kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A Dunaszauruszról - dióhéjban

Előzmények
1958-ban a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányai megállapodtak a visegrád-nagymarosi vízerőmű felépítéséről és egy Pozsony alatti oldalcsatornás vízerőmű tervezéséről. A beruházás terve azonban gazdaságtalannak bizonyult, ezért az építkezésre nem került sor.
1977-ben a két ország államközi szerződést kötött a bős (gabcikovo)-nagymarosi vízlépcsőrendszer felépítésére. A rendszer a tározóval kiegészített, csúcsüzemre áttervezett oldalcsatornás bősi vízerőműből és a csúcsüzemhez szükséges alsó tározót létrehozó visegrád-nagymarosi vízerőműből állt volna.
1981-ben a beruházást a magyar kormány leállította és vizsgálatokat indított a terv gazdasági és környezeti felülvizsgálatára. 1983 októberében, amikor a vizsgálatok még be sem fejeződtek, a két ország kormányai megállapodtak az építkezés folytatásáról. A Magyar Tudományos Akadémia ezzel szemben a kivitelezés tíz éves elhalasztását, de méginkább végleges elhagyását javasolta.
1984 elején környezetvédő mozgalom indult a beruházás felfüggesztéséért és a tervek gazdasági és környezeti felülvizsgálatáért. A Duna Kör szakértőinek értékelése szerint a beruházás gazdaságtalan, az építés és üzemeltetés veszélyezteti a folyó élővilágát, a nagy kiterjedésű ártéri erdőket, a folyóhoz kapcsolódó ivóvízkészlet minőségét, és ipari tájjá alakítja a Dunakanyart.
1984 végére már mintegy tízezren támogatták aláírásukkal a mozgalom céljait. 1985-ben a Duna Kört Alternatív Nobel-díjjal tüntették ki. 1986-ban a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőinek utasítására a rendőrség fenyegetéssel és erőszakkal akadályozta meg a mozgalom nyilvános rendezvényét, gumibotokkal támadva a résztvevőkre.

Néhány hónappal később osztrák bankok és cégek az osztrák kormány garanciájával szerződést kötöttek a nagymarosi vízerőmű felépítésére. Ellenértékként a magyar kormány vállalta, hogy húsz éven keresztül áramot szállít Ausztriának (többet, mint amennyit az erőmű termelt volna).
1988-ban megszűnt a közvetlen cenzúra. Immár a polgárok nagy tömegei értesülhettek a vízerőműrendszer hátrányairól és kockázatairól. Tüntetések kezdődtek. 1988. szeptember 12-én tízezrek tüntettek a parlament előtt. Ennek ellenére október elején az MSZMP utasítására az Országgyűlés megszavazta az építkezés folytatását, amit Pozsgay Imre és Horn Gyula is támogatott. Mindössze 19 képviselő szavazott a határozat ellen, köztük Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
1989 tavaszára mintegy 160 ezer, népszavazást követelő aláírás gyűlt össze. Hogy a népszavazás kiírását elkerülje, az MSZMP kormány felfüggesztette a nagymarosi vízerőmű helyszíni munkálatait. Októberben az Országgyűlés véglegesítette a döntést. Csehszlovákia kilátásba helyezte a Duna egyoldalú elterelését, a tározó és a bősi vízerőmű üzembehelyezését. Az első szabad választások után Magyarország számos sikertelen kísérletet tett a vita tárgyalásos rendezésére. 1991-ben az Országgyűlés nagy többséggel elfogadta a környezetvédő mozgalom álláspontját a beruházás gazdaságtalanságáról és súlyos környezeti ártalmairól.

