Sokáig nem volt tisztában a közvélemény azzal, hogy a század egyik legszennyezőbb találmánya a repülőgép. Először csak a zöld újságok, mára már a nyugati napilapok is tele vannak adatokkal arról, hogy milyen óriási károkat okoz a repülés mind helyi szinten, mind a globális éghajlatváltozás szempontjából. Kiszámították, hogy ha valaki csak évente egyszer is hosszabb tengeren túli repülésre megy, azzal annyi szennyezést okoz, mint egy éves mérsékelt autóhasználattal.

Ha mindez igaz, hogyan lehet az, hogy ma egy kis odafigyeléssel, az időpont helyes megválasztásával olcsóbban juthatunk el Amszterdamba repülőgépen, mint vonaton? Miért van az, hogy egyes multinacionális cégek magyar képviselői havonta esetleg többször is megteszik a számukra bizonyára már rendkívül terhessé vált utat az óceán felett távoli földrészekre egy-egy félnapos tárgyalás kedvéért? Hogyan lehet az, hogy egy középiskolai tanár vagy jól képzett szakmunkás is nyugaton legalább egyszer egy évben a tengeren túlra viszi családját üdülni?

A válasz egyszerű. Az ötvenes években kötött nemzetközi megállapodás alapján a légiközlekedésért nem kell adót fizetni. (Csak a jéghegy csúcsa a mindenki által ismert repülőtéri adókedvezmény italra, csokoládéra stb.) Most, hogy az éghajlatváltozás már a politikusokat is kezdi kissé nyugtalanítani, várható, hogy a "szennyező fizessen" elv itt is jobban fog érvényesülni.