Természetesen minden napra találhatunk egy ünnepelhető évfordulót — mondja Kovács István a Minden nap jeles nap című könyvében. A biológia és környezetvédelem úttörőiről szóló mű 1993-ban jelent meg a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium kiadásában, az azévi üzemanyag-termékdíjból finanszírozva. A könyv szép példája annak, hogy egy tanár milyen sok, nem csak a szaktárgyához kapcsolódó ismeretet adhat diákjainak. A NAT az egész tantervet átható fontos hálónak tartja a környezetvédelmet, így ennek az elvnek a megvalósulásában segíthet ez a könyv is, hiszen minden napra jut egy-egy híres tudós, vagy akár egy nevezetesebb, a témával összefüggő esemény. A gyerekek sokkal jobban megjegyzik a "száraz" tudományt akkor, ha fogódzónak néhány érdekességet kapnak az akkor élt emberek mindennapjairól, szokásairól.

Fiatalokkal beszélgetve nagyon hamar kiderül, hogy a legjobb középiskolába járó, nagy tárgyi tudással rendelkező gyerekeknek is nagyon sematikus képük van a múltról, még a közelmúltról is, pedig sok még az élő szemtanú. A nagyszüleik ifjúsága szinte ugyanolyan távol van tőlük, mint a honfoglalás. Márpedig a mostanra kialakult kedvezőtlen folyamatok és a fejlődés lehetséges irányai a múlt nélkül nem érthetők. A tágan értelmezett történelem fontossága felértékelődött. A régmúlt megértéséhez elengedhetetlen a közelmúlt alapos ismerete. Ennek egy lehetséges módja a "magán-történelem" jobb megismerése. Hogyan? A gyerekek faggassák ki nagyszüleiket fiatalkori emlékeikről. A hétköznapokról szóljon a gyűjtés, esetleg megjelölhető egy szűkebb téma is, pl. mosás, téli élelem tárolása stb. Ha sikerül motiválni a gyerekeket, sok érdekes anyag fog összegyűlni. A nagyszülők vissza fognak emlékezni, hogy mit meséltek az ő nagyszüleik annak idején a saját gyerekkorukról. Ez már több is, mint egy évszázad. Akinek a hitelesség okozna problémát, gondolja meg, hogy a hivatalos tankönyv is mennyire szubjektív. Itt az érdeklődés felkeltése a cél, hiszen egy történet az ükmama asztaláról a szegedi nagyárvíz idejéből a dátumot máris emberközelibbé teszi, mintha csak bebiflázzuk az évszámot: 1879. A hivatalos iskolai tananyag nagyobbik részét a gyerekek igen hamar elfelejtik. Így volt ez korábban is, legfeljebb nem volt hivatalos vizsgálat, ami kimutatta.

A NAT szerint a felnövekvő nemzedéknek képesnek kell lennie a környezeti válság elmélyülésének megakadályozására, tudnia kell elősegíteni az élő természet fennmaradását és a társadalmak fenntarthatóságát. Elvárja, hogy a tanulók váljanak érzékennyé környezetük állapota iránt, és legyenek képesek a változás megismerésére és értékélésére. Alakuljon ki bennük vonzó jövőkép. Meghatározó erkölcsi alapelv legyen a környezet ismeretén és a személyes felelősségen alapuló környezetkímélő magatartás. Mindezeket a környezeti nevelés során kellene megvalósítani, úgy, hogy nem csak a környezetismeret, illetve környezetvédelem tantárgyak keretén belül, hanem az iskolai élet egészét átható nevelés részeként foglalkozzanak a fentiekkel. Ugyanígy elvárható, hogy a tanulók közvetlen környezetük értékeit megőrizzék, és életmódjukban meghatározó legyen a természet tisztelete és a környezeti károk megelőzésére való törekvés. Mindehhez sok személyes tapasztalat, kísérleti lehetőség is szükséges.

Olyan érvrendszerre volna szüksége a környezetvédelemnek, amely az iskolán kívül is érvényes. A lassan már klasszikussá váló "elásás", amikor a tanév elején egy megjelölt helyen különböző, lebomló és le nem bomló dolgokat rakunk be a földbe, majd meghatározott időközönként megnézzük a változást, még a nagy gimnazistákban is mélyebb nyomot hagy, mint a legtökéletesebb óra a műanyagok tulajdonságairól. Egy papírgyári séta nagy lendületet adhat az igazi szelektív gyűjtéshez. Csak nagyobbakkal látogatható a szeméttelep, de a szennyvíztisztító üzemet már egy elsős is megnézheti. Természetesen azután az osztályban néhány kísérletet is elvégezhetünk a telepeken látottak jobb megértése érdekében. A tananyag életközelivé tételének a fentieken kívül még nagyon sok módja van.

A folyamatosan végzett tevékenységek nevelőereje nagyobb, hatásuk tovább tart, mint a kampányoké. Eddig az iskolákban mindössze néhány lelkes tanár törődött a környezetvédelemmel. (Tisztelet a nem túl nagyszámú kivételnek, hiszen valóban vannak olyan iskolák is, ahol az egész tantestület elkötelezett.) Hiába lesz a NAT bevezetésével kötelező, félő, hogy egy-két munkatervbe illeszthető akció lesz mindössze a fontos cél helyett. Gyakori, hogy egy vetélkedő a Föld napján és egy papírgyűjtés ősszel az iskola összes környezetvédelmi tevékenysége. Természetesen ez nem bírálat, hiszen a folyamat megkezdődött.

Egy nemrégiben publikált kérdőív szerint a diákok pesszimisták, nem hiszik, hogy a környezeti katasztrófa elkerülhető. Ezen jó lenne változtatni.

Bizonyára sok publikálatlan, jó ötlete van az olvasóknak arra, hogyan lehet nagyobb figyelmet szentelni a környezetvédelemnek az iskolai életben, hogyan lehet a rosszkedvű, kiábrándult kamaszoknak visszaadni a reményt. Gondolataiknak teret biztosítunk!