Nagyon népszerűvé válnak a katasztrófafilmek. A Titanic igazi kasszasiker a mozikban, nemkülönben a Csillagközi invázió, amely egy másik bolygóról jött rovarok támadásáról szól.

Miért vonzódunk annyira a borzalmak iránt? Ez nem újkeletű, hiszen a világ népmeséi is hemzsegnek a boszorkányoktól, a sárkányoktól, a földönkívüli erőktől. A gyerekeknek szükségük van arra, hogy meg nem értett félelmeiket felszínre hozzák és legyőzzék őket. Erre jók a népmesék. Bizonyára a felnőtteknek is szükségük van erre valamilyen szinten, ezért néznek ők krimit és félelemkeltő fantasztikus filmeket. (Amelyek túlzott elszaporodása viszont szakemberek szerint ahelyett, hogy feloldaná a szorongást, újabb szorongást kelt, s ugyanakkor rossz mintát ad.)

Ezek a filmek valószínűleg rámutatnak arra is, hogy mitől félnek az emberek egy adott korban. A megszaporodott katasztrófafilmek például azt mutatják, hogy nagy a félelem az emberekben a globális méretű katasztrófákkal szemben. A filmeken rendszerint ezeket más bolygóról érkező, kiismerhetetlen, furcsa lények okozzák. Pszichológusok szerint viszont a szorongás valódi oka, amelyet feloldani lennének hivatottak ezek a filmek, nem más, mint a fenyegető globális katasztrófák.

Senki sem szeret túl sokat hallani ezekről a problémákról, mivel kicsúszott a megoldás kulcsa az egyes ember kezéből. Régebben, ha egy elharapódzó tarlótűz veszéllyel fenyegette a falut, a lakosok összefogtak, és egyesült erővel eloltották a tüzet. A globális problémák kapcsán viszont az egyén nagyon kicsinek érezheti magát. Tudjuk, hogy nagy baj van, de semmit sem tudunk tenni ellene. Ez nagyon kihat az emberek kedélyállapotára.

Az emberiség számára nagy lecke, tehetünk-e valamit például a globális felmelegedés ellen. Sokan tudják, milyen nagy veszélyt jelent ez a Föld összes lakójára, a pillanatnyi gazdasági haszon általában mégis előbbrevaló, kinek a megélhetés, kinek az extraprofit miatt.

A kiotói egyezmény, akármilyen kis mértékben is csökkenti az üvegház-gázok szaporodását a légkörben, egyféle szempontból nagyon előremutató: láthatóvá tette, hogy létezhet világszintű megállapodás a közös légkörünk védelmében. Az is világossá vált, hogy ez nagyon nehézkes, hiszen semelyik ország sem akar különféle kötelmeket vállalni magára, amelyek talán megakadályozhatják gazdasági fejlődését. Valójában azonban a széndioxid-kibocsátás korlátai sokszor épphogy nem gátló, hanem fejlesztő hatással lehetnek egy ország gazdaságára, hiszen ez ösztönözheti az energiatakarékos, korszerű termelési és fogyasztási módokra való átállást.

A légkör szempontjából nemigen van ideje fontolgatni az emberiségnek, akar-e ilyen egyezményeket, vagy nem. Reméljük, a kiotói egyezményt főpróbának tekinthetjük, s hamarosan olyan megegyezés követi, ahol a résztvevő országok vállalásai összhangban állnak majd a légkör veszélyeztetettségének mértékével.