Ránk is fér, hiszen fővárosunk még sűrűn lakott városainkat is legalább négyszer felülmúlja laksűrűségével, hiszen négyzetkilométerenként 4000 budapestinek kell lakást biztosítania. Ez önmagában is nagy baj, de ha a belvárosba megyünk, ott tíz-, húsz-, sőt negyvenszeres a zsúfoltság.

A budai hegyek tiszta levegője viszont kitűnő lehetőséget kínál, hogy legalább hetenként egyszer bebarangoljuk a kedves völgymedencékkel határolt dombokat.

Még kényelmes honfitársunk is könnyen elérheti a Moszkva térről induló busszal a szabadság-hegyi Normafát, ahonnan enyhén lejtős út vezet a központi helyet elfoglaló, 530 m magas János-hegyre.

A Magyar Egészségvédők Egyesülete (MEGVÉDSZ) tíz év óta, ha esik, ha fúj, hetenként három erdőjárást is szervez, lehet választani. Minden szombaton a Budakeszi Művelődési Házban találkozunk. Onnan indulunk a Budakeszi erdőbe gyalogolni, kocogni, futni. Vasárnap két csoport is indul: a sétálók és a túrázók.

Tíz év után már 1500 kirándulással bizonyíthatjuk — vagy még inkább jó egészségünk tanúsítja —, hogy az erdőjárás egészségvédő szerepe mással nem pótolható, kincset érő egészségvédő-életőrző érték. Ezt az is tanúsítja, hogy legidősebb erdőjáró társunk 90 éves születésnapját ünnepeltük ebben az évben.

A MEGVÉDSZ havonként hétvégi, 2-3 napos egészségtábort is rendez. Az év elején többször jártunk Parádon, nagyon kellemes és szerény költségű szállást találtunk, ahonnan csillagtúrákat szerveztünk a csodálatos mátrai erdőségekbe. Az első élvezetes látvány után azonban szomorúság érintette meg környezetvédő szívünket. A sűrű erdőben járva ugyanis sok kilométeren át csak fiatal fával találkoztunk. Több évtizedes vagy ennél öregebb csak a település központját övező parkokban akadt.

Mi történt a sok évtizedes fákkal? Aki kiirtotta, nyilván mossa a kezét. Darabszámra semmi sem változott, de egészségmegőrző és környezetvédő értéke ijesztően zuhant.

A szép, terebélyes fák — nagyobbrészt tölgyek — hihetetlen teljesítményre képesek. Egy nyolcvanéves fa 400 m 3 kiterjedésű lombkoronájától annyi oxigént kaphatunk, amely egy felnőtt embert egész éven keresztül ellát oxigénnel. Az ötvenéves tölgyfáé már csak 80 m 3 terjedelmű, ezért öt darab fa ér fel a kiirtott 80 éves értékével. Ez alapján elképzelhetjük, hogy a frissen ültetett facsemeték mily kevéssé pótolhatják az idős, tekintélyes fákat.

Hazánk területének mindössze 18%-a erdősített, így minden egyes fánkra gondosan kellene vigyáznunk. Ha erdőjárók vagyunk, mint a jó gazda, szemmel tarthatjuk nemzeti értékünket. Ha többen lennénk, jobban őrizhetnénk ezt a pótolhatatlan kincset, melyet a környezetpusztítók lelkiismeretlensége állandóan fenyeget.

A hegyen-völgyön barangolás az egész szervezetünket kitűnően edzi. Minden izmunkat, ízületünket fejleszti, hatékonyan előzi meg a szív- és érrendszeri betegségeket. Az esztétikai érzékre gyakorolt hatás mellett még a honismeret, a természetismeret fejlesztésére is lehetőség nyílik. Annyira jó sport, hogy még versenyzők számára is a legjobb kiegészítő tevékenységnek tekinthető.

Az erdőjáró tehát nemcsak a környezetvédelemre figyel, hanem egészségének megőrzése érdekében az egyik legjobb erősítő eljárást használja, ami Pápai Páriz közel 300 éves megállapítása szerint "olyan drágakő, amely minden földi kincs felett való".

Jó lenne közösen környezetvédő-erdőjáró találkozót szervezni, és ez a szép szavak után, ahogy Janus Pannonius mondaná, közös "szép tetteket" is eredményezhetne.

Dr. Nemessuri Judit és Mihály Magyar Egészségvédők Országos Szövetsége (MEGVÉDSZ)

1089 Budapest, Kálvária tér 21.

Telefon: 333-0763