|
Budapest zöldterületei
Nem először írjuk le, hogy a rendszerváltás óta több mint 3 millió négyzetméter (1996-os adat) zöldterület "tűnt el" Budapestről.
Pedig a háború után az újjáépítés mámorában még Pesten is összefüggő zöld gyűrűről és a Belvárosba különböző irányokból benyúló zöld ékekről álmodoztak. "Olyan zöldterületi rendszer kialakítása szükséges, amely összefüggő, egységes hálózatot alkot. A város minden lakosa számára könnyen és gyorsan elérhető, a lakó- és ipari területeket elválasztja, és a várost oly módon tagolja, hogy az egyes városrészek helyi önállósága kidomborodjék... Ezenfelül minden városrészben létesítendők zöldterületek, sétányok, gyermekjátszóterek, elsősorban a belső, sűrűn beépült városrészekben". (Preisich Gábor: "Budapest városépítésének története 19451990" Műszaki Könyvkiadó, 1998. 284. old.)
1954-ben, majd utána minden újabb városrendezéskor megfogalmazták a zöldterületek három fő feladatát:
1) a levegő javítása,
2) felüdülési lehetőség (kultúrparkok, pihenőkertek, sportparkok rendszere),
3) a város tagolása.
Az volt az elképzelés, hogy az 5567 ha park-, illetve erdőterületet a kétszeresére növelik. Később azonban a lakótelepek építése, a nagyarányú iparosítás, valamint a HM és a BM igényeinek kielégítése és nem utolsósorban a magánerős építések miatt a zöldterületek kívánt növekedése elmaradt. A nyolcvanas években megállt a nagyarányú lakásépítés, a rendszerváltás után hatalmas ipari területek üresedtek meg. Ennek ellenére a zöldterületek nemhogy nem növekedtek, hanem amint az elején mondottuk rohamlépésben csökkentek. A privatizációs törvény lehetőséget adott ingatlanok ellenérték nélküli önkormányzati tulajdonba adására, még sincs tudomásunk arról, hogy bárhol is igényeltek volna az önkormányzatok területeket parképítésre, zöldterületeik növelésére. Szinte automatikusan kiadták az engedélyeket rendkívül alacsony zöldterületi mutatókkal történő beépítésekre, maguk adták el, sokszor fillérekért a kertté, pihenőhellyé alakítható foghíjakat, járultak hozzá a 71-es és 72-es övezetek építési övezetté történő átminősítéséhez, benzinkutak parkokba telepítéséhez, sportpályák megszüntetéséhez (a rendszerváltás óta a fővárosban több mint 50 sportpályát számoltak fel). Volt önkormányzat, amelyik nem is titkolta, hogy a zöldterület csak viszi a pénzt, hiszen karban kell tartani, ápolni szükséges, míg az eladásból haszon származik, legalábbis az adott választási periódusban.
Pedig az önkormányzatok (az általunk folyamatosan kifogásolt) építési engedélyezési jogosultságuknál fogva sokkal jobban is szolgálhatnák a választóik érdekeit. A jelenlegi nyomott telekárak mellett megkövetelhetnék az építtetőktől a lazább beépítést, a kedvezőbb zöldterületi mutatókat. Nyomát sem látjuk a jegyzőkönyvekben, képviselő-testületi üléseken, hogy nagyobb zöldterületekért harcolnának a befektetőkkel szemben.
Nehéz meghatározni pontos értékeket arra, hogy mekkora zöldterületnek kell jutni egy-egy lakosra. Ez nagymértékben függ a város morfológiai, éghajlati és egyéb adottságaitól, valamint a zöldfelületek sokféle funkcionális hatásától (jellege, állapota). A szükséges zöldfelület legalább akkora legyen, hogy biztosítsa a terület terheléséből fakadó hatások (zaj, por, megfelelő nagyságú pihenőterület stb.) kiegyenlítését.
Az ÉVM-OTSH sz. együttes utasítás, valamint a 29/1978. ÉVM sz. közlemény új épületeknél lakóterületen belül legalább 710 m 2 /lakos játszó-, ill. pihenőhelyet (közkertet) és legalább 710 m 2 közparkot (fasort és pihenőhelyet), tehát összesen 1420 m 2 /lakos zöldfelületet ír elő. Ezen túlmenően a lakóterületen kívül további 710 m 2 /lakos városi szintű közparkot kíván. Ez hektáronként 300 fős laksűrűséget jelentene a jelenlegi 600, sőt helyenként 1000 fő/ha helyett.
Az egészséges környezethez való jogunkat papíron az alkotmány biztosítja. Minden sűrűn lakott kerület önkormányzatától meg kell követelni, hogy haladéktalanul dolgozzon ki ütemtervet a zöldterületek növelésére. Mérjék fel, hogy milyen bontásokkal, átsorolásokkal, burkolt felületek felbontásával, elhanyagolt ingatlanok parkosításra kötelezésével javíthatják a zöldterületi mutatóikat. Ugyancsak elvárható, hogy a meglevő zöldterületek pihenőfunkciója érvényesülhessen az átmenő forgalom megszüntetésével, forgalomcsillapítási intézkedésekkel.
Beliczay Erzsébet
|