— Mi nehezíti a környezeti jogrendszer érvényre juttatását?

— Többek között a környezetvédelmi jogrendszer a maga összetettségével és szabályozási módjával. Talán segít megérteni a nehézségeket, ha összehasonlítjuk ezt egy másik jogrendszerrel, például az építési joggal és annak közigazgatási gyakorlatával. Az építési engedélyezés több fázisból áll és direkt módon magával az engedéllyel szabályoz. Engedélyt kell kérnie az ügyfélnek a tervezéshez, a kivitelezéshez és a használatba vételhez. Az állam tehát azzal, hogy engedélyezési eljárásba kényszeríti az ügyfelet, három ponton tudja befolyásolni magát a természetbe történő beavatkozást. A környezetvédelmi jog ezzel ellentétben nem a hasonló típusú, többszintű engedélyezésre épít, hanem arra, hogy magas szintű jogszabályban megközelíti a szabályozandó tárgykört, így feltételezi az önkéntes jogkövetést is. A környezetvédelmi igazgatás személyi feltételrendszerét — és magát az eljárástechnikát is — úgy igazította, hogy ellenőrzésre koncentrál, s ha az ellenőrzés eredményeképpen és az önkéntes jogkövetés be nem tartása következtében valami hibát talált, akkor szankcionál. Hangsúlyozni kell tehát, hogy ennek következtében az ellenőrzés átlagosan mintegy negyven százalékát teszi ki a környezetvédelmi eljárásoknak.

— Miért alakult ki ez a helyzet?

— 1990-ig a magyar állami vállalatok jelentkeztek úgy, mint szennyezők, amely szennyezőket a magyar államnak kellett ellenőrizni a magyar közigazgatási rendszeren keresztül. Nyilvánvaló, hogy többek között ezért alakult ki ez az önkéntes jogkövetést feltételező rendszer.

— Milyen szankciók jöhetnek szóba ennek a kérdéskörnek a kapcsán?

— A szankció lehet államigazgatási, szabálysértési, büntetőjogi és polgárjogi. A gazdasági életben az igazgatás a szankciót pozitív vagy negatív értelemben alkalmazza. Pozitív esetről akkor beszélünk, amikor az állam támogatásban részesít egy környezetbarát beruházást. Negatív eset a bűncselekmény, amely a büntetőjogban lehet bűntett vagy vétség. A szabálysértés ezeknél kisebb mértékben jelent veszélyt a társadalomra. Ha úgy tetszik, megfogalmazhatunk egy újabb kategóriát is: a társadalom elvárás rendszerét.

—A bűncselekményre vonatkozóan hallhatnánk egy példát?

— Bűncselekmény az — anélkül, hogy tételesen citálnánk a jogszabályt —, amikor a környezetbe olyan mértékben avatkoznak be, hogy utána nem lehet az eredeti állapotot visszaállítani, vagy csak jelentős beavatkozással. Például volt egy eset a Felső-Tiszavidéken, ahol engedély nélküli homokkitermelést hajtottak végre nagy mennyiségben, s ezáltal jelentős mértékben megváltoztatták a meder alakját. A fő kérdés ebben az esetben az, hogy képes-e a természet önmagában visszaállítani az eredeti állapotot, vagy sem. Ha nem, a bűncselekmény törvényi tényállása megvalósult. Ugyanez igaz arra az esetre is, ha valaki a kötelezettsége megszegésével okozta a kárt.

— Mennyire vannak tisztában az emberek a környezetvédelmi előírásokkal?

— A környezetvédelmi jog alaptételként feltételezi, hogy minden ügyfél, illetve állampolgár ismeri a joganyagot. Ez az esetek többségében nem valósul meg, hiszen ha a környezetvédelmi joganyagot megjelentetjük a Magyar Közlönyben, az érintettek nem fogják még feltétlenül elolvasni azt, és ha a lehullott lombbal együtt elégetik a vegyszeres göngyöleget is, nem gondolják, hogy ez engedély nélküli égetés, és szabálysértésnek minősül. Ezért nehéz számonkérni az emberek ártó cselekedeteit.

— Nem lehetne valahogy a médiában jobban tudatosítani a jogszabályokat?

— A környezetvédelem valós kontrollja a nyilvánosság, és az összes közigazgatási ágazat közül talán a környezetvédelem az, ahol a leginkább jellemző kell hogy legyen az oda-vissza történő kommunikáció. Ez meg kellene hogy jelenjen a médiában és a társadalmi szervezetekkel való kapcsolattartásban, ami napjainkban fölfutó jelleget ölt.

— Mi teszi passzívvá, közömbössé az embereket, ha környezetkárosításról van szó?

