Május 11-én a lengyelországi Zöld Szövetség utcai kerékpáros felvonulást rendezett, teljes forgalmi dugót okozva. 150-200 bringás keringett körbe-körbe Varsó központi körforgalmában.

Varsóban mindig nagy dugók vannak délután négy körül, de ezúttal legalább egy kilométeres sorok álltak minden irányban. A rendőrök megpróbálták elállni a kerékpárosok útját, de hamar rájöttek, hogy nem bírják. A Zöldek azt ígérték, hogy havonta megismétlik akciójukat, mindaddig, amíg nem kapnak a kerékpárosok is saját helyet Varsó utcáin.

Néhány napos tüntetést szerveztek a lengyel környezetvédők a Gora Sw. Anny melletti tájvédelmi körzetben a tervezett autópálya-építés ellen. Az A4-es több helyen is védett természeti értékeket rejtegető helyeken menne keresztül.

A lengyel aktivisták sajátos kis lakokat eszkábáltak a fák tetejébe, mint annak idején az angol tüntetők. Innen csak nagy nehézségek árán lehet őket kilakoltatni, hiszen nem tudják a fákat kivágni, amíg a tüntetők a koronájukban vannak. Ezzel a módszerrel sikerült megelőzni és késleltetni sok autópálya építését Angliában, és nagy frusztrációt okozott a lengyel illetékeseknek is. Első alkalommal 25 rendőrt küldtek, de nem bírtak a kb. 30 fős tüntető csoporttal. Így csak egy későbbi időpontban sikerült őket a fákról leszerelni. A megmozdulást nagy érdeklődés kísérte a médiák részéről.

Magyarországon a környezetvédők még nem próbálkoztak ilyen módszerrel megakadályozni útépítést. Vajon a magyar közvélemény állna-e legalább olyan mértékben a környezetvédők mellé, mint Lengyelországban?

Május 15-én az Észt Zöld Mozgalom közlekedési csoportja megmozdulást szervezett Tallinn központjában. 50 kerékpáros és gyalogos gyűlt össze egy hatsávos út mellett, ahol egy évvel korábban még közlekedési lámpával biztosított gyalogosátkelőhely volt. Most több mint fél kilométeres kerülővel lehet csak átkelni az úton, egy olyan aluljárónál, ahol nincs rámpa a babakocsik vagy a kerékpárok részére. Az önkormányzat kerítést állított fel a korábbi zebra helyén, hogy az emberek ne mehessenek át az úttesten.

A tüntetés célja az volt, hogy felhívják a figyelmet az útépítés hátrányaira, nevezetesen arra, hogy korlátozza a gyalogosan és kerékpárral közlekedőket, és arra is, hogy az autózás alternatívái egyre veszélyesebbek. 1997-ben 25 kerékpáros és 73 gyalogos halt meg közlekedési balesetekben Tallinnban. Ez az összes közlekedési balesetek által okozott halálesetek 40%-a. Ezért 25 kerékpáros tüntető feküdt le az úttest szélére, és a többiek fehér lepedővel takarták be őket. Mihelyst az első embert letakarták, az autósok lelassítottak — holott a tüntetők egyáltalán nem állták el az útjukat — mert azt hitték, hogy igazi halottakat látnak. Amikor az ember él és kerékpározik, akkor sohasem lassítanak, de amikor valaki meghal, készek megállni és megnézni a véres helyszínt! A 25 aktivista néhány percig feküdt a lepedők alatt az igazságtalan közlekedési rendszerek miatt meghalt embertársaik emlékére. Egy transzparensre ezt írták: "Vannak, akik autópályát kapnak, mások csak kerítésre érdemesek."

A megmozdulás végén pár percre elállták az autók útját, hogy átkeljenek az úttesten a megszüntetett gyalogosátkelőhely helyén. Az egész akció egy rendőrőrs közelében történt, de a rendőrök csak akkor kerültek elő, amikor a "hullákat" bámuló autósok közül ketten egymásnak ütköztek.

A bringások ezután továbbmentek, hogy részt vehessenek egy hagyományos három napos kerékpártúrán. Május 16-án hasonló akcióban vettek részt Észtország egyik legforgalmasabb útján, ahol most autópálya építését tervezik. 900 kerékpáros vett részt a túrán, és rendőri kíséret mellett 15 percig lezárták az utat, és további 2 órán keresztül lassították a forgalmat.

Holland közlekedési tervezők egyik kedvelt eszköze a forgalomcsillapításra, hogy a leszűkített utcán egyazon sávban közlekednek a kerékpárosok és az autósok, így az autók kénytelenek a kerékpárosok sebességét felvenni, mert nem tudják őket megelőzni.