— Miután elolvastuk a Lélegzetben a Levegő Munkacsoportnak az üzemanyag-csempészettel kapcsolatos nyilatkozatát, utasítást adtam ki, hogy munkatársaim végezzenek pontos felmérést a román és ukrán határszakaszon. Ugyanis Romániában és Ukrajnában a legolcsóbbak az üzemanyagok a magyarországi árakhoz viszonyítva. (A többi határszakaszon is előfordul üzemanyag-csempészet, de ez az említettekhez képest egy nagyságrenddel kisebb.) A felmérés eredménye azt mutatta, hogy júliusban és augusztusban összesen 188 ezer személygépkocsi lépte át a határt ezzel a céllal. Mivel itt általában olyan autókat használnak, amelyek üzemanyagtartálya 70—110 liter, könnyen kiszámolható az állam vesztesége. A mi számításaink szerint is 10 milliárd forint körüli összeg jött ki.

— Hogyan tudják ezeket az autókat felismerni?

— Ez nem nehéz. Többnyire régi Mercedest használnak a csempészésre, mivel abban van a legnagyobb gyárilag beépített tank. Még Németországban sem lehet annyi Mercedest látni, mint a román-magyar és az ukrán-magyar határon. Általában egyetlen ember ül a kocsiban, a tulajdonos vagy a hozzátartozója. Nincs az autóban semmi, legfeljebb pénz, de az is a törvényes kereteknek megfelelő mennyiségben. Ezek az autók naponta többször fordulnak, és kizárólag a beépített tankban viszik az üzemanyagot. Ezt adómentesen lehet behozni, tehát a határátlépéskor nem tudunk fellépni ellene.

— Hogyan kezdeményezhető mégis büntetőeljárás azok ellen, akikről Önök is tudják, hogy rendszeresen csempésznek?

— Jogsértés csak akkor állapítható meg, ha a behozott üzemanyagot értékesítik. Ez elsősorban a családi házak udvarán történik, ahol igen nehéz a tettenérés. A határtól számított 50 kilométeren belül szinte nem is található benzinkút, mivel a lakosság közvetlenül a csempészektől szerzi be a szükségletét. Megjegyezném, hogy többnyire a Mol Rt. által kivitt üzemanyagot hozzák vissza (az export adómentes).

Bár külön csoportjaink vannak, amelyek járják az országot és "utánamennek" a csempészeknek, ezek az összforgalomhoz képest nagyon csekély eredményt tudnak elérni. A csempészek jól szervezettek, amint feltűnünk valahol, rádiótelefonon figyelmeztetik társaikat, és így szinte lehetetlen tetten érnünk őket. Mindez már a szervezett bűnözés határát súrolja.

— A határátkelőhelyeken mekkora hányadot teszi ki az üzemanyag-csempészettel kapcsolatos forgalom?

— Az ukrán határon lévő 4 kisebb határátkelőhelyen, Barabásnál, Beregsu-ránynál, Lónyánál és Tiszabecsnél ez teszi ki a forgalom 90 százalékát. Az egyetlen korlátot az jelenti, hogy Barabásnál és Lónyánál csak napi 8 órát tart nyitva a határátkelőhely. A másik kettőn viszont éjjel-nappal mennek az autók — a családtagok váltják egymást.

— A csempészet azonban nemcsak személyautókkal, hanem tehergépkocsikkal és autóbuszokkal is folyik. Bár az említett törvény szerint ez utóbbi esetben legfeljebb kétszáz liter üzemanyag hozható be vámmentesen, úgy véljük, ez aligha jelent visszatartó erőt.

— Annál is inkább így van ez, mivel a különböző kétoldali egyezményekben még a kétszáz literes határ alól is felmentést adtak. Magyarország ilyen megállapodást kötött az afgán, belga, bolgár, ciprusi, cseh, dán, észt, finn, görög, holland, horvát, iraki, ír, jordán, kuvaiti, lett, litván, luxemburgi, norvég, olasz, portugál, román, spanyol, svájci, szír, szlovák, szlovén, török, tunéziai és ukrán kormánnyal. Tehát hiába ellenőrizzük szigorúan, hogy az osztrák, az orosz és a magyar (!) teherautók vagy autóbuszok betartják-e a kétszáz literes korlátot, ha mindenki más — azaz a forgalom 90%a — kivételt képez a törvény alól.

