A területen a szövetkezet 1984-ben kezdte meg "hulladékhasznosítási" tevékenységét. Ennek keretében az ország legkülönbözőbb tájairól nagy mennyiségű, több mint 2 ezer tonna veszélyes hulladékot vett át, anélkül, hogy gondoskodott volna a környezetet nem veszélyeztető tárolásról és feldolgozásról. Ezen a többszöri figyelmeztetés és a 12,8 millió forintos bírság kiszabása sem változtatott.

A Fémszelekt Kisszövetkezet 1992-ben csődbe ment. Azóta gazdátlanul állt a sok-sok galvániszappal teli tartály, és várt a sorára, s közben a tartályok korróziója következtében már a talaj is szennyeződött.

Hála a város lobbyzásának, az érdekeltek felfigyeltek a helytelenül kezelt veszélyes hulladékra — ha többéves késéssel is —, és cselekedtek. Az elszállítást a Terszol Árutermelő és Szolgáltató Szövetkezet vállalta, 221,6 millió forintért, 1996 december 15-i határidővel.

Kérdésünkre a Környezetvédelmi Felügyelőség gazdasági igazgatóhelyettese, Kónya Károly elmondta, hogy ami az előzetes becslések szerint felmért mennyiséget illeti, a határidőt a Terszolnak néhány napos késéssel sikerült betartania. 2200 tonna galvániszapot, valamint 100 tonna szennyezett földet szállítottak el az aszódi hulladéklerakóba. A gondot az okozza, hogy valójában kb. kétszáz tonnával több a galvániszap, mint ahogy előzetesen felmérték. Ezt nem sikerült tavaly elszállítani, de a tervek szerint január folyamán ezzel is végeznek.

Pályázatot írtak ki a terület környezeti kárainak részletes feltárására, ezek teljes megszüntetésére. Várhatóan ez év első felében a teljes rehabilitációra sor kerül, ami előreláthatólag további 300 millióba fog kerülni.

A történet igazi tanulsága: hogyan lehet átruházni az államra, vagyis az adófizető polgárokra egy magáncég veszélyes hulladékát. Elég csődöt jelenteni, és megszűnik a vezetők felelőssége, annak ellenére, hogy a haszonból nyilván részesültek annak idején, és az ő felelőtlen döntésük volt, amikor a biztonságos tárolás költségeinél jóval olcsóbban vették át más vállalatoktól a veszélyes hulladékot.

Nem csupán a Fémszelekt Kisszövetkezet húzott hasznot a felelőtlen veszélyeshulladék-felvásárlásból, hanem azok az állami tulajdonban lévő cégek is, amelyek olcsón megszabadultak a veszélyes melléktermékektől. Az ő nyereségük viszont nem jelenti az állam nyereségét, sőt, most sokkal többe kerül a hulladékok ártalmatlanítása, illetve biztonságos helyre szállítása, mint annak idején került volna. A nem megfelelő gondoskodás, az eső, a korrózió ugyanis időközben növelte a gondokat.

A Levegő Munkacsoport már régóta követeli, hogy hozzanak megfelelő jogszabályokat a hasonló esetek megelőzésére, a környezet megóvása és az adófizető polgárok pénzének megkímélése érdekében. Így például az 1994-ben készített alternatív költségvetési javaslatainkban ezt írtuk: "Elengedhetetlen annak előírása, hogy a vállalkozó csak olyan tevékenységre vállalkozhasson, amelynek környezeti kockázatával azonos vagyonnal rendelkezik. (Ezt az összeget minden konkrét esetben a környezetvédelmi hatóságnak kell meghatároznia.)"

Arra is kötelezni lehetne a vállalkozásokat, hogy kössenek biztosítást az általuk okozott környezeti károkra (ld. például a Lélegzet 1995/6. számában).

Javaslataink sajnos mind a mai napig süket fülekre találtak.

Reméljük, ez a rövidlátó gyakorlat még idejében megváltozik, s rájönnek azok, akik most a pillanatnyi anyagi érdeküket tartják szem előtt, hogy az ő egészségüknek sem használ a fertőzött víz, talaj és levegő...