A fővárosi negyedik kerületi Szűcs Sándor Általános Iskola élen jár a környezettudatos nevelésben. Jelenleg is foglalkoznak aktív környezetvédelemmel, szelektív hulladékgyűjtéssel, papír-újrahasznosítással. A feldolgozott papírból a gyerekek tanári segédlettel szobrokat, különböző tárgyakat készítenek. A tapasztalatokról és a körülményekről beszél Gerőcsné Czeglédy Irén, az iskola egyik tanára.

— Honnan származik az ötlet, hogy a gyerekeket a környezettudatos magatartásra neveljék?

— Ha a gyerekekkel a környéken kirándultunk, szeméthegyeket, természetkárosítást találtunk. Kibetonozták a patakpartot, és a mederbe mindenfélét bedobáltak, ami nem oda való. Szomorúan tapasztaltuk, hogy ilyen szennyezett a környezetünk, és kerestük a lehetőségeket, mit tehetünk ez ellen. Környezetvédő gyermekprogramokhoz csatlakoztunk: a Zöld Szívhez, a Körlánc nevelési programhoz. Ez év tavaszán megosztott második helyezést és különdíjat nyertünk a Levegő Munkacsoport ELÉG Iskolai Energiahatékonysági Versenyén. Körülbelül két évvel ezelőtt egy környezeti nevelésre vonatkozó dán oktatási programra akadtunk, amit megpályáztunk, és sikerült is elnyernünk. 10 iskola vesz részt ebben a munkában, és megpróbáljuk a dánok által kidolgozott oktatási anyagot Magyarországon meghonosítani. égy gondoljuk, hogy mivel olyan globális kérdéseket, mint például a Föld helyzetének javítása, nem tudunk megoldani, csupán a legszűkebb, helyi problémákkal foglalkozhatunk. Fontos, hogy a gyerekek figyelmét olyan dolgokra hívjuk fel, amin változtatni is lehet. Megállapítják a tényt, hogy pusztul a környezet, és felvetődik bennük a kérdés, hogy ők ez ellen mit tudnak tenni. Itt nem kifejezetten a szemétszedésről van szó, mi másodlagos nyersanyagokat keresünk. Ez a program tulajdonképpen erről szól. A célunk az volt, hogy a környezetvédelmet beépítsük a tantárgyakba. Ezenkívül szervezünk témanapokat, amikor gyakorlatilag az egész iskola az épületen kívül tevékenykedik, nem a tanórán, hanem azon kívül kísérletezik, dolgozik. Nem könyvből tanulnak, végigviszik a munkafolyamatot, érzékelik és értékelik az eredményt.

Szeretnénk, ha az ügynek sikerülne megnyernünk a kerületi önkormányzatot is, ami nagymértékben megkönnyítené a munkánkat. Volt rá példa, hogy a gyerekekkel szelektíven gyűjtöttük a hulladékot (papír, műanyag, esetleg fém), majd jött a szemétszállító, és a különböző jellegű hulladékokat összeborítgatva egy járműben vitte el. A problémát úgy sikerült megoldani, hogy az iskolánk mellett létrejött egy hulladékudvar, ahol a lakossági szemetet gyűjtjük szelektíven, bár biohulladékot és veszélyes hulladékot még nem tudunk fogadni...

Az itt összegyűlt papírt a technikaóra keretében újrahasznosítjuk. Iskolarádiót szerveztünk a témában, gyerekújságírók közreműködésével pedig újságot adtunk ki. Ez voltaképp közös munka, amiben sok tanár is részt vesz.

— Fogékonyak a gyerekek a környezetvédelemre?

— Igen. âket elsősorban az érintette meg, hogy tenni kellene valamit környezetünk állapotának jobbítása érdekében. Jó dolog, hogy a tevékenységüknek a hasznát is látják, ha kézzelfogható eredmény születik. Tapasztalataikat átvihetik a hétköznapi életbe, például vásárolhatnak újrahasznosított papírból készült füzeteket. A szemétdíj bevezetésével ugyanakkor a családok, a felnőttek is láthatják, hogy a hulladékot célszerű szelektíven gyűjteni, újra felhasználni. Előfordult a témanapok egyikén, hogy a gyerekek egy adott területről szeméttérképet készítettek, majd szemetet is szedtek. Ilyenkor természetesen azt is megtanulják, hogy ami fölösleges számukra, azt nem hagyják csak úgy a természetben. Mire ezek a gyerekek felnőnek, talán a társadalmi hozzáállás is megváltozik ezzel kapcsolatban...

