1996. november 18-án az osztrák környezetvédelmi minisztérium rendezésében került sor Bécsben a Közép-Európai Együttműködés (CEI) közlekedési minisztereinek jövő őszi konferenciáját előkészítő ülés előkészítésére. Kénytelenek vagyunk ilyen nyakatekerten fogalmazni — hiszen mintha nem lett volna igazán kitalálva, miért is gyűltek most össze Fehéroroszországtól Makedóniáig a környezetvédelmi államigazgatás szakemberei. A tanácskozásra egyetlen környezetvédő társadalmi szervezetet hívtak meg, a Levegő Munkacsoportot (illetve a Magyar Közlekedési Klubot, mint az Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség tagszervezetét). Ez mindenképpen jelentős megtiszteltetés — és természetesen felelősség is. Így kicsit magányosnak éreztük magunkat, s a körülmények még erre rá is játszottak. Az államilag hitelesített szakértők egy része ugyanis némi idegenkedéssel nézte a megjelent levegősöket (Szemanik Enikőt s e sorok íróját) — sajnálatos módon elsősorban a magyar hivatalos küldöttség egyik tagja. Igen aktívan érdeklődött ugyanis a szervezőknél arról, hogy mi úton-módon kerültünk mi oda. Hát úgy, hogy a szervező osztrák illetékesek megjelenésünket fontosnak tartották.

A "elhívott hivatalosok" aktivitása sajnálatosan igen gyöngécske volt. S ez vonatkozott minden csapatra. Mintha nem értették volna, mit is keresnek itt.

Pedig osztrák barátaink egy szép bemutatóval próbáltak kedvet csinálni. Az Alpok térségének közlekedés okozta környezeti problémáiról és azok kivédési lehetőségeiről volt szó: egy fiatal szakértőkből összeállt csapat mutatta be az anyagot. (ők amúgy igen nyitottnak tűntek minden új kezdeményezésre — de nem ők rendelték a nótát.)

A szervezők gyakorlatilag egy étlapot állítottak össze a javasolt "fogásokból". Voltak nagyobb falatok (néha túl általánosan megnevezett, csak filozofikusan kifejthető lexikoncímszók) meg apró fogások (egy-egy falatnyi ügy formájában). Az egyes országoknak kisebb csapatokat alkotva kellett volna kidolgozni egyet-egyet — de nem volt tolongás a terített asztal körül. A magyarok (a szlovákokkal társként) egy bizonyos speciális gázautó-használat kérdéskörét fogják boncolgatni. De nem akadt jelentkező a kombinált fuvarozás megtárgyalására. A szlovének, szlovákok és lengyelek az Adriáról észak felé haladó (ausztriai irányultságú) közlekedési folyosóról fognak valamit összeállítani. De a többi irányról nem esik majd szó. És így tovább... de nem hosszasan: a kiosztott témák e lehetségesnek és fölkínáltnak talán 10%-át ha lefedik.

S mit tettünk mi, környezetvédő aktivisták? Természetesen lehetőségeinkhez képest a továbbiakban is részt veszünk a munkában. Remélhetőleg ennek feltételeiről a következő, február eleji ülésen bővebben esik szó.

Ha pedig lehetőségünk lesz, kötelességünk is lesz lépni — ha már a hivatalosság vonakodik...

Szabó Béla István