1996. június 28-29-én Lyonban tartották a G7-országok (a 7 legfejlettebb ipari ország) államfőinek 22. csúcstalálkozóját. Ezzel párhuzamosan a környezetvédő társadalmi szervezetek rendeztek egy kétnapos ellenkonferenciát, amelynek napirendjén az államfőkével nagyjából azonos témák szerepeltek, csak más megvilágításban. Ezen az alternatív konferencián vettem részt két magyar szervezet, a Levegő Munkacsoport és a Magyar Közlekedési Klub megbízásából, a holland A SEED (Action for Solidarity, Equality, Environment and Development = Tettek a Szolidaritásért, az Egyenlőségért, a Környezetért és a Fejlődésért) nevű szervezet támogatásával.

A Budapest-Zürich-Genf-Lyon egynapos utat vonattal tettem meg, és így érkeztem meg 24-én, hétfő délután az A SEED "főhadiszállására". A holland szervezetnek, és különösképpen a két fő szervezőnek, Johannak és Elisának ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni az ingyenes szállás, a nagyszerű vegetáriánus reggelik és vacsorák biztosításáért. 25-én dél-előtt körülbelül 30 A SEED-aktivistával részt vettem a francia szakszervezetek tüntetésén, akik ezzel a megmozdulásukkal főleg a saját kormányuk politikája ellen tiltakoztak. Később egy kisebb szabású megmozdulást szerveztünk az IMF és néhány száz bankár tanácskozásának épülete előtt, hogy tiltakozzunk a gazdasági téren tett pusztításuk ellen.

Az ellenkonferenciára június 26-27-én került sor. Röviden összefoglalom a főbb előadások és szemináriumok témáit, illetve az ezekből levont következtetéseket.

- A globalizácó jelenlegi folyamatát a G7-országok próbálják úgy beállítani, hogy ez mindenkinek az érdekében történik. A valóság azonban az, hogy ez szinte csak nekik, de leginkább a multinacionális cégeknek kedvez. Az IMF és a Világbank által nyújtott támogatások a Föld szegényebb országainak mindenhol olyan feltételekhez vannak kötve (pl. szerkezetátalakítási programok stb.), amelyek a támogatást kapó országokat szolgálják a legkevésbé. A helyi piacok felszabadítása legtöbbször a főleg külföldi érdekeltségű nagyvállalatoknak kedvez, és általában a helyi gazdálkodók sínylik meg a hátrányokat. Ez nemcsak gazdasági téren kedvezőtlen, hanem azért is, mert a külföldi cégek az adott ország szociális, környezetvédelmi és egyéb, helyi problémáira érzéketlenek, ezért nem is járulnak hozzá ezen problémák megoldásához, profitjukat máshol fektetik be. Az IMF és a Világbank jelenlegi politikája azt mutatja, hogy a gyakorlatban ezen vállalatok kiszolgáló intézményeivé váltak, ahelyett, hogy valójában segítenének megoldani a Földön jelentkező problémákat, és egy kicsit elsimítani az egyre nagyobb különbségeket.

- A globalizáció igen nagy hátrányokat jelent a mezőgazdaságra, ezen keresztül pedig a táplálkozásunkra is. A termelők és a fogyasztók egyre jobban eltávolodnak egymástól, és egy olyan rendszer tagjaivá válnak, amelyben a közvetítő kereskedők veszik át az irányítást. Többek között a Világbank hatására a kistermelőkkel és sokféleséggel jellemezhető eddigi gazdálkodást egyre több helyen váltja fel a nagygazdálkodókkal és monokultúrával jellemezhető termelés. Itt azonban már nem az élelem megtermelése a fő cél, hanem a minél nagyobb profit létrehozása. Ezzel egyidejűleg az egyes országok mezőgazdasága sebezhetővé vált, most már az importtól, rosszabb esetben az élelmezési segélyektől függ az élelmiszerpiac. A globalizáció az étkezést a kulturális jellegétől is megfosztotta azáltal, hogy egyszerű árucikké alacsonyította.

- Az utolsó témakör, amit az ellenkonferencián érintettek, a kelet-európai atomerőművek kérdése. Szakértői javaslatok szerint egy részük biztonsági okokból azonnal bezárandó lenne, más részüket pedig a biztonsági rendszerük korszerűsítésével addig kellene életben tartani, ameddig nem létesül kiváltásukra más energiaforráson alapuló erőmű. Egyszerű számításokkal igazolható, ha például Ukrajnában a már bizonyítottan életveszélyes erőműbe a nyugati országok által befektetett pénzt energiahatékonysági intézkedésekre költenék, több energiát lehetne megtakarítani, mint amennyit jelenleg az erőmű termel, nem beszélve arról, hogy egy "időzített bombától" szabadulnánk meg.

úgy vélem, hogy a fent vázolt témákon mindenkinek el kell gondolkoznia, mert félő, hogy a jelenlegi folyamatok hosszú távon visszafordíthatatlan károkhoz vezetnek, és akkor már késő lesz másként dönteni.

Lendvai Zoltán