— Milyen elképzeléseik vannak a jövőre vonatkozóan?

— Szeretnénk, ha a hulladékudvar bővülhetne, átvehetnénk a szerves és a veszélyes hulladékokat is. Tervünk még egy biokert létrehozása is az iskolaudvaron, ahol a gyerekek környezetbarát módon növényeket termeszthetnének. Ezek a dolgok mindenképpen befolyásolják a gyerekek mindennapi életét, a környezethez való hozzáállásukat.

— A használt papírból szobrokat készítettünk. A papírt összevágtuk apró darabokra, a benne levő ragasztóanyag az áztatás során kivált belőle. Ezután falapra szegelt lécek közé raktuk a masszát, különböző formák szerint, majd megszárítottuk, így kaptuk a kész tárgyakat.

A papírmasszát jól lehet formázni. Szükség szerint fűrészporral összekevert ragasztóval lehet rögzíteni a darabokat.

— Mennyi ideig tart egy ilyen szobor elkészítése?

— 5-6 napig kell áztatni, és a száradás még ezután következik.

— Szeretsz "szobrászkodni"?

— Persze, elég könnyű ezt csinálni...

— Az egyik témanapon azt csináltuk, hogy az osztály 20 tagja egy-egy szemeteszsákot felfújt, ezzel szimbolizálva családjaik egynapi hulladéktermelését. Ezeket aztán egymásra raktuk, ami nagyon látványosan mutatta be az összegyűlt szemétmennyiséget. Láthattuk, ha 20 család egynapi összegyűjtött szemete ennyi, vajon mennyi lehet az egyheti, vagy akár egész éjpest szemétmennyisége ennyi idő alatt.

— Mire következtettetek ebből a kísérletből?

— Arra, hogy jó szelektíven gyűjteni a hulladékot, mert az újrahasznosítás lehetőségével a szemét mennyisége csökkenthető.

— Cserepekben föld alá temettünk pisztácia, alma-, krumplihéjat és polisztirolt. Pár hét múlva megnéztük, melyik milyen állapotban van. Az alma — és a krumplihéj eltűnt, a pisztácia a keménysége miatt még megvolt, viszont a polisztirolt változatlan formában találtuk meg. Ebből azt láthattuk, hogy ha a természetben műanyag szemetet eldobunk, például csokipapírt, az nagyon sokáig ott marad, ezzel szennyezve a környezetet, ugyanakkor a természetes hulladék nem okoz károkat.

— Ha az erdőben jársz, és elszórt szemetet látsz, mire gondolsz?

— Arra, hogy arrafelé meggondolatlan emberek jártak, akik nem tudták, hogy a szemetük akár örökre ott maradhat a zöldben...

— A témanapon újrapapírt készítettünk. Erre ugyanúgy lehet írni, mint az eredetileg cellulózból készült fehér papírra. égy készítettük, hogy az újságpapírt nagyon kicsi darabokra összevágtuk, vízban megáztattuk, utána péppé daráltuk. Ezt a masszát alakzatba öntöttük, kipréseltük, és megvártuk, amíg megszárad. 2-3 nap múlva kész volt az újrapapír. Írtunk rá tollal, hogy kipróbáljuk, mennyire szívja be a tintát, és az eredményt összehasonlítottuk más papírfajtákkal is.

— Használsz újrapapírból készült füzeteket?

— Igen, ezeket a Szentendrei Papírgyár gyártja. Amíg van rá igény, biztosan lesz az üzletekben is...

— A "Zöldalma" a mi iskolaújságunk. Nem kifejezetten környezetvédelmi lap, bár a témák zöme erről szól. Az iskola tanulói szerkesztik és írják.

— Sokan olvassák a lapot?

— Igen, sokan, van rá igény.

— Mire jó szerinted ez az újság?

— Felhívja a figyelmet a környezetvédelemre, tudósít a témanapokról, a tevékenységeinkről.

— Szeretsz ezzel foglalkozni?

— Igen, szeretek.

Kárpáti Tímea