Dobozos iskolatej jaj, csak azt ne!
A Föld Napja alkalmából a fővárosi önkormányzat meghívta a pedagógusokat a Corvin moziba egy hulladékokkal foglalkozó tankönyvsorozat ismertetésére. Az előcsarnokban a vendégeknek 2 decis dobozos kakaót és tejet osztogattak egy szórólap kíséretében. A szórólapból megtudhattuk, hogy az X vállalkozás páratlan lehetőséget kínál az iskoláknak akciójával: a 3 hónapig is elálló, higénikus tejesdobozokat egyszerű kiosztani a gyerekek között. Nem romlik meg, nem folyik szét, és mosogatni sem kell utána, minden gyerek maga tapossa laposra, mielőtt a szemétbe dobja.
Az akció akár iskolapéldája is lehetne az egyoldalú tájékoztatásnak. (Ingyen felajánljuk a PR-, reklám- és marketingtanfolyamok oktatóinak az ötletet!) Az alábbi apróságokat hallgatják el:
a tartós tej táplálkozásélettani hatása nem is hasonlítható a friss és savanyított tejtermékekéhez,
a doboz önköltsége jóval magasabb, mint a benne levő tejé,
a keletkező hatalmas mennyiségű szemét újrafeldolgozása megoldatlan, azaz a szeméthegyeket növeli.
Ha a dobozgyártás, a tejből kiirtott táplálkozásélettanilag fontos anyagok és a szemét okozta költségeket összeadnánk, abból tellene ösztönző mezőgazdasági termelői árakra és az iskolai konyhai személyzet tisztességes javadalmazására is (munkahelyteremtés!). Így friss tejet lehetne kannában szállítani az iskolákba, kiosztani poharakba, elmosogatni és másnap ugyanazokból a poharakból, cserekannákkal az egészet megismételni. Ehhez azonban egy az EU által is szorgalmazott újfajta közgazdasági szemléletre lenne szükség. Mi még nem tartunk ott.
Beliczay Erzsébet
|