— A tájékozatlanság. Az a földműves, aki úgy tanulta az apjától, hogy nem árt időnként felégetni a tarlót, nem fogja végiggondolni, hogy ezzel a légkört is szennyezi, hiszen az égetés során szén-dioxid, szén-monoxid is keletkezik, amely a magas légkörbe kerülve növeli az üvegház-hatást. Egy másik példa: nyáron a Duna áradása során sokszor lementem a partra, és megkérdeztem a horgászoktól, megeszik-e a halat, amit fognak. "Igen, — mondták —, és nincs semmi bajunk." Egy magas árvízi hullám során a víz elönti az árteret, és bemossa az ártéren lévő szerves és szervetlen anyagokat. Felhívtam egy szakértő kollégát azzal kapcsolatban, hogy végezzünk-e egy célvizsgálatot ezzel összefüggésben, mire ő azt mondta, hogy ez szükségtelen, mivel biztosan javul a vízminőség, kisebb a koncentráció, hiszen nagy a vízhozam. Kiderült, hogy nem jó a megközelítés, mivel a koncentráció rosszabb volt, mint a kisvízi időszakban. Ha tehát nem tudja az állampolgár, hogy milyen a környezet állapota, ahol él, akkor igazában kérdezni sem tud. Álláspontom szerint nekünk nem csak az államigazgatási eljárás során kell az ügyfelet felvilágosítani jogairól, hanem minél többet kell tennünk az állampolgárok tájékozottságáért, minden más esetben is.

— Milyen a kapcsolódás a különféle szabálysértések és a környezetvédelem között?

— A vámszabálysértések gyenge, közepes és súlyos környezetvédelmi hatásúak lehetnek, attól függően, hogy mit "csempésznek be": veszélyes hulladékot vagy csak egy roncsautót. A köztisztasági szabálysértés egyértelműen jelentős hatású a környezet állapotára. A vízszennyezés, természetvédelmi szabálysértés, levegőtisztasági szabálysértés, a veszélyes hulladékkal kapcsolatos kötelezettség megszegése — ezek mind súlyos szabálysértések. Az elmúlt két-három évben megszaporodtak a fakivágásokkal kapcsolatos szabálysértések. Amikor valaki a kárpótlás kapcsán kapott egy fasort, az vagy megtartotta, vagy kivágta.

— Hogyan állapítják meg a környezetvédelmi szankció mértékét?

— Sajnos, a jogszabályunk nem differenciál eléggé. Például néhány liter fáradt olajat tartalmazó hordó kiborulása és 99 kg használt akkumulátor helytelen tárolása egyformán büntetendő, mert egy bírságkategóriába tartoznak.

— Milyen gyakoriak a környezetkárosítással kapcsolatos büntetőeljárások?

— Akár a bűntett, akár a vétség kapcsán beszélünk a büntetőeljárásról, rendkívül kevés, mintegy száz alatti a bírósági döntés. A törvény úgy fogalmaz: "... büntetendő, aki a környezetet vagy a környezet valamely elemét jelentős mértékben szennyezi...". Ezzel szakértők nélkül nehezen tud mit kezdeni a bíróság. A "jelentős mérték", "veszélyeztetés", "visszaállíthatatlan állapot" olyan fogalmak, amelyekkel igen nehéz egzakt módon megbirkózni. Sokszor a felelős személy megtalálása miatt marad el a per. Tettünk korábban feljelentést például egy galvanizáló telep vezetői ellen, mert a talajban nagy volt a nehézfémek koncentrációja. A szomszéd kertben kadmium tekintetében az egészségügyi határérték hatszázszorosát mértük a retekben. És mégsem lett belőle büntetőeljárás, mert a többszöri vezetőváltás miatt nem lehetett megtalálni azt az embert, akinek a nevéhez köthető a felelősség.

— Mi nehezíti még a munkát?

— További nehézségeket okoz a hatáskörök hatóságok közötti megosztottsága. Nézzük például a légszennyezést: ami kijön a kéményből, annak a hatósága az esetek jelentős részében a környezetvédelmi felügyelőség. Ha már száz méterre elmentünk, és ott már elkavarodott a füst, annak a hatósága a tisztiorvosi szolgálat. A városi légszennyezésben hatvan százalékkal esik latba az autók által okozott légszennyezés, ennek a hatósága a közlekedésfelügyelet. A magas légkörben elkeveredett szennyezés hatósága a meteorológiai szolgálat. Egy másik példa: a kommunális hulladék illegális lerakásának a hatósága az önkormányzat. Ha a kommunális hulladék veszélyes hulladékkal keveredik, a hatóság a környezetvédelmi felügyelőség. Látszik, hogy rendkívül szabdalt a hatóságok köre, ami lerontja a szankcionálás hatékonyságát. A közigazgatás korszerűsítése többek között azt célozná, hogy ezeket a párhuzamosságokat megszüntessük.

— Ön szerint mi segíthet a környezeti jogalkalmazás helyzetén?

— Ahol a magántulajdon már jellemző, a két szomszéd valós érdeke is, hogy vigyázzon magára, és figyeljen a szomszédra is. A magántulajdon megjelenése gyorsító hatással lehet a környezetvédelmi jog jövőbeni változására — nem beszélve az európai jogharmonizációról —, és ha valaki gazdaszemmel hajlandó majd nézni, hogy mi történik körülötte, és ha a másik is így gondolkodik, az lehet egy lépés előre a jog kikényszerítésében az önkéntes jogkövetés mellett.