kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Kelet-nyugati autópálya-hálózat?

A nagy nemzetközi szervezetek egyre komolyabban veszik a környezetvédő társadalmi szervezeteket. E mozgalmak pedig egyre komolyabban veszik önként vállalt feladatukat. A nemzetek feletti gazdasági szervezetek működésének figyelésére a környezetvédők nemzetközi összefogást szerveznek. Ezen összefogásnak példája volt a Luxemburgban és Brüsszelben megrendezett négynapos nemzetközi találkozó — a Milieukontakt Oost-Europa holland alapítvány és a Közép- és Kelet-Európai Bankfigyelő Hálózat nevű környezetvédő csoport szervezésében. Jelen voltak az amerikai, angol, cseh, észt, holland, lengyel és német szervezetek képviselői, valamint Magyarországról a Levegő Munkacsoport, az Energia Klub és a Bankfigyelő Hálózat aktivistái. A megbeszélt témák az energia- és közlekedéspolitika kérdései közül kerültek ki.
A program első része az Európai Befektetési Bank (EIB) vezetőivel való találkozás jegyében telt el. A találkozó előtt a szervezetek részletesen megismerkedtek a bank működésével, egyeztették álláspontjukat és megállapodtak egy tárgyalási taktikában (ami persze a tetthelyen rögvest felborult...). Az EIB nem először jött össze a zöldekkel, de első alkalommal fordult elő, hogy egy egész napos megbeszéléssorozat zajlott le.
A bank 15 vezető menedzsere Rudolph de Korte alelnök vezetésével (aki nemcsak rövid reprezentációra jött el, hanem szinte egész idő alatt részt vett a vitában) tájékoztatást adott az EIB (a világ legnagyobb befektetési bankja!) általános működéséről, pénzügyi tevékenységéről. Az EIB az Európai Unió házi bankja. Fő feladata a beruházások hosszú lejáratú finanszírozása. Befektetéseinek 90%-a természetesen az EU tagországaiba irányul. A fennmaradó 10% egy része (s egyre növekvő része) Kelet-Európába jut — de közreműködnek harmadik világbeli beruházásoknál is.
A bank nyereségérdekelten — és nyereségesen — működik. Legfelsőbb, stratégiai döntéshozó testülete, a Kormányzó Tanács azonban politikai szintű szervezet: a EU tagországainak pénzügyminiszterei vesznek részt benne. Az igazgatótanács viszont gazdasági szakemberekből áll. Miért érdekes ez?
A környezetvédők joggal kifogásolták (már jó ideje), hogy az EIB nem veszi figyelembe a környezeti érdekeket. Noha szóban és írásban rengeteg zöld dolgot mond, cselekedetei inkább sértik, mint támogatják a fenntartható fejlődés elvét. Erről a találkozón is elhangzott egy-két keresetlen szó — persze zöld oldalról. A bankárok sajátosan érveltek: hol arra hivatkoztak, hogy működésük lényegében nem különbözik egy haszonelvű nagybankétól (tőlük "eredményeket" vár a tulajdonos, az EU); ha pedig úgy tűnt célszerűnek, politikai nyomásra hivatkozva, az EU irányába mutogattak.
A találkozón megszerzett egyik érdekes tapasztalat a következő volt (e sorok írójának): ezek a menedzserek mentalitásukban nem sokban különböznek hazai társaiktól. Legfeljebb rutinjuk nagyobb, látókörük szélesebb, képzettségük alaposabb. Magyarországon viszont tanulhatnának külhoni pályatársaiktól jó modort: nyílt ellenszenvvel vagy ellenségességgel nem kerültünk szembe. Igen udvarias formában és türelmesen beszélnek mellé, ködösítenek, adják a naívat — ha kell. Sokszor kellett: és ez jó. A környezetvédők zöldnek igen, de zöldfülűnek nem mutatkoztak. Egyenrangú, felkészült vitapartnerekként szerepeltek.
Idén az általános beszélgetés mellett egy kiemelt esettanulmány megtárgyalására is sor került: az M3-as autópálya ügyére. Walter Hook, a New York-i székhelyű Közlekedés- és Fejlesztéspolitikai Intézet (ITDP), Lukács András, a Levegő Munkacsoport országos titkára és e sorok szerzője készített némi írott háttéranyagot a témáról. A magyar környezetvédők vitavezetőjével szemben a bank képviselői kimondottan védekező magatartást tudtak csak felvenni. Világossá vált, amit sejtettünk: a pénzügyérek valójában nem lelkesednek a pénzfaló nagyberuházásért. (Nem hiába kellett több mint egy évet tárgyalni a döntéshozatalig ezen az európai mércével mérve nem túl nagy jelentőségű ügyről.) E vitarészben mutogattak a legtöbbet felfelé. A szakértőknek a beruházás-előkészítő okmányok minőségéről megvolt a véleményük, ha nem is mondták ki... De nyilvánvalóvá tették: az M3-as tisztán politikai ügy a számukra. És az is érzékelhető volt: jelentős nyomás kellett elfogadtatásához, különösen, hogy a testvérintézmények (Világbank, EBRD) neheztelését is vállalniuk kellett miatta (azok ugyanis elutasították a finanszírozási kérelmet, elsősorban a beruházás pénzügyi-gazdasági megalapozatlanságára hivatkozva).
Az EIB-bel való megbeszélések sorozata jövőre folytatódni fog. Köszönet nekik a korrekt vendéglátásért.
