— Még vitatott, hogy az eddig tapasztalt melegedés egyértelműen az üvegház-gázoknak tudható-e be, vagy vannak más okai, de az egyértelmű, hogy felszaporodásukkal egyidejűleg a Föld különböző térségeiben módosult az éghajlat. Ez azt jelenti, hogy a 10-20-30 éves átlagok módosultak, és ezen belül valószínűleg módosult az éghajlat változékonysága is, de erről kevesebbet tudunk. Gyakoribbá válhatnak a szélsőségek, de lehetséges, hogy más területeken épp az ellenkezője történik. Általában elfogadott az a nézet, hogy nem válik egyszerre a Föld minden pontján szélsőségesebbé az időjárás.

— Lehet-e valami köze az idei tél kimaradásának a globális felmelegedéshez?

— Ha a hosszú távú tendenciához próbáljuk kötni a mostani eseményt, az olyan, mintha a körtét az almával próbálnánk összekötni. Ez az egyedi esemény azonban beleillik abba a képbe, amit a globális felmelegedés kapcsán kiszámított helyi éghajlatváltozás takar. Ez a helyi változás arról szól, hogy a tél melegebbé válik, miközben csapadéktartalmuk alig változik, a nyári időszakot pedig ugyancsak melegedés jellemzi, de ez a csapadék érzékelhető csökkenésével és a napfénytartam növekedésével jár együtt. Tehát azt kell mondanom, hogy a tél melegedő állapotába beleillik ez a mostani év, de az összefüggés nem egyértelmű, hiszen a klímaváltozást úgy kell elképzelnünk, hogy a teljes eloszlás eltolódik egy picit, továbbá lehetséges, hogy a szóródottságát jellemző statisztikai paraméterek is módosulnak, de ezekről kevesebbet tudunk.

— Lehetséges-e, hogy az utóbbi hónapok éghajlati furcsaságai összefüggésben vannak az El Niño eseménnyel?

— A tudományos összesítések úgy fogalmaznak, hogy ha létezik is hatása az El-Niñonak a mérsékelt övön, az nagyon bonyolult és nem ismert, mivel a mérsékelt öv folyamatait alapvetően a mérsékelt öv cirkulációs viszonyai alakítják. Ezzel szemben áll az ELTE Meteorológiai Tanszék legújabb vizsgálatsorozata Bartholy Judit tanszékvezető egyetemi docens irányításával, mely szerint amikor El Niño esemény van, akkor az Atlanti-Európai térség cirkulációja statisztikailag érzékelhetően más, mint amikor nincs ilyen esemény. De hogy a magyarországi zavaros időjárás pontosan összekapcsolható-e az El Niñoval, vagy sem, azt nem tudhatjuk. Az El Niño mérsékelt övi hatásával kapcsolatban világszerte nagy a bizonytalanság. Ezt jól jellemzi, hogy úgy szeptember tájékán sokan arra tippeltek, hogy az El Niño nálunk rekord hideget fog okozni. Erre én a Meteorológiai Szolgálat hivatalos prognózisait mondtam cserébe, miszerint az átlagnál kicsit melegebb és szárazabb telünk lesz. Végül az előrejelzettnél sokkal melegebb és szárazabb lett a tél, de legalább az irányt sikerült eltalálnunk.

— Mennyire lehet előre jelezni az éghajlat változásait?

— 1920-as évek elején Richardson elvégeztetett több száz munkatársával egy nagyszabású számítási kísérletet, melyből azt a tanulságot vonta le, hogy a légkör olyan, hogy ha benne valahol egy kicsiny előre nem látható hullámzás keletkezik, akármi miatt, akár egy pillangó szárnycsapkodásától, már megváltozhat általa az időjárás menete. Milliárdszámra történnek ilyen apró események a légkörben. Ezeknek a zavaroknak egy kis hányada olyan, hogy az energiájuk továbbterjed, és újabb energiaátadásokat indít el, amelyeknek szintén egy kicsiny hányadából akkora légköri képződmény is kialakulhat, mint mondjuk egy zivatarfelhő. Természetesen ez a láncreakció az esetek kis részében indul csak be, a másik sok milliárd esetből nem lesz időjárásváltozás. De elég, ha néhány beindul, és olyan előrejelezhetetlen jelt vezet be a rendszerbe, amelytől egészen biztos, hogy akármennyire okosak vagyunk, akármekkora gépünk van, akármilyen sűrűn végezünk megfigyeléseket, nem tudunk abszolút tökéletes, hibát egyáltalán nem hordozó prognózist készíteni már néhány napra előre sem.

