Hallgatom a rádióban az orvos bölcs tanácsát, mozogjunk, sportoljunk, mert a csontritkulástól a keringési megbetegedésekig, a legtöbb népbetegség gyökerei a mozgásszegény életmódhoz vezethetők vissza. Kicsi a panellakás? Toljuk félre az asztalt, 20-30 guggolás, néhány fekvőtámasz tenyérnyi helyen is elvégezhető. Azután hasznos tanácsok következnek, hogyan lehet az emeletekre felkapaszkodást, a takarítást, a piaci bevásárlást testedzéssé nemesíteni. Ne siránkozzunk, hiszen ez még mindig százszor jobb, mint amit a Fekete kolostorban vagy egyéb börtönbéli visszaemlékezésekben olvashatunk, ahol némelyeknek a magánzárkában is volt annyi lelkiereje, hogy ne hagyja testét elsatnyulni.

De másnap megszólal egy ismerős nevelési tanácsadó a rádióban, hogy Magyarországon már rég nincs tömegsport, a testedzés (is) kötelesség, versengés tárgya lett. Gyerekek sokszor könnyezve ússzák a hosszakat, vagy még gyakrabban — nem is sportolnak már a tanórákon felül.

Nekem már régóta elegem van abból, hogy reggeltől estig a kötelességek rabja legyek. Lassan az örömszerzést, a felszabadultság képzetét kizárólag csak a botrányszagú félrelépésekhez vagy egy divatos üdítő felhajtásához párosítjuk. Gyümölcs helyett kapszulákat nyeljünk, kalandvágyunkra ott a tv. Nem csoda, hogy sokan a hivatali és az otthoni gondok között azért is ülnek nap-nap után az autójukba, mert ott végre egy kicsit egyedül maradhatnak, eljátszhatnak a vezetéssel.

Hogy mindennek mi köze a városrendezési tervhez? Négy év alatt Budapestről 3 millió m2 zöldterület "tűnt el". Több kerületben az egy főre eső zöldterület átlaga nem éri el még az 1 m2-t sem. A budapesti átlag is alig több mint 6 m2, szemben a városokban kívánatos 15-20 m2-rel. Pincékben, levegőtlen folyosókon tartanak jógatanfolyamokat, sok iskola tornaterme forgalmas utakra, nedves belső udvarokra nyílik.

Közben hallgathatjuk tovább a tanácsot, hogy a sport ne stresszállapot legyen, hanem a játék, az örömszerzés forrása. Csak felszabadultan, vidáman, kényszerek nélkül szabad csinálni. Szerintem nemcsak a gyerekeknek, hanem mindnyájunknak. Keressük hát a megoldást, hogy ne csak a kötelességekből, hanem a szépből is több jusson. Hogy a város azoké legyen, akik benne élnek, a gyerekeké, a kismamáké, az öregeké, a lakásuk közelében pihenni szándékozóké, a sétálni vágyó szerelmespároké. Ha tengernyi lenne is a pénzünk, akkor sem lakhatna mindenki kertes családi házban. De sokkal több kis forgalmú és sétálóutca, ápolt park, összefüggő zölddé varázsolt tömbbelső lehetne a belső kerületekben is. Hogy ne csak az amerikai filmek hősei, hanem mi is leszaladhassunk naponta egy órára mozogni a közelben, a barátok közé, kikapcsolódni, nagyokat szippantva a tiszta levegőből.

Budapest Általános Rendezési Tervének egyik szükséges, ha nem is elégséges feladata az lenne, hogy egy ilyen várossá alakulás feltételeit rövid időn belül megteremtse.