Fülöp Sándor: Nagyon ritkán van arra lehetőség, hogy a büntetőjog eszközét sikeresen használhassuk. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy a hatóság nem érzi, hogy a környezet elleni bűncselekményeknek komoly súlyuk lenne. Kiváló példa erre, hogy Ózdon több tucat olyan esetet tártak fel a helyi környezetvédők, amikor a város környéki erdők sorozatos falopásait megpróbálta elkenni a rendőrség, és az ügyészség ebben partnere volt, osztotta az álláspontját, hogy ezek az esetek nem a büntetőeljárásra tartoznak. Az ilyen "csipcsup" ügyeket, valamint a "fehérgalléros" bűnözést — a környezetkárosítás komolyabb esetei is ide tartoznak — nem nagy aktivitással üldözi a büntetőjog és ez a bűnüldözőszervezet. Nagyon kevés ilyen büntetőeljárás indul, és ami mégis eljut a bíróságig, csekély pénzbüntetéssel zárul. Ezzel szemben Nyugaton, például az Egyesült Államokban évente több száz esetben szabnak ki szabadságvesztést.

Bencze László: A törvény szubjektív megfogalmazása lényegesen megnehezíti a környezetvédelmi bűnözés szankcionálását. Jellemző példája ennek a dorogi veszélyeshulladék-égető, ahol a kibocsátási értékek meghaladták a határértékeket. A lakossági panaszokra építve a Dorogi Környezetvédelmi Egyesület feljelentést tett a környezetkárosítás miatt. A rendőrség szakértőként kirendelte a Környezetvédelmi Felügyelőséget, amely úgy ítélte meg, nem történt nagy jelentőségű környezetszennyezés, erre rendőrség megszüntette az eljárást. A szakértő szubjektív véleményén múlik az eljárás kimenetele.

Lélegzet: Mit mond a Btk. a környezetkárosító bűncselekményekről?

Fülöp Sándor: A környezetkárosítás és a természetkárosítás 1978 óta szerepelt a Btk.-ban, de azok abszolút használhatatlanok voltak. Évek teltek el, hogy egyetlen gyakorlati eset sem volt, ugyanis nemcsak a környezetre veszélyes magatartást kívánta meg, hanem valaki vagy valami közvetlen és nagymértékű károsítását is, amit rendkívül nehéz volt bizonyítani. A levegőszennyezés és a vízszennyezés eleve kiesett, mert szinte lehetetlen lett volna bizonyítani az okozati összefüggést. A mostani, tavaly bevezetett Btk.-módosítás a környezeti károkozást már körültekintőbben osztályozza. Itt már a veszélyeztető magatartások is alkalmasak a bűncselekmény megállapítására. Egy a teljesen új paragrafussal a környezetre veszélyes hulladékokkal kapcsolatos visszaéléseket, vagyis a legveszélyesebb környezetszennyező magatartást már külön is szankcionálják. De nem látjuk még, hogy mindez segít-e a joggyakorlat megizmosodásában vagy sem. Az az alapos gyanúnk, hogy nem igazán, mert túl bonyolult a szöveg, túl sok ellentmondást tartalmaz ahhoz, hogy a jogalkalmazó szívesen nyúljon hozzá.

Bencze László: Emellett a büntetőbírák félnek attól, hogy az ilyen rendkívül bonyolult ügyekben a természettudományos tényeket elbírálják, és ezért bizonytalanok. Egy jogállamban fontos, hogy az ítéletek pontosan tisztázott tényállásokon nyugodjanak, ugyanakkor az nagy baj, ha pusztán az ügyek bonyolultsága gátolja a jogos felelősségrevonást.

Lélegzet: Hogyan lehetne javítani ezen a helyzeten?

Bencze László: A megoldást a pontosabb megfogalmazás jelenthetné: vissza kellene hivatkozni már meglévő dokumentumokra, vagy kellene egy szakvéleményekre alapozott legfelsőbb bírósági állásfoglalás.

Fülöp Sándor: Ennek érdekében az Országos Környezetvédelmi Tanács megbízta az EMLÁ-t, hogy forduljunk a Legfelsőbb Bírósághoz, illetőleg az Igazságügyi Minisztériumhoz jogszabály-értelmezés, illetve jogszabály-módosítás végett, ami egy picit segíthetne a gyakorlaton. Folyamatban vannak ezek az ügyek, mindkét helyről biztató válaszokat kapott az OKT.

Lélegzet: Vannak-e konkrét javaslatok a jogszabály-módosításra?

Fülöp Sándor: Az OKT részletes javaslatot dolgozott ki ezzel kapcsolatban, amelyből egy nagyon fontos gondolatot szeretnék kiemelni. A Környezetvédelmi Tanács szerint lehetővé kellene tenni, hogy a környezeti károk esetében is alkalmazzák azt az eljárást, ami néhány más területen már szerepel a gyakorlatban: a büntethetőséget kizárja, ha az illető a büntetőjogi eljárás befejezéséig eleget tesz a kötelezettségének. A környezetkárosítónak meg kellene adni a lehetőséget, hogy a büntetőeljárás végéig hozza helyre a kárt, amit okozott. Bizonyos esetekben ez lehetséges, s ez az eljárás sokkal inkább a környezet megóvását szolgálná, mint a bírságolások.