— Hosszú távon milyen következményei lehetnek itt, Magyarországon az üvegházgázok elszaporodásának?

— A mai közepes előrejelzések azt mondják, hogy körülbelül 0,2oC-ot melegszik a Föld évtizedenként a jövőben, tehát mondjuk 50 év alatt 1 fokot. Ez nem lenne veszélyes, a szobai hőmérőn épphogy le tudjuk olvasni ezt az 1 fok különbséget, viszont ennek az a kényelmetlen oldala, hogy a Föld különböző térségeiben eltérő változásokat okoz. A Föld átlaghőmérsékletében nem csekély ingadozásokkal, körülbelül száz év alatt történt egy fél fokos melegedés. Tapasztalataink alapján fél foknyi globális melegedéshez mintegy tíz százalékos csapadékcsökkenés tartozik a nyári félévben. Ez mintegy 30-40 mm. A 20-30 éves átlag mutat ennyit, és ezen belül nyilvánvalóan a száraz időszakok gyakorisága jelentősen megnő. A csapadék csökkenése, a hőmérséklet emelkedése és a napfénytartam körülbelül tíz százalékos megnövekedése hatására várhatóan az aszályok gyakorisága drasztikusan megnő, számításaink szerint 60%-kal fog növekedni. Ha folytatódik a melegedés és további 20-30 év alatt újabb fél fokot növekszik, akkor körülbelül egyenes vonalban tovább romlik a vízellátottság, egyenes vonalban nő a napfénytartam, de sajnos az aszály gyakoriság már nem egyenes vonalban nő, hanem halmozottan. Azért nem kell sivatagra vagy félsivatagra gondolni, csupán olyan éghajlatra, mint mondjuk most Várnában van. Ott is termelnek növényeket, ott is élnek emberek, tehát itt nem kell a természet teljes elpusztulásától tartani. De 1 fokig mindenképpen romlanak a feltételek, ami közepes becslések szerint 50 évig eltart. Vannak olyan számítások is, melyek szerint 0,35oC-ot is nőhet tíz év alatt a hőmérséklet. Ehhez képest lassúbb is lehet a melegedés, lehetséges, hogy a kevésbé érzékeny modelleknek lesz igazuk. Ezzel kapcsolatban legalább 20 komoly modell készült. Ha megyünk tovább a melegedés előrejelzésében, akkor a modellek tapasztalatai szerint valahol 2 fokos globális felmelegedés tájékán a hazai csapadék-ellátottság éves szinten vissza fog állni a mostani állapot közelébe. A Föld nagyobb részének rosszabb lenne, de nekünk a csapadék szempontjából az lesz a jó, ha minél melegebb lesz, csak ezt az egy fokos melegedést kellene nagyon gyorsan elkerülni.

— Mi ennek az oka?

— Lényegében három ok az, ami meghatározza a csapadékot ilyen éghajlati skálán. Az egyik a levegőben levő víz mennyisége. Ezt a melegedés segíti, javítja, mert több a párolgás, és a telítési küszöb is magasabbra jut a hőmérséklet emelkedésével. A másik a függőleges rétegződés, a labilitás. Hogyha labilis a rétegződés, vagyis alul sokkal melegebb van, mint fölül, az segíti a csapadékképződést, mert segíti a felszállást, és a felszállás nagyon gyors hőmérséklet-csökkenéssel jár, ami pedig nagyon gyorsan elviszi az adott vízmennyiséget a telítettség állapotába, amelynél az esők jelentkeznek. Tehát ez a két tényező kedvez a csapadék-ellátottságnak, és emiatt földi átlagban a melegedés csapadéknövekedéssel jár. Van sajnos egy harmadik tényező, amelyik ezek ellen dolgozik, és kezdetben ez a dominánsabb mérsékelt övön, nemcsak nálunk, hanem nagyon nagy kontinentális területeken. Ez pedig a cirkulációnak egy olyan jellegű átrendeződése, hogy a szubtrópusi területek anticiklonjai, amelyek fölnyúlnak hozzánk, valamint a mérsékelt övben keletkező anticiklonok gyakorisága megnő a csapadékot hozó ciklonokkal szemben. A három tényező birkózik, kezdetben a cirkuláció átrendeződése a domináns, a másik kettő viszont egyre erősebb, s egy idő után a csapadékosságot támogató két tényező jut túlsúlyba. Itt hozzá kell tennem, hogy a csapadékosság feljavulása elsősorban a téli időszakra vonatkozik. Vannak olyan modelleredmények, amelyek szerint nyáron még 4 fokos melegedésnél sem több a talaj a nedvességtartalma — amit a párolgás és csapadék egyensúlya vezérel —, mint ma.

