kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A mi Európánk

A harmadik világ élelemgondjai nagyon távolinak tűnnek a magyar szemlélődő számára. De ha jobban belegondolunk, manapság egyre inkább látható, hogy minden mindennel összefügg ezen a Földgolyón. A mi kávé- és banánfogyasztásunk kihat a dél-amerikai ültetvényesek életére, és mi is megérezzük, hogy mi a helyzet például Szaúd-Arábiában. Jó, ha tudhatjuk, hogyan cselekedhetünk "földbarát" módon.
A történelem állandóan ismétli önmagát — szokták mondani. A távoli országokban lejátszódó folyamatok nálunk is megtörténhetnek, ha nem vagyunk eléggé tudatában az esetleges veszélyeknek.
A harmadik világ számára a gazdag országokkal való szoros együttműködés nem felemelkedést, hanem eladósodást hozott, hiszen ilyen helyzetben mindig az erősebb fél diktálja a feltételeket. A gyarmatosításnak rengeteg útja-módja van, és olyan hangzatos álnevekkel is illethetik, mint "kereskedelmi partnerkapcsolat" vagy "hitelnyújtás a felzárkózás érdekében". Sokszor csak utólag derül ki — a pénz és a termények vándorlásának irányából -, hogy mire is ment ki a játék.
Persze abban a hitben ringathatjuk magunkat, hogy Európán belül egészen más a helyzet. Reménykedhetünk, hogy ha az Európai Unió tagjai leszünk, számunkra előnyös feltételekkel kereskedhetünk majd egész Nyugat-Európával.
A nálunk sokkal kedvezőbb helyzetben levő Ausztriában, sajnos, nem ez a helyzet. A sápadt holland paradicsom, az egyforma méretű "EU-uborka" alacsony áraival kiszorítja a piacról a helyi terményeket. Gondban vannak a földművelők, és a tejtermelők úgyszintén: Bécsben már alig látni osztrák tejterméket, holland margarin és német joghurt kapható mindenütt.
Nálunk már évekkel ezelőtt igyekezték bevinni a köztudatba azt a gondolatot, hogy minél nagyobb tőkebeáramlásra van szükség. Hihetetlen kedvezményeket nyújtottunk azoknak, akik nálunk akartak tulajdonhoz jutni, és most azt vesszük észre, hogy tragikus mértékben lecsökkentek a magyar tulajdonú cégek az országban. A külföldi nagykereskedők tömegáruikkal és tisztességtelen versenyükkel (az általuk okozott környezetszennyezést, városrombolást és társadalmi feszültséget nem ők fizetik meg) hazai munkahelyek százezreit szüntetik meg. A mezőgazdaságunk egyelőre még magyar kézben van, és piacképes, de ha "elindulunk az Európába vezető úton" (bár én úgy tanultam földrajzból, hogy eleve ott is vagyunk), a védővámok eltörlése és a szinte teljes liberalizálás tragikus eredménnyel fog járni.
Vajon miért érezzük úgy mi magyarok, hogy fel kell zárkóznunk Európához? Miért nem érezzük magunkat európainak már csak a szellemi kapacitásunkat, a tudósainkat és a művészeinket tekintve? Miért gondoljuk azt, hogy mindent Nyugat-Európa szája íze szerint kell csinálnunk (lásd autópályák), akár van rá pénzünk, akár nincs? Miért ne próbálnánk meg európaiak lenni a magunk módján, szerény keretek között, de kiszolgáltatottság nélkül, a saját adottságainkra és lehetőségeinkre alapozva?

Mikola Klára


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.