|
Még nem késő!
Hallgatom a riportert, aki rosszallóan meséli, hogy a múlt század végén József főherceg felajánlotta megvételre a fővárosnak a Margitszigetet, de a város nem kapott rögtön az alkalmon, hanem tíz évig húzódott az adás-vételi procedúra.
Számolgatom az ujjaimon, hogy mi most a kilencedik évében vagyunk a rendszerváltásnak. 9 éve ajánlgatják a privatizációs szervezetek a főváros ingatlanjait. Az árak igen kedvezőek. Bármely magánbefektető a nyugati árakhoz képest fillérekért juthat hozzá Budapest legszebb telkeihez. Ezeket a földdarabokat nem kellene (kellett volna) magánkézből megszerezni a közösség javára, mint száz évvel ezelőtt, hanem mindannyiunk vagyonát képezték, képezik. Miért nem tesznek meg mindent a főváros, a kerületi önkormányzatok annak érdekében, hogy kedvező telekvásárlással a rendkívül rossz zöldterületi mutatókat javítsák? Hogy lakhatóbb, tisztább, kellemesebb legyen a város? Hogy ne meneküljön ki hanyatt-homlok mindenki a belső kerületekből, egészségét féltve?
Miért nem lehetett a MOM helyén a Gesztenyés parkot folytatni? Miért adták el a Nyugati pályaudvar melletti területeket beépítésre, amikor azon a területen a parkok, zöldterületek a szükséges mennyiség huszadrészét sem érik el? Hogyan lehet a Mártírok útja mellett amely a rossz levegő, a gyermekek veszélyeztetésének szimbólumává vált már a rendszerváltás előtt zöldterület megszüntetésében gondolkodni? Miért csak a lakók és nem a választott képviselőik harcolnak az utolsó fák, bokrok megmentésén?
Ma egy budapesti lakás értékét elsősorban a környező zöldterületek aránya, a közterületek minősége, a terület presztízse, másodsorban a teljes épület műszaki állapota, és csak harmadsorban a lakás elrendezése, nagysága határozza meg. Ha az önkormányzatok nem tesznek mindent azért, hogy területeiket kedvezö zöldterületi mutatókkal, a környezeti állapot javításával felértékeljék, akkor nemcsak az ott élők lakása (vagyona) veszti el értékét, hanem a kerületek elbúcsúzhatnak lassan az utolsó törekvő polgáraiktól is.
Talán még lehet változtatni a privatizációs gyakorlaton.
Beliczay Erzsébet
|