Mióta életbe lépett az a kormányrendelet, amely csekély 20000 négyzetméter felett hatásvizsgálat készítését bátorkodik előírni, dicsérendő önmérséklettel többnyire eddig a határig korlátozzák magukat a befektetők, a megváltó tőke beáramoltatói.

Budapest kellős közepén azonban még ez az önmérséklet sem dívik, a West End a Nyugati pályaudvarnál 36 000 négyzetméter területű lesz, és még ezt is túlszárnyalja majd a Király utcai Plaza, a tervezett 48-50 000 föld feletti, és 27 000 négyzetméter föld alatti hasznos területével.

Mit szól ehhez a Fővárosi Önkormányzat?

Állítólag nincs lehetősége a beleszólásra!

A félénken készülgető új Fővárosi ÁRT (általános rendezési terv), új nevén FSZKT (Fővárosi Szabályozási Keretterv) és BVKSZ (Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzat) minden egyeztetési szakaszában kétségbeesett küzdelmet folytatva a kerületi önkormányzatokkal, egyre inkább meghátrál. Már az elején is kijelölt ún. E-94-es építési övezeteket, ahol 15 000-től 30 000 négyzetméter területnagyságig szabadságot engedett az ilyen létesítményeknek, az egyetértési jogot 6000 négyzetméter felett csak az egyéb övezetekben tartva fenn magának.

Az első egyeztetési roham után a 6000 négyzetméter 10000re növekedett, és csupán véleményezési jogra változott. Úgy hírlik, harmadszorra már ez is 20 000 négyzetméter lett... Mi lesz ennek a vége?

A kerületek mindenesetre vidáman építgetik, tervezgetik a továbbiakat.

A déli M0-s és a 6-os út találkozásánál a XXII. kerületi CAMPONA forgalma fogja eltorlaszolni az egyetlen, XI. kerületi lakott területen kívül eső teherforgalmi csatorna felé vezető utat, de veszedelmes dolgok lógnak a levegőben a 6-os út bevezető szakaszának a két kerület határán lévő részénél is...

Mi minden fog zúdulni emiatt a lakott területek útjaira?

Nem kell félni!

A Közlekedéstudományi Egyesület (KTE) április 29—30-án tartott kétnapos nemzetközi tanácskozásán a magyar közlekedéstervező cégek fölényesen bebizonyították, hogy valamennyi, meglévő és tervezett bevásárlóközpont által gerjesztett gépjárműforgalom kezelhető, csak meg kell tervezni.

(Bár az a szépséghiba, hogy a bevásárlóközpontok vonzáskörüket általában többszörösére tervezik annak, mint amekkora területen elemzik a hozzájuk vezető utak kapacitástartalékát. Például a törökbálinti CORA 60 kilométeres körzetben számított vásárlók vonzására, és körülbelül igaza is lett, az engedélyezési tervdokumentációjában viszont csak a közvetlenül érintett autópályák forgalmi vizsgálata és előrebecslése szerepelt, meg sem említették a települések, a főváros útjait...)

Érdekes, hogy többször is lehet biztosítékként megadni ugyanazoknak az utaknak az állítólagos kapacitástartalékát, annyiszor, ahány tervezett intézménymonstrum indoklásául készítik...

E sorok szerény írója mégis részben sikert aratott a konferencián azzal az ötletével, hogy az összes externális költséget rá kellene terhelni a beruházóra (például a nagytétényi CAMPONA építtetőjére a 6-os út lakott területeken kívüli kiszélesítését, egészen a Kitérő útig, hogy miatta ne a lakott területek felé kerüljön a forgalom). Még a konferencia ajánlásai közé is beveszik...

Az externáliák nem csak a közlekedés által okozott károkra korlátozódnak, a tanácskozás hozzászólói közül néhányan a bevásárlóközpontok elterjedésének egyéb következményeit is érintették, például a környék kiskereskedelmét tönkretevő hatásukat.

A "sötéten látók" azonban kisebbségben maradtak. Neves urbanisztikai szakemberünk is azon a véleményen volt, hogy "is-is"... Elhangzottak olyan javaslatok, hogy a helyi kiskereskedelem vegye fel a versenyt a mallok vonzerejével, fogjanak össze például egy utca kiskereskedői és fedjék be eső elől az egész utcájukat, olyan hangulatos megjelenésűvé téve azt, mint a mallok vonzó belső világa. Szóval, még hasonlítani is kellene ezekhez a tőkeerős, vagy kedvező hitellel rendelkező hatalmas jövevényekhez.

Azt hiszem azonban, vagyunk még egy páran, akiknek a városaink sajátos hangulatú utcái a szép házak homlokzatának és a magas fasoroknak a látványával a szívéhez nőttek, és nem kívánjuk az ilyenfajta átalakulást.

Egy szépreményű egyetemi hallgató dicséretet kapott a tanácskozáson, amikor felolvasta kutatásának eredményét, amely abból állt, hogy a parkoló gépkocsimárkák alapján rangsorolta a különböző bevásárlóközpontokat, melyiknek milyen jövedelemtípusú a közönsége. A tömegközlekedést használók, úgy látszik, nem érdekelték az urat.

Szeretnék abban bízni, hogy az emberek egymás közötti megítélése más szempontok szerint fog működni valaha. Például aszerint, hogy ki hogyan alkalmazkodik életmódjával a természet még meglévő, és számunkra nélkülözhetetlen értékeinek megóvásához, s mennyire tekinti fontosnak embertársai egészséges környezetét a saját pillanatnyi kényelmével szemben.