kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Fenntartható turizmus

A turizmus kedvező hatásai mellett az utóbbi időszakban árnyoldalai is hangsúlyosan megjelentek. Ennek megváltoztatása egyaránt érdeke a turizmusnak és a környezetvédelemnek. Az alábbiakban betekintést nyerünk a turizmus történetébe, mérlegeljük előnyös és hátrányos oldalait, és megvizsgáljuk, milyen kiút lehetséges a buktatókból.
Régi korok vándorai
Az ókorban, a Földközi-tenger vidékén a turizmus a kultúrával együtt született és fejlődött. A Római Birodalomban az utazás szokása olyan elterjedt volt, hogy az újkor sem tudta felülmúlni. A birodalomban elsősorban az előkelőbb réteg utazott: szentélyeket, fesztiválokat, barátokat vagy gyógyhelyeket látogattak meg. A gyakori utazásokhoz a birodalom kitűnő úthálózatot épített ki, melyek mentén fogadók várták az úton levőket. A szálláshely-lehetőség bőséges volt: a kínálat a sátraktól az emeletes, központi fűtéses palotákig terjedt, amiket már kétezer évvel ezelőtt idegenvezető könyvekben népszerűsítettek.
A görögöknél a szegényebb rétegek számára is kínálkozott utazási lehetőség: az egész országot bejárva hírnökök csábították az embereket az olimpiai játékok megtekintésére. Ténykedésüket az idegenforgalmi reklám ősének is tekinthetjük.

A középkor társadalmában csak a földesurak engedhették meg maguknak, hogy utazzanak, amikor nemesi gyűlésekre, vendégségbe, nyári pihenőhelyekre mentek. A jobbágyok legfeljebb a szomszéd településeken megrendezett vásárba mentek át, ily módon "láttak világot".
A 16. században, az újkori Angliában erősödött fel újból a turizmus, mely rendszerint gyógyfürdőkre vagy tengerparti fürdőhelyekre irányult. A 17. század elejére népszerűvé vált a "Grand tour" (nagy utazás), az Európa kulturális központjait magában foglaló körutazás, ami továbbra is az előkelők kiváltsága volt. Eleinte, I. Erzsébet korában annak a fiatal nemesnek, aki udvari állást szeretett volna betölteni, ildomos volt tanulmányait egy hosszabb lélegzetvételű — hároméves — európai körutazással kiegészíteni. A 18. századi, akkor 6,5 milliónyi angol lakosság 0,2-0,3 százaléka, 15-20 ezer fiatal utazott Európába. Úgy tartották, hogy egy úriember neveléséhez az európai körutazás is hozzátartozik. Később az alacsonyabb szintű társadalmi rétegek és más nemzetek (pl. az amerikaiak) is átvették ezt a szokást, de tanulás helyett szórakozás céljából utaztak, és csupán pár hónapra.
Az iparosodás a közlekedési eszközök fejlődésével, valamint az étkezési, szórakozási, vásárlási és szálláslehetőségek kibővülésével járt. A tárgyi feltételek fejlődését társadalmi változások is kísérték: csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma, és nőtt a városi ipari munkásság, valamint a szolgáltatószférában dolgozók száma, akiknek volt idejük, pénzük és lehetőségük az utazásra. Ezt ismerte fel 1841-ben Thomas Cook, amikor 570 főnek 1 shillinges részvételi díj fejében kirándulást szervezett két angliai város között. A múlt század végére Angliában kialakult a tömegesebb belföldi turizmus, ami elsősorban a hazai tengerpartra irányult, egy szűkebb réteg számára pedig külföldre.
A 20. század turizmusának irányát egyértelműen a közlekedési eszközök robbanásszerű fejlődése határozta meg. A személygépkocsi és a repülőgép elterjedéséből adódóan a század derekára megváltoztak a turisták utazási szokásai. A személygépkocsi háttérbe szorította a vonatot, a repülőgép pedig a hajót. Hozzájárult a turizmus robbanásszerű elterjedéséhez az is, hogy 1937-ben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet indítványára 20 ország törvénybe vette a fizetett szabadság jogát, így széles tömegek rendelkeztek szabadidővel, amit gyakran utazásra használtak fel.
