Hosszas vajúdás után, június 24-én elfogadta az Országgyűlés a gazdasági reklámtevékenységet szabályozó törvényt. A reklámszakma örül, sikeresen lobbyztak, a törvény gyengébb lett, mint az eredeti tervezet volt.

Azután lett ilyen, hogy több mint 100 módosító indítvány a szigorítást szerette volna. (Természetesen bőven voltak enyhítő javaslatok is.) Sok korlátozást a bizottságok is támogattak — hiába, mert végül az Országgyűlés elvetette őket. Nem egy esetben úgy, hogy olyan képviselő szavazott a módosítás ellen, aki a bizottságban mellette érvelt. Ki érti ezt? Mint ahogy azt sem könnyű felfogni, hogy egy olyan módosítás — az alkohol és a cigaretta ingyenes mintaadásáról —, amit a bizottságok mind elvetettek, a minisztérium (mint előterjesztő) sem támogat, a szavazáskor mégis átmegy. Lehet tehát ingyen szórni az ilyesmit, csak az osztogató jó érzésén múlik, hogy az óvodásokat kihagyja-e, vagy nem.

A reklámszakma szerint minden aggodalmunkra gyógyír az önszabályozás. Eddig is láttuk már néhány gyöngyszemét működésének, gondolom, ezután is fogjuk még.

Törvénytisztelő állampolgárként nem alkalmazom — de nagyon is megértem — azt a módszert, amikor valaki az utcai plakátokat némi kiegészítéssel látja el. A dohányreklámokat például a Rák! felirattal.

Az embergyerek születése után még sokáig gondoskodásra szorul. Mindannyian tudjuk, hogy ez szellemi, lelki táplálékot ugyanúgy jelent, mint fizikai táplálást. Ahogy az ennivalót sem öntjük válogatás nélkül eléjük, úgy az információval sem tehetjük azt. Egy anekdota szerint, az apa és két fia előadást hallgat a csillagászatról. Hazafelé menet azt mondja a nagyobbik fiú: nagyon érdekes volt az előadás, sok újat hallottam, sokat tanultam. Mire az apa — magában — rettentően unalmas volt, nem mondott semmi olyat, amit ne tudtam volna korábban. Végül a kisfiú: borzasztó volt az előadás, alig vártam, hogy vége legyen — nem értettem belőle egy kukkot sem.

Abban mindannyian egyetértünk, hogy a csillagászati szakirodalomban a kisebbik fiú nem fog tudni önállóan elmélyülni. Ha mégis rákényszerítenénk, abból nem sok jó sülne ki. Esetleg örökre megutálná — nem csak a csillagászatot...

Ha nem leszünk észnél, szülők, tanárok, felnőttek, valahogy így járhatunk, hiszen az iskolán belüli reklámot nem szabályozza semmi, csak a józan ész. Legyen belőle elég!