen ezekről sokat hallani. (Carr szerint a dohányosok az ilyen témáktól rendszerint idegessé válnak, ezért muszáj rágyújtaniuk.) Itt csak néhány kevésbé ismert tényt említenénk.
A dohányzó anya esetében kétszer olyan gyakori a magzati elhalás és 3-4-szer sűrűbb a bölcsőhalál, mint a nem dohányzónál.
Az asztma kialakulásának valószínűségét az arra hajlamos családban 6,5 százalékról 22 százalékra emeli az, ha dohányoznak a szülők.
Autóvezetés közben is veszélyes cigarettázni. Négy cigaretta füstjének a kábító hatása egyenértékű egy féldeciével. És persze a rágyújtással járó kotorászás vagy a kézből kieső cigaretta megkeresése vezetés közben szinén nem javítja kimondottan a közlekedésbiztonságot.

Ki szívja a füstöt?
Nagy gond a munkahelyi passzív dohányzás. A nem dohányzók is könnyen megbetegedhetnek, ha kollégáik rendszeresen az orruk alá füstölnek. Magyarországon a passzív dohányosok egyelőre nem tesznek mást, minthogy csendben tűrnek — bár kiszolgáltatott helyzetük ellenkezik az alkotmány azon pontjával, hogy "a Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez". Nyugaton azonban már bírósági perek is lezajlottak ezzel kapcsolatban. Egy angol folyóirat tanúsága szerint 15 ezer fontot fizettek a 36 éves Veronika Brattnak, amiért krónikus hörghurutja alakult ki, miután 11 éven keresztül szívta kollégái cigarettafüstjét. A hölgy azt állította, hogy napi 150 cigarettának megfelelő füstöt szívott be. A per hatására ezen a munkahelyen azonnal megoldották a dohányzás kérdését.
Bár a dohányreklámok esetleges liberalizálása nem jó hír, örömmel üdvözölhetjük azt a tervet, hogy készülnek a nyilvános helyeken való dohányzás szabályozására is. Az új törvény — amennyiben elfogadják a tervezetet — minden zárt terű munkahelyen tiltaná a dohányzást az arra konkrétan kijelölt területek kivételével. (A kijelölt területet megfelelő légcserélő berendezéssel kell ellátni, vagy pedig csak szabadban lehet rágyújtani.) A kiskorúaknak nem lesz szabad cigarettát eladni, és a cigarettaautomatákat is be fogják tiltani. Reméljük, valóban életbe lép majd ez a törvény — és nem csak papíron!
Mit tehetünk, hogy a cigaretta, ez az álruhába bújtatott kábítószer minél kevesebb áldozatot találjon magának? Nehéz csinálni bármit is, hiszen az óriásplakátokkal nem köny-nyű felvenni a versenyt. A példamutatás és a felvilágosítás persze kicsiben is működik. Az ODE (Országos Dohányfüst-mentes Egyesület) már évek óta próbál tenni valamit — sajnos, nagyon szerény anyagi háttérrel. Nemrég felhívást intézett a fővárosi óvodák és tanintézetek nevelőihez, arra kérve őket, ne dohányozzanak, mert magatartásuk követendő mintát jelenthet a gyerekek számára.
Pillanatképek — kommentár nélkül
Hadd zárjam a cikkemet két neves személyiség megnyilvánulásával. Az egyik a miniszterelnökünk, aki nap mint nap cigarettával a kezében látható a tévéképernyőn, és arról beszél, hogy az orvosa nem akarja lebeszélni a dohányzásról. A másik egy dohánygyár igazgatója. őt megkínálták az általuk gyártott cigarettával, mire azt mondta: "Mi nem szívjuk ezt a szemetet, csak áruljuk. A szegény, az el-esett és befolyásolható emberekre apellálunk: a munkanélküliekre, az alacsony jövedelműekre, a tizenévesekre."

Mikola Klára


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.