A turizmus a 80-as évek végére, a 90-es évek elejére az elmúlt évtizedek rohamos fejlődésének köszönhetően a világgazdaság egyik vezető ágává vált. Éves forgalma a gépkocsigyártással, olajiparral, elektronikával vetekszik az első helyért.
A turizmus környezeti hatásai
Sokan pályáznak a turizmusból eredő bevételekre, s reménykednek, hogy fellendíti településüket. Kétségtelen, hogy a turizmusnak lehetnek pozitív vonásai, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a negatív vonásokat, amelyek tömeges turizmus esetén többnyire erősebbek a pozitívaknál.
Hogy miben segíthet a turizmus? A turisták megjelenése anyagilag és kulturálisan fellendítheti a túlságosan is háttérbe szoruló településeket. Beindul a kereskedelem és a vendéglátás, felszöknek az ingatlanok árai, szaporodnak a munkalehetőségek, lesz pénz a településfejlesztésre, kifizetődőbbé válhat a tömegközlekedés (lásd márciusi számunkban a vasúti turizmusról szóló cikkünket).
Sokszor a természeti értékeket azzal az indokkal lehet megvédeni, hogy turisztikai látványosságot jelentenek, így egy eszmei értéket anyagi értékként beállítva könnyebb elfogadtatni egy pénzorientált társadalommal.
A tömeges turizmus viszont sokféle környezeti és társadalmi kárt rejt magában. Sokszor a természeti értékek megóvása helyett pont azok kirablását tapasztaljuk, a település fellendítésének szándéka a régi jellegzetességek eltűnését, környezetszennyezést és prostitúciót von maga után.
Utazások és füstölgések
Az iparosodás kezdetéig a turizmusból eredő közlekedés nem jelentett különösebb gondot a környezet számára, hiszen a kis számú és többségében rövid utazás környezetbarát eszközökkel bonyolódott le: lovak húzta postakocsikkal, ökrösszekerekkel, tevekaravánokkal, vitorlás hajóval és hasonlókkal. (Bár egyes tengerparti országokban, pl. Görögországban, már az ókorban is súlyos eróziót okozott, hogy a vitorlás hajók építése során rengeteg fát vágtak ki — a környezetkárosítás nem a mi korunk vívmánya, mi csupán tökélyre vittük —, de ez nem írható elsősorban a turizmus számlájára, hiszen a halászat, a kereskedelem és a hadviselés volt a hajózás fő oka.)
A gondok az ipari forradalommal kezdődtek, amikor szinte egyik napról a másikra terjedtek el tömegesen a különféle gőzzel, illetve benzinnel működő közlekedési eszközök.
Valamikor a vonatot környezetszennyező utazási lehetőségnek tartották, de a személyautózás és a repülőzés elterjedésével — és a technikai feltételek javulásával — még mindig az egyik legkörnyezetbarátabbnak számít. Sajnos, ma a turisták többnyire a környezetszennyezőbb közlekedési eszközöket veszik igénybe. Becslések szerint világszerte személygépkocsival utazik a turisták kb. 60%-a, repülővel 20%-uk, autóbusszal 15%-uk, míg a vonatot csupán 5%-uk veszi igénybe.
Tömegturizmus és tömegszemét
A közlekedésből adódó szennyezés mellett még nagyon sokféleképpen terheli a környezetet a tömeges turizmus. Szembetűnő, hogy a nem környezettudatos turisták után hagyott terep sokszor szemétdombbá válik. Az eldobált papírhulladék inkább csak csúnya, mint ártalmas, a le nem bomló üdítősdobozok és pillepalackok már kellemetlenebbek, s mindig akad néhány lemerült ceruzaelem, egy csöpögő olajtartály, ami komoly károkat okozhat a természetben.
A városokban is gyakran kerül a kukák mellé a szemét, de ami a helyére kerül, az is újabb gondokat okoz, hiszen a hulladék elhelyezési gondja immár országos. Manapság egyre több szemetet vásárolunk meg az élelemmel, fogyasztási cikkekkel, s ez a turistákra fokozottan érvényes, hiszen utazás közben hajlamosak egyszer használatos borotvát és papírpelenkát használni, előre felvágott és csomagolt élelmiszereket venni.
