Bizonyára emlékeznek az olvasók a Greenpeace 1995-ös kampányára a Shell bezárásra ítélt "Brent Spar" olajfúrótornyával kapcsolatban. A Shell a tornyot a tengerbe akarta süllyeszteni, a környezetvédők azonban ragaszkodtak a jóval költségesebb, szárazföldön történő megsemmisítéshez, mivel azt állították, hogy a torony még mindig olyan mennyiségű vegyi anyagot tartalmaz, amely hosszú időre elszennyezné a tengert. Néhányan a tiltakozók közül középkori módszerekkel kikötötték magukat a torony pereméhez, amire a tulajdonosok modern vízágyúkkal válaszoltak. Két évi vita után sikerült optimális megoldást találni. A szerkezetet Norvégiában egy kikötő bővítésénél fogják hasznosítani. (Megjegyezzük, hogy a norvégiai lehetőség csak nemrég állt elő, ezért is nem szerepelt az eredeti alternatívák között.)

Mióta olvastam ezt a cikket, megnyugodtam egy kicsit. Eddig ugyanis állandóan törtem a fejem, mit is fogunk csinálni később a városainkban sáska módra elszaporodó benzinkutakkal. Most, hogy ez az ügy is ilyen szép békésen megoldódott, remény van arra, hogy majd azokkal is csak fogunk tudni kezdeni valamit. Azt a néhány évtized kellemetlenséget pedig akár guggolva is kibírjuk.