Mint ahogy folytatódni fog az EU szakbizottságaiban tett látogatások sora is. Találkoztunk ugyanis az Európa Parlament szakembereivel, pontosabban a döntés-előkészítő szakemberekkel. Nyilvánvaló, hogy az ő véleményüktől függ, milyen mélyen nyúl a zsebébe a bank.
Kaptunk egy szép füzetet a Transz-Európai Közlekedési Hálózatokról (TEN). Négyszínnyomásban pompáztak a meglévő, valamint a tervezett, megálmodott autópályák. Ez egy nagy üzlet: a betonkiskirályok dédunokáinak is lesz mit a habos kakaóba aprítani, ha ez megvalósul!
Jellemző, hogy a térképlapokhoz csatolt indokló-magyarázó rész (sajnos: EU elvi állásfoglalás!) pont ugyanolyan elfogadhatatlan, megalapozatlan, mint itthoni társai. Mintha néhányan körülülték volna az asztalt, és a még érintetlen területekre folyatták volna fekete téntájukat: ide még lehet építeni. Legjellemzőbb Örország esete. A zöld szigeten alig van autópálya, de ha valóra válnak a betonozók tervei, úgy néz majd ki a köztársaság, mint ma a Holland Királyság. Egyik betonútról át lehet majd rikkantani a másikra. Remek!
A TEN-ről szóló anyag értelemszerűen csak az EU-tagállamokkal foglalkozik részletesebben. A mi régiónk felé a térképlapok szélén csak fekete nyilak mutatnak. Csak? Ezek a nyilak jelzik a tervezett folytatás főirányait. 1100 éve a nyugatiak így imádkoztak védelmet kérve: "...de saggitis ungarorum... a magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!" Most rajtunk a sor: "... de saggitis europaeorum..."? Nemcsak imádkozni, tenni is kell valamit. Erről beszéltünk Brüsszelben az utolsó napon.
Minden résztvevő számára világossá vált: a felénk robogó úthengert nem hulladékfával fűtik, és mindnyájunkat eltapos, ha nem leszünk észnél. Erőnk csak összefogva elegendő a feltartóztatására. A veszély nagy: a Kelet-Európára vonatkozó tervek aggasztóak. A nyugatról kiszoruló betonkeverők (ott ugyanis egyre inkább a vasutat részesítik előnyben, mind az áruszállítás, mind a személyfuvarozás területén) ide akarják átszivattyúzni szürke löttyüket — szövetségben a helyi cement- és benzinkiskirályokkal. Minden országban hasonló módon játszódik le a dolog: lengyel barátaink indulatosan ismertették az ő M3-as botrányukat: ott A4-nek hívják a tervezett pályát — amúgy félelmetesen hasonló a két dráma.
Tehát egységben az erő. Hogyan lehet ezt az egységet elérni, hol kell támadni, mire kell figyelni? Természetesen mindenkinek elsősorban a hazai pályán kell jól játszania. Saját portánkon kell rendet rakni. De nem(csak) a mi hátsó udvarunkon dőlnek el a dolgok: az eurobürokrácia egyre inkább megtalálja a hangot keleti pajtásaival. Fontos tehát tudni, mi fő a boszorkánykonyhán. Ezért felmerült a terv: egy, a keleti zöld közlekedési érdekeket képviselő küldöttet volna érdemes csatasorba állítani Brüsszelben. Talán a pénzügyi fedezet is meglesz rá. Néhányan feladatul kapták a részletek kidolgozását. És mutatkozik hajlandóság a kelet-európai együttműködés hatékonyabbá tételére is. Fontos szerepet játszhat ebben az idehaza is egyre nagyobb szerepet játszó Bankfigyelő Hálózat — valószínű, hogy következő hálózati összejövetel (januárban) Magyarországon lesz. Időszerű a dolog, ugyanis 1997 áprilisában nálunk tartja soros kihelyezett igazgatósági ülését az EIB. Készülni, készülni, készülni!
Nem vagyunk egyedül. Szakmailag és hangulatilag is a legkellemesebb találkozó az EU Brüsszeli Bizottsága Közlekedési Főigazgatóságának egyik képviselőjével esett meg. Rokonszenves szakember, aki a környezeti szennyezés problémájával foglalkozik. Bemutatta nekünk a Bizottság által kidolgozott Zöld Könyvet, amely a tisztességes és hatékony árak alkalmazását sürgeti a közlekedésben (azaz a "szennyező, fizess!" elv gyakorlati bevezetését). Az anyagot a Levegő Munkacsoport szakértői is fogalmazhatták volna. A kérdés csak annyi, mi valósul meg a benne foglaltakból.
Szóval jó, ámbár igen fárasztó út volt. Félretéve az álszerénységet: a Levegő Munkacsoport igen jól szerepelt. Keleti sorstársaink rosszabb helyzetben vannak: gyengébb az önszerveződésük — ezáltal a teljesítményük is. Nyugat felé sem kell lesütött szemmel fordulnunk. Peremen vagyunk, de nem alul. Tanulhatnak tőlünk.
A Nagy Kelet-Nyugati Autópálya egy rémálom. Azok, akik azt állítják, hogy európai követelmény (bármilyen értelemben) Magyarország betonba fullasztása — lódítanak. Nem igaz, hogy a Nyugat ezt követeli tőlünk. Ott is van betonlobby, ahogy itt is. Trombitálják igazukat, de itt az ideje, hogy az ország más hangokra is füleljen. Brüsszelben is tudnak kedvesebb nótákat...
Szabó Béla István



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.