A szilárd hulladék mellett jelentősen megnő a szennyvízmennyiség is, ami a természetes vizek elszennyezéséhez vezet, aminek nem csak a megnövekedett létszám az oka, hanem a pazarló vízfogyasztási szokások is.
A turisták közvetlenül is szennyezik a vizet, például a napolaj használatával. Sokan nem is sejtik, hogy az a kis olajmennyiség is — ami persze beszorzódik a hasonlóan cselekedők számával — milyen károkat okozhat a természetes vizekben, ha olajosan megyünk fürdeni. A motorcsónakosok nem csupán a nyaralótársaik pihenését keserítik meg zajukkal, hanem szintén számottevően szennyezik a vizeket. Vannak, akik motorcsónakuk vagy autójuk fáradt olaját is kiengedik a természetes vizekbe, aminek beláthatatlan következményei lesznek.
Szállodai szokások
A magas szintű ellátás és a pazarlás sajnos szinonimaszámba mennek a szállodai szótárakban. Az elitebb szállodákban naponta cserélik a vendégek törülközőit, ami rengeteg energiát és vizet igényel, és szintén hatalmas mennyiségű szennyvizet termel. Akár akarja, akár nem, kis szappanok tömegét kapja a vendég, s a reggelihez a vajat, a lekvárt, a mézet, a kávétejszínt pici, eldobható műanyag tégelyben adják. Ez pedig a szállodának sem éri meg, hiszen a nagyobb kiszerelésen 30-50 százalékot takaríthatna meg, s hogy melyik az esztétikusabb, azon is lehetne vitatkozni. Rengeteg fémdobozos üdítő és sör fogy. Egy torontói 70 szobás szállodában egy év alatt összesen 21 ezer üdítőitalos dobozt és 37 ezer sörösdobozt, valamint egyszer használatos sörösüveget gyűjtöttek össze. A mosdókban egyre gyakoribb a papírtörülköző használata, ami a papírfelhasználást lényegesen növeli.
Rengeteg hulladék termelődik egy szállodában — Salzburgban például egy ötcsillagos, 220 ágyas, 65%-os kihasználtságú szálloda éves hulladéktermelése kb. száz tonna —, s ennek nagy része könnyen szétválasztható és újrahasznosítató lenne, de sajnos, erre kevés a jó példa. A hulladék 40-50 százaléka szerves, legalább ezt jó lenne komposztálni.
Szórakozás
A turisták, nyaralók szórakozási szokásai sokszor szintén komoly környezetszennyezési és társadalmi károkkal járhatnak. Ilyen a már előbb is említett zajos és vízszennyező motorcsónakozás, ilyen a sörösdobozok szétdobálása, az állandóan szóló gépzene a strandokon, ami elzavarja a vízimadarakat. Ahol megjelennek a turisták, megjelennek az őket kiszolgáló bódék is, dobozos italokkal, műanyag poharakkal, különféle fölösleges, később valószínűleg kidobásra kerülő tárgyakkal, jól tudva, hogy nyaraláskor az emberek vásárlókedve növekszik. Megjelennek a gyorséttermek is, és egyre többen igyekeznek elhitetni a szabadságukat töltőkkel, hogy csak úgy érezhetik magukat igazán jól, ha igénybe veszik szolgáltatásukat. A csendes vízpartok, a tájjellegű éttermek, a helyi sajátosságok lassanként letűnnek a színről. A régi mesterek fiai és leányai elmennek a szolgáltatószférába, hogy a turisták igényei szerint formálják át jelenüket és múltjukat.
