A program költségének (158 millió forint) 2/3-át a MÁV biztosította, ennek felét igen kedvező hitelből. A KKA több mint 50 millió forint vissza nem térítendő támogatással társult az ügyhöz. A 100-ból 20 kocsiban 16-16, 80 kocsiban pedig 57-57 kerékpár fér el az utasok mellett. Elvben akár 2,5 millió kerékpáros utast is tudna így szállítani évente a MÁV. Ezáltal a 4000 km-es fővonali vasúthálózat elvben ugyanekkora hosszúságú kerékpárút-hálózatnak is tekinthető, amelyet azonban nagyon fontos egyéb szolgáltatásokkal kell kiegészíteni.

A kerékpárosok ügyét magukénak valló döntéshozók is gyakran elfelejtkeznek arról, hogy egy "hétköznapi" biciklis elsősorban megfelelő tájékoztatást vár: hogyan lehet a leggyorsabban, a legbiztonságosabb módon és a legkisebb erőfeszítéssel célba érni, a munkahelyre, az iskolába, vissza a lakásig vagy ki a természetbe. A vasúttal utazó kerékpáros is azt szeretné tudni, mikor megy az a vonat, amelyre biztosan fel tudja tenni magát és biciklijét. És már itt kezdődnek a gondok! A legutóbbi MÁV-tájékoztató, amely a bicikliseknek szól (Utazzon együtt kerékpárjával!) inkább önreklám, mint hasznos tájékoztató. (Milyen jó lenne bele egy kis menetrendi tájékoztató a legnépszerűbb vonalakról!)

Az elmúlt idényben közel 100 000 belföldi biciklis utas vette igénybe ezt a szolgáltatást, de sokan jöttek át a határon is. Ez a gyenge reklám mellett igen szép kezdeti eredmény. És az idén még több lesz, hiszen előzetes bejelentkezés alapján már a belföldi InterCity-vonalakra is feltehetjük a bringákat.

Hány olyan pici állomást láttunk már útközben, kitekintve a vonat ablakából, ahol rozsdás biciklitartókon, a kerítések mellé támasztva ócska bringák tucatjai sorjáztak és várták gazdáikat vissza a munkából vagy a városból. Ez a fajta kombinált utazás is egyre népszerűbb, talán a pénzügyi kényszer is belejátszik.

Más európai országban, ahol több száz állásos kerékpárparkolók (támaszok) vannak a pályaudvarok körül, lehet olyan kerékpárbokszokat (a pályaudvari csomagmegőrzők elvén működő szekrényeket) bérelni, amelyben biztonsággal elhelyezhető akár csomaggal együtt a járgány, és nem kell attól félni, hogy parkolás közben eltűnik róla a csengő, a lámpa vagy egyebek.

A főváros környéki településekről sokan be sem jönnének autóval, ha tudnák, hogy biciklijüket nyugodtan hagyhatnák a vasút-, esetleg a buszpályaudvarokon. Csak elhatározás kérdése az egész...

A főváros egyedülálló lehetőségeket kínál a kerékpáro-soknak a vasúti utazással való kombinálásában. Már több mint fél éve, hogy a csepeli HÉV vonalán is lehet biciklit szállítani. Ezzel befejeződött az a program, amely ugyan 1994 májusa óta kísérleti jellegű, de azóta is nagy népszerűségnek örvend. Kár, hogy szolid önreklámot sem ért meg a BKV-nak ez a szállításcsomag, miközben autónyereménnyel kecsegtetik azokat az utasokat, akik éves bérletben kötik le pénzüket.

Az alkalmassá tett peronokon hivatalosan négy bicikli szállítható (bár ügyesen elhelyezve akár nyolc is!), egy-egy vonaljegy érvényesítésével, a vonal teljes hosszán. A HÉV vonalainak külső végállomásától nagyszerű kerékpártúrák szervezhetők pl. a Szentendrei-szigetre vagy a gödöllői dombvidékre, de akár a Csepel-sziget bejárására is. Egyre többen fedezik fel, elsősorban azok, akik a "periférián" laknak, hogy belvárosi célpontjuk eléréséhez biciklijüket is használhatják, ha a HÉV-vel bejönnek pl. az Örs vezér térre vagy a Boráros térre. És itt lehetne tovább lépni a HÉV-vel kombinált kerékpárhasználat népszerűsítése terén.

Szentendrén, Gödöllőn vagy Ráckevén az ott lakók nap mint nap bicikliznének a HÉV-végállomásig és hagynák ott a bringát, ha biztonságban tudhatnák napközben vagy akár több napig.

Gondoljunk még arra, hogy, pl. a XVII. (Rákoscsaba, Rákoskeresztúr), a XVIII. (Pestszentlőrinc), vagy a XX. (Pest-szenterzsébet), XXIII. (Soroksár) kerületekben hány olyan vasútállomás van, ahol jól működő megőrzők esetén a biciklisek vonatra ülve, gyorsan és egyenesen a városközpontig, a Keleti vagy a Nyugati pályaudvarig utazhatnának be. Sokat tudna segíteni ebben a Budapesti Közlekedési Szövetség (BKSZ) is, ha nem aludná éppen Csipkerózsika-álmát.

Ma még csak vágyálom, hogy biciklinket a vasútállomáson hagyva, BKV-bérletünket használva közlekedjünk a MÁV járatain, a város határán belül. Pedig milyen egyszerű lenne! Reméljük, előbb-utóbb történik valami ezzel kapcsolatban...