A régi időkben a bolti szaloncukorhoz csak a jómódú polgárság jutott hozzá, de ükmamáink, nagymamáink nagyon ügyesen maguk is el tudták készíteni a szaloncukrot. Ezt a hagyományt mi is feleleveníthetjük, így nem csupán olcsó és adalékanyag-mentes édességhez jutunk, hanem a család is jól szórakozik közben, különösen ahol gyerekek vannak. A magunk gyártotta szaloncukor nem papírpazarló, ha az év folyamán összegyűjtött színes és fehér csomagolópapírokat használjuk fel hozzá. (Ezeket a papírokat az ajándékok csomagolásához is felhasználhatjuk.)

Íme a recept.

Hozzávalók:

1 kg (barna)cukor

3 dl víz

ízesítők: darált dió, mogyoró, kókusz, marcipán stb.

A cukrot és a vizet addig főzzük, míg szálasodni kezd. Vékony drótból gyűrűt hajlítunk, belemártjuk a masszába, és próbáljunk meg buborékot fújni, mintha szappanbuborékot fújnánk. Akkor megfelelő az állaga, ha ez sikerül. Öntsük a masszát vízzel kiöblített porcelán tálba, szórjunk a tetejére is egy kis vizet, és tegyük hideg helyre. Amikor kihűlt, addig keverjük fakanállal, amíg hófehér pép nem lesz. Annyi felé osszuk, ahány féle cukot akarunk készíteni. Keverjük bele az ízesítőt. Kicsit melegítsük fel, hogy jól kenhető legyen, azután simítsuk. hideg tálcára 1,5-2 cm vastagon. Ha megdermed és vágható lesz, vizes késsel vágjuk kis téglalap formákra. A selyempapírt és a csomagolót méretre vágjuk, és máris hozzáláthatunk a csomagoláshoz.

Elgondolkodtató, hogy régen a fa alatt nem a távoli országokból származó narancs, banán, datolya díszelgett, hanem szép hazai piros alma, aszalt szilva és dió. Ezeket sokszor a fára is felkötötték, szép és természetes karácsonyfadísszé váltak. Elevenítsük fel ezeket a régi szép szokásokat! Mindezekhez sok örömöt és jó étvágyat kívánunk!

Gera Ildikó