Öngyilkos iparág
A turistákat mindig valami egyéni érték vonzza egy adott helyre: természeti ritkaságok, műemlékek, helyi jellegzetességek stb. A tömeges turizmus ezeket az értékeket óhatatlanul is tönkreteszi. A ritka növények eltünedeznek, az állatok elvándorolnak, a barlangok cseppkövei megsérülnek, a természetes vizek beszennyeződnek, megszűnik a csend és a nyugalom, a műemlékek hangulatát árusok bódéi zavarják meg, a régi mesterségek, népviseletek eltűnnek, s mindenhol megjelennek az egyen-gyorséttermek és az egyenszemét. Ma már a Niagara-vízesést mindenfelől beton veszi körül, este különféle színekben pompázik, s a turisták liften juthatnak le a vízesés mögé. Ez a fogyasztói társadalom turistáinak talán tetszik, de az bizonyára senkinek sincs ínyére, hogy a Balaton és különféle népszerű tengerpartok vize úgy elszennyeződik, hogy veszélyessé válik bennük a fürdőzés. Ennek egyik legfőbb oka a szállodák pazarlása és környezetszennyezése. A tunéziai Tozner oázis két szállodájában a turisták rendelkezésére napi 600 liter víz áll, amely elfogyasztásának következményeként vészesen csökken a talaj vízszintje, és elapadnak a természetes vízforrások.
Fenntartható turizmus
Vannak, akik azt állítják, hogy miképpen környezetbarát benzinkút nincs, ugyanúgy környezetbarát szálloda sincs, csupán környezetet kevésbé szennyező. Mindezek ellenére egyre határozottabbá válik annak a szükségessége, hogy mind a turisták, mind a helyi lakosok érdekében a turizmus, és ezen belül a szállodaipar keresse a harmóniát a környezettel. Ehhez természetesen szigorú szabályozás is szükséges, de emellett lassan kialakul egy önszabályozó rendszer is, hiszen vannak már olyan turisták, akik előnyben részesítik azokat a szállodákat, amelyek adnak a környezetvédelemre, és azokat az utazási módokat, amelyek kevésbé környezetszennyezők.
A 80-as évek közepétől kezdték felismerni a turisztikai szakemberek, hogy a globális problémák megoldásához a turizmusnak is meg kell változnia. Az egyre erősebb WTO-kezdeményezések a bizonyítékai a szemléletváltozásnak: 1982-ben az UNEP (United Nations Environment Programme — Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja) és a WTO (World Tourist Organization — Idegenforgalmi Világszervezet) együtt sürgették a turizmus és környezet összehangolt fejlesztését, 1983-as konferenciájukon pedig a nemzeti és regionális turizmustervezést mint a természet- és környezetvédelem egyik fontos elemét hangsúlyozták. Egy 1985-ben kiadott WTO-közlemény kimondta, hogy az emberiség örökségének számít a turizmus környezete, amely természeti, társadalmi és kulturális környezetet is jelent egyben.

1990-ben a turizmus szektor elfogadja az 1984-es Brundtland-féle ENSZ-jelentést, amely a fenntartható fejlődés elveire helyezi a hangsúlyt. A turizmus szektor hasonló jelentése 1990-ben született meg Vancouverben a Globe '90 konferencián, itt értelmezték először a fenntartható turizmus fogalmát. A fenntartható turizmus elméletét a Tourism in the year 2100 (Turizmus 2100-ban) elnevezésű WTO-kiadvány így magyarázza: "Az ellenőrzött keretek között tartható turizmus kielégíti a jelenkor turistáinak és fogadóhelyeinek igényeit, de mindeközben megőrzi a jövő neemzedékek számára a már meglévő lehetőségeket, illetve bővíteni próbálja azok körét. A turizmusnak ez a formája egy fejlődési folyamat eredménye, mely az erőforrásokat irányított módon úgy használja fel a gazdasági, szociális és esztétikai igények kielégítésére, hogy eközben a kulturális értékek teljessége, az alapvető gazdasági-ökológiai folyamatok, a biológiai sokféleség és a földi élet fenntartásához szükséges rendszerek nem sérülnek."
1995-ben 40 ország képviseletével Lanzarote szigetén rendezték meg a Fenntartható Turizmus I. Világkonferenciáját. A konferencia végén a szakemberek egyetértettek abban, hogy a fenntarthatóság elveit az Egyesült Nemzeteken belül "törvényi" erőre kellene emelni a remény fennmaradásának érdekében.



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.