— Mekkora kockázatai vannak a globális felmelegedésnek?

— A tengerpartokon, szigetországokon élők létét veszélyezteti a tengervíz emelkedése. Ez az emelkedés elérheti az 1 métert, de ennél sokkal nagyobb gátat kell építeni, mivel a szélnyomás okozta ingadozás gyakrabban hoz ennél sokkal nagyobb vizet. Megnövekszik a talajvíz, s a folyók torkolatánál a tenger sós vize bekerül a folyókba. Nem minden ország és nem minden gazdasági-társadalmi kultúra tud alkalmazkodni már egy ilyen 1-2oC-os változáshoz sem, hiszen ez átrendeződést igényel az erdőgazdálkodásban, a növénytermesztésben, az állatgazdálkodásban stb.

A változás üteme lóg ki az elmúlt tízezer év történetéből, nem a mértéke. Ekkora változás volt, de ilyen gyors változás nem volt az elmúlt tízezer évben. A mértéke akkor lesz kritikus, ha elér 4-5 fokot, mivel ezután nem tudjuk, mi történik. Lehetnek olyan katasztrófapontok, amelyek teljesen átrendezhetik a klímát. Két ilyet mondanék, amelyekről tudunk. A nyugat-antarktiszi jégszigetben van egy hatalmas jégtömb, amelyik a víz alatti részével érintkezik a kontinentális talapzattal. Ha ez a része megolvad, akkor a jégtömb elsodródik az egyenlítő irányába, és teljesen elolvad. Ez azt jelenti, hogy a mostani víz fölött lévő jégtömb rész a víz magasságát fogja emelni, számítások szerint 5-7 méterrel. A másik ilyen katasztrófaforrás lehet az óceáni szállítószalag legyengülése vagy esetleg más formájúra módosulása. Ezt a szállítószalagot három dimenzióban kell elképzelnünk, ahogy a kontinensek között kanyarog, és körülbelül ezer év alatt fordul meg benne a víz. Ez a folyamatot a koncentrációk közötti különbség és a hőmérsékletkülönbség táplálja. Mind a kétféle különbség csökken, gyengül a melegedési előrejelzés szerint. Ha nagyon elgyengül ez a különbség, akkor feltehetőleg leáll ez a cirkuláció. Ha leáll a cirkuláció, akkor egy nagyon fontos hőelosztó-szabályozó rendszer áll le. Vannak olyan paleoklíma ismeretek, az óceán fenekéről származóak, amelyek szerint volt idő a múltban, tízezer évnél mindenképpen régebben, amikor más volt ez a cirkuláció, mint most. Ezekben az időkben rettenetesen ingadozott a Föld éghajlata, oly módon, hogy egy nagyságrenddel gyorsabb változást produkált mindkét irányban, mint amilyen az előrejelzett két tized fokos évtizedenkénti melegedés. Vannak kutatók — Magyarországon például Czelnai Rudolf akadémikus, a téma szakértője —, akik azt mondják, hogy lehetséges, hogy elkezdődik egy melegedés, amelyik vagy rettentően felgyorsul a természetes szabályozórendszer leállása miatt, vagy éppen ellentétébe fordul, és sokkal hidegebb lesz, majd aztán megint melegebb lesz, vagyis pár évtized alatt össze-vissza ugrál az éghajlat. Lehet, hogy nem is az a legfőbb kockázat, hogy melegszünk egy kicsit, mert lehet, hogy azt meg lehet fékezni, és lehet alkalmazkodni hozzá a Föld egy részén, hanem hogy egy előrejelezhetlen éghajlat lesz, amelyhez nem lehet alkalmazkodni. Szeretném azonban megjegyezni, hogy míg ez utóbbi ingás bekövetkezése hipotézis, addig a globális előrejelzésekre alapuló adatok több száz kutató nemzetközileg egyeztetett véleményén alapulnak. Mégis, fennáll annak is a veszélye, hogy ez a hipotézis bekövetkezik. Épp ezért nem tanácsos kipróbálni, hogy hol húzódnak azok a határok, amelyeken túl az éghajlat kibillenhet jelenlegi egyensúlyából. Az ilyen veszélyek elkerülése érdekében minél hamarabb korlátozni kellene az üvegház-gázok kibocsátását.