A Közép- és Kelet-Európai Bankfigyelő Hálózat idén januárban a Levegő Munkacsoport segítségével Alsógödön rendezte meg soros ülését. Ebből az alkalomból írta a szervezet magyarországi koordinátora az alábbi ismertetőt.

A Közép- és Kelet-Európai Bankfigyelő Hálózat több környezetvédelmi szervezet hálózata. A szervezet 1995 nyarán alakult meg Krakkóban, jelenleg 8 országban dolgozik nemzeti koordinátorunk (Bulgária, Csehország, Észtország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Románia, Szlovákia).

A szervezet fő feladata a nemzetközi pénzintézetek (Világbank, Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, Európai Befektetési Bank) működésének figyelemmel kísérése a közép- és kelet-európai térségben. Munkánk során nemcsak információt gyűjtünk, hanem azt át is adjuk az érdeklődő civil szervezeteknek, hiszen célunk a közösségi részvétel növelése a döntéshozó folyamatokban, elsősorban az energia és a közlekedés területén.

A közlekedés területén térségünkben sokkal nagyobb összegekkel támogatják a pénzintézetek az útépítéseket, mint a vasutat vagy a tömegközlekedés egyéb formáját (1d. az alábbi ábrát). Például a Világbank jelenleg készülő támogatási programjai közül hét útépítésre vonatkozik 734 millió dollár értékben, vasúti program egyáltalán nincs, és csak két olyan van, amelyik a városi közlekedést érinti, az is csak 135 millió dollárt tesz ki. Ez az arány egyáltalán nem fogadható el.

Az atomenergia területén is figyelemmel kísérjük a nemzetközi pénzintézetek tevékenységét. Tavaly az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank és a G7 csoport előkészületeket folytatott két további, igen veszélyes reaktor — a Khmel-nyickij 2 és a Rovno 4 — befejezésének finanszírozására Ukrajnában. A német Lahmeyer úr, aki atomenergiai tanácsadó, azzal érvelt, hogy a K2 és R4-ként ismert két reaktor befejezése a legolcsóbb módja Csernobil kiváltásának. Azonban szervezetünk és mások tiltakozása, valamint az EBRD elnökével, Jacques Larosiere úrral 1996 áprilisában Szófiában történt személyes találkozásunk során a Lahmeyer-jelentést visszavonták, és az EBRD kinevezett egy szakértői bizottságot, hogy megvizsgálják a nukleáris, illetve egyéb energia termelésének lehetőségeit és költségét Ukrajnában. Az új jelentés, melyet január végén hoznak nyilvánosságra, valószínűleg egyetért majd azzal, hogy az előző elfogult volt, és a két reaktor mégsem a legolcsóbb megoldást jelenti. Azonban aggasztó, hogy az EBRD és az Európai Közösség Euro-atom nevű pénzforrása esetleg nem veszi figyelembe saját szakértőinek a véleményét, s megpróbálja majd politikai okokból támogatni a reaktorok befejezését, és ezzel is segíteni a nyugat-európai atomipart. A Közép- és Kelet-Európai Bankfigyelő Hálózat továbbra is fenntartja azt a követelését, hogy az Európai Unió és az EBRD hagyjon fel az új reaktorok terveivel, amelyekkel Kelet-Európa energiaproblémáit kívánja megoldani, és helyettük más energiatermelési módokat finanszírozzanak. Támogatjuk az energiahatékonyság növelését és a megújuló energiaforrások használatát.

A nemzetközi pénzintézetek energiaszektort célzó kölcsöneit nézve (ld. a fenti ábrát) jól látható, hogy azok nagy része (ha nem teljes egésze!) még mindig a hagyományos energiaforrások használatát támogatja. Pedig, mint a "végső finanszírozóknak" és mint "az újjáépítés és a fejlesztés" bankjainak, nagyobb kockázatot kell vállalniuk, mint a kereskedelmi bankoknak. Helyzetük megengedi, hogy az átalakulóban lévő országokat a fenntartható energiagazdaság felé vezesse. Ezt úgy tehetik meg, hogy magukra vállalják a kockázatot, és megnyitják a piacot az energiahatékonyság növelése és a megújuló energiaforrások felé.

Szemanik Enikő