Lélegzet

1980-ban Kornai János A hiány című könyvében bemutatta, hogy a szocialista gazdaság elsősorban azért nem maradhat fenn, mert képtelen a megújulásra. Nemhogy csökkent volna a szocialista országok lemaradása, hanem egyre mélyült a szakadék a kutatás és fejlesztés területén. Ez idő tájt ünnepelte a Trabant 25. születésnapját. A gyár azzal büszkélkedett, hogy ez egy olyan kiválóra sikeredett konstrukció, amelyet több évtizede szinte változtatás nélkül gyártanak. A rádió ünnepi műsorát hallgatva a barátnőm jutott eszembe, aki akkoriban koccant Trabantjával. A slusszkulcs megsértette a térdét. A kórházban az orvos, ránézve a lábára, csak annyit kérdezett: "Trabant?"

Szombat délelőtt túlélési technikákat ismertet a jó szándékú műsorvezető. Együnk sok-sok krumplit, vásároljunk kevésbé morzsálódó kenyeret, és a gázbojlert akár naponta többször is teljesen zárjuk el (!), mert a gyújtólángja önmagában is sok-sok köbméter gázt, sok száz forintot fogyaszt feleslegesen. A FÉG energiatakarékosabb készülékeket is kifejlesztett, de a piackutatók lebeszélték a sorozatgyártásról. Nincs tartaléka a vásárlóknak, őket csak az alacsony ár érdekli, még akkor is, ha — számos egyéb előny mellett — a jobb szerkezet ára 4-5 éven belül megtérülne.

Miért nem jut egyről a kettőre az energiatakarékosság és hatékonyság ügye? A probléma kísértetiesen hasonlít a közlekedéshez. Zsúfoltak az utak? Nosza, építsünk óriási kölcsönökért autópályákat, metrót, új utakat, úgy, mint a gazdag országok tehették. Hogy miközben még jobban eladósodik az állam, az önkormányzatok, nem jut tőke állagmegóvásra, a hazai vállalkozásokra, az oktatásra, az egészségügyre?

Csökken az ország szénhidrogén-készlete? Termeljük ki drágábban, importáljunk még több energiát! Hogy az energia nagy része veszendőbe megy, az utcákat fűtjük a rossz készülékekkel, szigeteletlen ablakokkal?

Emlékszem, hogy kiskoromban nemcsak a gáztűzhely, hanem a gumicsővel hozzá csatlakoztatható, nehéz vasalók is a gázművek tulajdonában voltak. Az "átkosban" járt hozzánk egy idősebb szaki. Ha telefonáltunk a vízművekhez, akkor díjmentesen kiküldtek egy szerelőt, aki végigjavította a ház összes csöpögő csapját. Bizonyára balek vagyok, de nemrégiben 2900 forintot fizettem egy szerelőnek egyetlen csap javításáért, egy tízperces munkáért. Ha új csapot veszek, és magam kicserélem, a feléből megúsztam volna. De vajon a társadalomnak — ha a környezetvédelmet, a fenntarthatóságot is figyelembe vevő piaci állapotok uralkodnának — melyik megoldás érné meg inkább?

Jó példa ma is akad. Egy törvényre hivatkozva, a Kéményseprő Vállalat minden évben átvizsgálja és kitisztítja a kéményeket. A szolgáltatásért átalányösszeget fizet a ház havonta. Tisztességes munkavégzés esetén a vállalat dolgozói számára folyamatosan van munka, az államnak ellenőrizhető adóbevétel, a nettó bérekben fizetőképes vásárlóerő, és ha valaki mégis rosszul végezné a munkát, ott a bizonylat, a megrendelő tudja, hol reklamálhat.

Csehországban, ahol a munkanélküliség csak 3%-os, intenzív munkahelyteremtő programok működnek. Fejenként 600 ezer forintnak megfelelő Phare-támogatást kap az a vállalkozó, aki 3 éven keresztül legalább 15 fő számára teremt munkahelyet. Nálunk egy tartósan piacképes munkahely teremtése kb. 2 millió Ft. 1 km autópálya megépítésének költségéből — 800 millió Ft/km összeggel számolva — 400 állandó munkahelyet lehetne létrehozni, ami évente 130 ezer Ft/fő segély megtakarítását és mintegy 600 ezer Ft/fő bevételt (szja, tb, nettó kereset = vásárlóerő) jelenthetne az állami költségvetésnek.

Miért ne lízingelhetnének az energiaszolgáltatók korszerű, energiatakarékos készülékeket? Miért ne szervezhetnék meg részletfizetési kedvezményekkel a különféle hőszigetelési, felújítási munkákat a gyártásban érdekelt vállalatok? Ez lehetőséget adna a hazai gyártókapacitás felfuttatásához, nagy mennyiségű élőmunka legális keretekbe tereléséhez, és még egy sereg olyan kedvező hatás érvényesüléséhez, amelyről már számtalanszor írtunk az energiahatékonysággal kapcsolatban.

Rengeteg olyan egymáshoz kapcsolódó terület van a ház körül, ahol energiát lehet megtakarítani rendszeres ellenőrzéssel, karbantartással, korszerű megoldásokkal. Ehhez azonban körültekintő gazdaságélénkítés kellene, hogy a vadkapitalista piacból eljussunk a fejlett nyugat-európai országokra sokkal inkább jellemző szabályozott, kiegyensúlyozott rendszerbe, ahol a feketemunkát, a pazarlást, a nagy tömegeket kilátástalan helyzetbe béklyózó állapotot felváltja az ésszerű takarékosság és kiszámíthatóság.