— Mennyire igaz az a hír, hogy a turistabuszok nagy része is részt vesz a csempészetben?

— Példaként említeném, hogy Bihar-keresztesen naponta 15 menetrendszerű busz lép be, és mindegyik tele tankkal. Visszafelé pedig csak annyi üzemanyagot visznek, amennyi arra elegendő, hogy elérjék a legközelebbi romániai benzinkutat. A nem menetrendi járatokból sokkal több van, Biharkeresztesnél például napi száz, és ezek gyakran alig szállítanak utasokat. Bár az is igaz, hogy a buszokat könnyebb elkapni, mint a személyautókat.

— Ön szerint ez a nagymértékű üzemanyag-csempészés mennyire rontja a környezet állapotát?

— A megtöbbszöröződött közúti forgalom már önmagában komolyan károsítja a környezetet. A határnál pedig kimondottan tragikus a helyzet. Itt már minden csupa olaj! A patakok feketék, és tele vannak műanyag flakonokkal. Az utak sincsenek jobb állapotban. Mindent beborítanak az olajfoltok.

— Tudomásunk szerint a csempészett üzemanyagok jelentős része nem felel meg a hazai szabványoknak, ami szintén a környezet fokozott károsításával jár. Nem lehet-e a minőség ellenőrzésével legalább némileg visszaszorítani a csempészést?

— A Romániából és Ukrajnából csempészett üzemanyagok minősége általában tényleg rosszabb a magyarországiaknál, és így a környezetre is ártalmasabbak. A minőség-ellenőrzésre azonban a vámhatóság nincs felkészülve, és szinte lehetetlen is lenne minden autóból mintát venni, és azokat kielemezni. Ilyen vizsgálatokat csak a kereskedelmi forgalomban lévő üzemanyagoknál lehet elvégezni, azonban — mint említettem — a csempészáruk általában kikerülik a törvényes kereskedelmi csatornákat.

Amit viszont meg lehetne tenni, az a gépkocsik műszaki felülvizsgálata. A csempészek túlnyomó többsége elavult, 10-20 éves gépkocsival közlekedik. Ezeket a járműveket kizárólag üzemanyag-csempészetre használják, műszaki állapotuk katasztrofális. Így gyakori közúti ellenőrzéssel ezen járművek jelentős részét egyszerűen ki lehetne tiltani a forgalomból. Ez viszont szintén meghaladja a vámhatóság hatáskörét.

— A Levegő Munkacsoport azt szeretné elérni, hogy minden országban közel azonos mértékűek legyenek az üzemanyagárak, mert ezáltal a csempészet létalapja szűnne meg. Ezt az álláspontot támogatja az Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség is. Tudjuk azonban, hogy ezt nem lehet egyik napról a másikra elérni. Az Ön által már említetteken kívül mit lehetne még tenni a jelenlegi áldatlan állapot megszüntetésére?

— Egyetértünk azzal, hogy a valódi megoldás az üzemanyagárak nemzetközi harmonizációja lenne. Addig is, amíg ez bekövetkezik, a legfontosabbnak talán a vámtörvény (az 1995:C. törvény) 105. paragrafusának módosítását tartanánk. Ha előírnák, hogy minden gépkocsi naponta csak egy alkalommal hozhat be adó- és vámmentesen üzemanyagot, akkor máris jelentősen csökkenne a csempészet. Egy ilyen módosításnak az az előnye is meglenne, hogy a turistákat nem sújtaná, hiszen ők nem jönnek be naponta többször a határon.

A probléma megoldásában számítunk a társadalmi szervezetek segítségére is. Ezért különösen örültünk annak, hogy a Levegő Munkacsoport is aktívan dolgozik ezen a területen. Mi a magunk részéről a környezetvédő mozgalmakkal és más társadalmi szervezetekkel a lehető legjobb együttműködés kialakítására törekszünk a hatékonyabb munkavégzés érdekében.

Vámmentes a belépő motorkerékpár, személygépkocsi üzemeltetéséhez szükséges és ilyen gépjárművek e célra gyárilag rendszeresített tartályában behozott üzemanyag, illetve más közúti gépjárművek esetében — ha nemzetközi egyezmény ettől eltérő rendelkezést nem tartalmaz — kétszáz liter mennyiségű üzemanyag. Az e jogcímen vámmentesen vámkezelt üzemanyag a Magyar Köztársaság területén nem idegeníthető el.