Kiszáradt Duna meder
Csehszlovákia saját területén elkezdte a Duna elterelését szolgáló úgynevezett C-variáns építését. Magyarország ezért 1992 májusában egyoldalúan bejelentette az 1977-es szerződés megszüntetését. A Duna Kör a folyam esetleges elterelésének megakadályozására erőteljesebb nemzetközi lépéseket sürgetett, beleértve az ENSZ Biztonsági Tanácsának megkeresését.
1992 októberében Csehszlovákia az építmények kezdetleges állapota ellenére, a nemzetközi jogot és a műszaki biztonsági normákat súlyosan megszegve elzárta a Duna medrét. Bár ezután Londonban kötelezettséget vállalt a folyó vize legalább 95 százalékának visszaengedésére, ezt sohasem teljesítette. 1993-ban az Európai Közösség nyomására az időközben önálló országgá alakult Szlovákia beleegyezett abba, hogy a konfliktust az ENSZ hágai Nemzetközi Bírósága elé vigyék, de a természeti környezet számára kedvezőbb vízmegosztás megakadályozására kikötötte, hogy a felek ne kérhessenek a bíróságtól ideiglenes intézkedést. A cserébe megígért kétoldalú ideiglenes vízmegosztási megállapodás megkötéséről viszont már tárgyalni sem volt hajlandó.
1994-ben az MSZP-SZDSZ kormány nem sokkal megalakulása után bejelentette, hogy abbahagyja a hágai pert, és rövidesen megállapodik Szlovákiával az erőműrendszer működtetéséről. A környezetvédő mozgalom nyomására elállt a megállapodástól, de tárgyalásokat kezdett egy ilyen paktum megkötése érdekében.
Horn Gyula és Vladimir Meèiar többszöri személyes találkozását követően 1997 elejére megbízottaik kidolgoztak egy titkos megállapodást az eredeti tervek csekély módosításokkal történő befejezéséről, de a mozgalom nyomására végül mégis sor került a hágai per szóbeli szakaszának megtartására és a bíróság ítéletének meghozatalára.
A hágai döntés után
A Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-én kihirdetett kompromisszumos ítéletében — a nemzetközi jogbiztonságot szem előtt tartva — életben tartotta az 1977-es szerződést, de hangsúlyozta, hogy a meglévő művekkel a szerződés céljai megfelelően szolgálhatók: ami nem épült meg, annak nem kell megépülnie. A bíróság külön hangsúlyozta, hogy mivel mindkét ország gyakorlatilag lemondott a bősi vízerőmű csúcsrajáratásáról, ezért az ehhez szükséges alsó tározót létrehozó nagymarosi vízerőmű felépítésének immár semmi értelme. Az ítélet lehetővé tette az 1992-ig megépült és jogsértően üzembe helyezett művek (a C-variáns dunacsúni duzzasztója és a bősi erőmű) üzemeltetését, de előírta az azóta kialakult nemzetközi környezetvédelmi normák betartását, külön hangsúlyozva, hogy e követelményeknek megfelelő vízmennyiséget kell visszaengedni a Dunába és mellékágaiba. A két ország ellentétes környezetvédelmi érvelésének megítélését a bíróság nem vállalta, de javasolta ehhez egy harmadik, pártatlan fél bevonását, amivel a felek jóhiszeműségüket bizonyíthatják. Megerősítette Magyarországnak azt a jogát, hogy áram helyett követelheti a neki jutó vízmennyiség visszaterelését, és javasolta az anyagi kártérítési igények kölcsönös elengedését.
Az MSZP-SZDSZ kormány az ítélet végrehajtásának ürügyén, annak tartalmi elemeit figyelmen kívül hagyva, az 1997 elejére kidolgozott titkos megállapodás véglegesítéséről tárgyalt a szlovák féllel. Ugyanakkor lemondott arról, hogy több vizet követeljen a Dunába, és ezzel hozzájárult a Szigetközben a károk súlyosbodásához. A kormány a tárgyalások folyamatából kizárta az Országgyűlést, az ellenzéki pártokat, elutasította a Duna- mozgalomban résztvevő civil szervezetek által javasolt érdemi egyeztetést, és a tárgyalások valódi tartalmát illetően rendszeresen félrevezette a közvéleményt.
A kisebbik koalíciós párt, az SZDSZ időközben aggodalmát fejezte ki a tárgyalásokkal kapcsolatban, és nem fogadta el de meg sem vétózta az MSZP álláspontját. Horn Gyula miniszterelnök kijelentette a parlamentben, hogy mindenképpen megállapodik Szlovákiával. Február 27-én a két kormány titkos jegyzőkönyvet írt alá egy keretmegállapodás tervezetéről.
A civil szervezetek által szervezett 1998. február 28-i tüntetésen mintegy negyvenezren tiltakoztak a kormány értelmetlen Duna-politikája ellen. A tüntetők kiáltványát és a Duna-mozgalom tárgyalásos egyeztetési törekvéseit teljes támogatásáról biztosította a környezetvédő szervezetek egy héttel későbbi országos találkozója. A tárgyalástól a kormány továbbra is elzárkózik.
Március 11-én a Népszava közölte a titkos paktum szövegét, amelyből kiderült, hogy a két kormány tárgyalódelegációja (illetve a mögöttük álló, a tárgyalásokat ténylegesen folytató vízépítő cégek) elérték egy olyan megállapodás kidolgozását, amelyben Magyarország a hágai bíróság ítéletéből nem következő, minden eddiginél súlyosabb gazdasági terheket jelentő és további környezeti károkat okozó nemzetközi kötelezettséget vállal a dunakiliti tározó befejezésére és egy alsó vízlépcső felépítésére Nagymarosnál vagy Pilismarótnál.
A magyar kormány magatartása következtében a Duna ügye tíz év után ismét az egyik legsúlyosabb belpolitikai konfliktussá vált.
A Duna Charta és a Duna-kör
tájékoztató anyaga alapján
A Duna-mozgalom célja
- Duna természeti értékeinek védelme,
- az ivóvízkészletek minőségének megőrzése, javítása,
- a Duna-kérdés rendezése a hágai ítélet alapján,
- méltányos megegyezés Szlovákiával.

Az 1998. február 28-i tüntetés
Ennek érdekében követelik
- a Horn-Meciar paktum visszavonását,
- a természet számára elegendő víz visszavezetését a Dunába és mellékágaiba,
- a bősi erőmű működésének környezeti hatásvizsgálatát pártatlan harmadik fél (az Európai Unió vagy az ENSZ) bevonásával,
- a szigetközi Duna-szakasz és ártér ökológiai helyreállítását,
- az építkezés által hátrányosan érintett folyómenti lakosság kártalanítását,
- a folyószabályozás környezetkímélő korrekcióját,
- a hajózás gazdasági feltételeinek ésszerű javítását,
-a jogi garanciák megteremtését a Duna természeti értékeinek megőrzéséhez.




JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.