Mi a módszer lényege?

A településeken található fák legfontosabb funkciója az oxigénkibocsátás. Ez a háromdimenziós lombfelülettel (asszimilációs felülettel) arányos. Éppen ezért az egydimenziós törzsátmérő nem ad reális képet a fa értékéről. Könnyen belátható, hogy 4-5 db páréves facsemete nehezen vethető egybe egy 15-20 éves egészséges fával, pedig az említett építési rendeletek ma ezt teszik. (Mintegy 10-15 év alatt válik egy zöldterület teljes értékűvé.) A két számításmód között átlagban 1:10-es értékkülönbözet adódik, 40-50 éves fánál pedig ennél még jóval több. Egy szabvány 4 éves szabadgyökerű magas kőris 1998. évi faiskolai ára 2600 Ft. 50 évesen ugyanennek a fajnak egy életképes, ép lombú egyede az asszimilációs felület alapján eszmei értékben 780 000 Ft.

Dr. Radó Dezső legújabb tanulmánya (A városi növényzet komplex értékelése — egyszerűsített módszer, Budapest, 1998. Kézirat 18. old.) útmutatást ad, hogyan lehet általában is pénzben kifejezni a városi növényzet (fa, cserje, pázsit) értékét. Az eszmei értéket az életkor és a lombkorona állapotának függvényében határozza meg annak alapján, hogy a fa addigi élete során hány tonna szén-dioxidot, port, zajt szűrt ki a levegőből, mennyi párát porlasztott szét, illetve mennyibe került az ültetése, gondozása. (Egy-egy tonna levegőszennyezés megszüntetésének költségére EU-direktívák vannak.) Hasonló módon lehet megállapítani egy m 2 pázsit asszimiláló felületét, illetve értékét is.