A legtöbb ország, amely megállapodott, hogy nem enged több nitrogén-oxidot a levegőbe 1994-ben, mint amennyit 1987-ig bocsátott ki, megtartotta ígéretét. Az 1988-ban Szófiában aláírt nitrogénoxid-megállapodásban minden ország felvállalta, hogy a kibocsátást 1994-ig visszaszorítja az 1987-es szintre, és azután sem lépi túl azt. Az 1. táblázat adatai azt mutatják, hogy négy ország még ezt a szerény fogadalmat sem tudta betartani. A legrosszabban Spanyolország szerepelt, amely a kibocsátását több mint egyharmadával növelte.

A konferencián 12 állam az egyezményben találtakat túl enyhének találta, ezért vállalta, hogy egy 1980 és 1986 közötti évhez viszonyítva, 1998-ra nitrogénoxid-kibocsátását 30%-kal csökkenti. Ezek az országok közül már jó néhány nem tudta megtartani szavát. A 2. táblázat adatait szemlélve úgy tűnik, hogy hat fog megfelelni a saját kötelezettségének: Ausztria, Svájc, Liechtenstein, Hollandia, Dánia és Németország.

A 30%-os érték jóindulatú értelmezésével felvehetjük még a listára Svédországot és Norvégiát is. Hollandiával kapcsolatban azonban erős a kétely, mivel 2000-re kibocsátásuk felére csökkenését jelezték, de 1986—94-ig összesen 10%-ot sikerült ebből teljesíteniük.

Az előrejelzések szerint Olaszország szerepel a legrosszabban, mert 30%-os csökkenés helyett várhatóan 15%-os növekedést fog produkálni. A többi országnak — Finnország, Franciaország és Belgium — nagy erőfeszítéseket kell tennie ahhoz, hogy behozzák lemaradásukat.

A két egyezmény esetében a legnagyobb probléma az idő volt, ami az aláírás és a ratifikálás között eltelt. Általánosságban elmondható, hogy sok időbe telik, ameddig az egyes országok ratifikálják a a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezményben foglaltakat. Ahhoz, hogy egy egyezmény törvényerőre emelkedjen, megfelelő számú ország (általában 16) törvényhozásának ratifikálnia kell. Ameddig ez nem történik meg, addig jogilag senkire nézve nem kötelező. Így ha a környezet védelmét tényleg fontosnak tartjuk, akkor nem szabad megengedni, hogy a folyamat utolsó lépése ilyen hosszú ideig elhúzódjon.

Az illékony szerves vegyületekről szóló egyezményt 1991-ben írták alá, és eddig a 23 aláíró ország közül 14 ratifikálta. Akik még nem ratifikálták (1996 novemberéig): Belgium, Bulgária, Kanada, Franciaország, Görögország, Portugália, Ukrajna, az Egyesült Államok és az Európai Unió. A kénről szóló második egyezményt 1994 júniusában 28-an írták alá, és 1996 novemberéig 4-en ratifikálták. Ezek Hollandia, Luxemburg, Norvégia és Svédország voltak. Az ember azon gondolkodik, a többiek vajon miért késlekednek...

Per Elvingson

(Acid News)